- Ön a 2007-es megalakulásukkor még nem temette a Harmadik Köztársaságot. Vagy már előre sejtette, hogy egyszer úgyis vége lesz?

- Magyarországon már 2006 őszén elkezdődött egy politikai válság Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének nyilvánosságra kerülésével. Ez már akkor is szélesebb bizalmatlanságot fejezett ki az intézményrendszerrel szemben. Hamar megjelentek olyan eszmék, mint a Szent Korona-tan, és ez főleg a fiatalok körében öltött aggasztó méreteket. A legitimációs válság a miniszterelnök személyéről gyorsan átterjedt az intézményrendszerre, és ez a Harmadik Köztársaság gyengeségét mutatta. Az alkotmány ugyanis, amelynek a stabil demokratikus intézményrendszer, illetve egy stabil érzelmi, szimbolikus alap megteremtése volna a két fő feladata, a válság időszakában már nem tudta betölteni a szerepét. Az első feladatot a ’89-es alkotmány teljesítette is, de a létrejöttének körülményei miatt, tehát amiatt, hogy szavazáson nem megméretett ellenzéki csoportok tárgyaltak a kommunistákkal, eleve egy legitimációs űrt teremtett. Ez nem is volt probléma, amíg jól mentek a dolgok, de aztán a politikai, gazdasági válsággal a teljes rendszer kérdőjeleződött meg. A 4K! megalakulása óta úgy gondolja, meg kell újítani a Harmadik Köztársaságot, magát az alkotmányt is. A nevünk az Orbán-rendszer megalakulásával persze plusz tartalommal telítődött, hiszen egy kvázi autoriter, egy párt hatalmát bebetonozni kívánó rendszer alapjait fektették le egy politikailag illegitim alkotmánnyal. Erre mondjuk azt, hogy fel kell váltatni a Negyedik Köztársasággal.

- Még ha voltak is politikai céljaik a kezdetekben, a 4K! eddig mégis inkább tűnt vicces tinik számháborúzós-párnacsatázós-térátnevezős dacmozgalmának, mint komoly politikai alakulatnak. Csak kívülről tűnt így, vagy volt egy átrendeződés a mozgalomban?

- Nem dacmozgalom volt ez, a 4K!, a kezdetektől konstruktív akart lenni. Ezért is neveztünk át köztereket, próbáltunk valami színt vinni a városba. A mozgalom viszont lassacskán felnőtt négy év alatt, volt időnk végiggondolni, mennyire akarunk közélettel foglalkozni, ráadásul a politikai helyzet is úgy hozta, hogy ebbe az irányban mozduljunk tovább. Engem személy szerint meglepett, hogy a Fidesz ennyire negatív, autoriter, szegényellenes irányba ment át, egy nagyjából kiegyensúlyozott konzervatív politizálásra számítottam tőlük. Erre az új helyzetre is választ kell adnunk, amit nyilvánvalóan nem láthattunk előre.

- Honlapjukon írták: megkapták már, hogy szélsőjobboldali hippik, milicista liberális összeesküvők, drogos szcientológusok, osztályharcos budai úrigyerekek céltalanul stagnáló csőcseléke. A kérdést inkább úgy tennénk fel, hogy a „felnőtté válás” része a liberális szabadcsapatok balos patriótává válása? Lát ilyen elmozdulást?

- Nem történt ebben elmozdulás, a kezdetektől a szabad, közösségi, patrióta hármas alapelvet fogalmaztuk meg. Inkább sajnálatos, hogy egy szabad, közvetlen együttlétet, ahol örülnek, mosolyognak az emberek, egy ilyen rossz hangulatú országban azonnal valami liberális devianciaként azonosítanak. Mozgalmunk a szabadságjogokat erős alapértéknek tekinti, a baloldaliságunk a gazdaság- és társadalompolitikai megközelítésünkben jelenik meg. A nyugati szociáldemokratáknál azok alapelvek már maguktól értetődőek, amiket itthon a liberálisok képviselnek-képviseltek. Éppen erre ad lehetőséget a megújulás, ennek a generációnak már sokkal természetesebb a szabadság, nem kell a diktatúra árnyaival viaskodnunk.

- Miben látja a fő különbséget a hasonló térfélen focizó Demokratikus Koalícióhoz, vagy az LMP-hez képest?

- Az LMP egyszerre próbál baloldali, liberális és konzervatív politikát folytatni, nem tud igazán karakteressé válni. A szociális érzékenység, amit képviselnek, közel áll hozzánk, de a pártnak inkább van zöld, mint szocdem jellege. A DK már fogósabb kérdés. Gyurcsány Ferenc amit lehetett, már meghirdetett ezen a térfélen, nagy vargabetűkkel, így nehéz definiálni, mit fog képviselni pontosan. Tíz éve a blairi harmadik út felé kötelezte el magát, de ez mostanra egész Európában kudarcot vallott. Azóta nem hallottunk Gyurcsánytól új irányt, de még a kudarc tanulságait se értékelték eszmeileg.

- Háttérbeszélgetésükön hangzott el: „aki kisebb államban, neoliberális gazdaságpolitikában reménykedik, ne a 4K!-ban keresse a matolcsyzmus ellenszerét”. Akkor kik keressék? Akik nagyobb, erős, beavatkozó-atyáskodó államban hisznek?

- Mi fejlesztő államról beszélünk. Az a gazdaságpolitika, amit nagy konszenzussal követett a mindenkori kormány, a külföldi működő tőkétől várta a gazdaság húzását. Ezzel egy mély szakadék keletkezett az exportképes, erős multi szektor és a magyar kis-, és közepes vállalkozások között. Utóbbiak hátrányát megítélésünk szerint csak fejlesztő állammal lehet behozni, ami alatt azt értjük, hogy az államnak erőteljesebb kezdeményező szerepet kell vállalnia, jobban összehangolva a gazdaságpolitika és az oktatás prioritásait, kijelölni a kiemelt szektorokat, valahogy úgy, ahogy Finnország, vagy Dél-Korea is tette. Az ön által idézett mondat azoknak szól, akik a liberális párt eltűnésével otthontalanná váltak, és tisztán liberális erőben gondolkodnak.

- Gyakran elhangzik az érv, hogy a világválság a neoliberalizmus kudarcát mutatja. Önök szerint is?

- A neoliberalizmus a 2008-as válsággal mint globális politika valóban elbukott, de Magyarországon a válság előtt sem váltotta be az ígéreteket. Nem hozott fel a nyugat-európai színvonalra, ami a rendszerváltás ki nem mondott ígérete volt. A neoliberalizmus nem alkalmas fejlesztési politikának a félperifériás országoknak, mint a miénk, csak a centrum-országoknak kedvezett.

- Az alapvetések tisztázása után ki marad szóba jöhető szövetségesként a mostani politikai kínálatban? Már-már klasszikust idézve: Orbán ellen az ördöggel is? Az ellenzéki erők összefogását hirdetik – na de „ezekkel”? Önöket idézve, a hiteltelen, kiöregedett szocialistákkal?

- Mi valóban össz-ellenzéki összefogást szeretnénk, persze a Jobbik kivételével. Ez az LMP-s felvetés politikai nonszensz. Mi a demokrata, köztársasági erőkkel való széles összefogásban hiszünk, aminek a fő célja az lenne, hogy el tudjon indítani egy új, demokratikus alkotmányozási folyamatot. Nem az a cél, hogy a jobboldali helyett legyen egy baloldali alkotmány, az csapda lenne, hanem egy olyan új alaptörvény, amely azon Fidesz szavazók számára is elfogadható, akik nem értenek egyet a mostani Orbán-rendszerrel. Egy széles összefogásban, a köztársaságért, új alkotmányért az LMP-vel, a kettészakadt szocialistákkal, és valamilyen módon a civil mozgalmakkal is együtt tudnánk működni, egy ilyen összefogásban már nem merülne fel ilyen erősen a szocialisták hitelességének a kérdése. Ugyanez az LMP stratégiai problémája, és pont az oldaná föl ezt az ellentmondást, ha minél több új, tiszta szereplő lépne be a térbe.

- Egy másik csapda-helyzet is előáll azzal, ha egy rendszer-ellenzéki mozgalom hatalmat akar szerezni. Az alkotmányt illegitimnek tartják, mégis megmaradnak a keretei között – hol látja a határt?

- Politikailag tartjuk illegitimnek, de jogilag nem illegálisnak, ez nagy különbség. Törvényes eszközökkel fogadták el. Ha ezen nem törvényes eszközökkel akarsz változtatni, az gyakorlatilag forradalmat jelent, és ilyesmivel nem szabad dobálózni! Az alkotmány és az új választási törvény arra azért nyújt lehetőséget, hogy a rendszert saját eszközeivel, békés és törvényes módon változtasd meg, ahogy a Harmadik Köztársaságot is legális módon döntötték meg. Tehát amíg a legális utak nem zárultak el, óriási felelőtlenség lenne rendszeren kívüli megoldásokat keresni, és ezzel még inkább szétszakítani a társadalmat.

- Több kérdést tettek fel a Nol Facebook-csoportjának tagjai is, ezekből is válogatnánk. A válságkezeléssel kapcsolatban azt kérdezik, mi jelentene nagyobb garanciát önök szerint: a gazdasági zűrzavart központi, tehát EU-s szinten egységesen kezelni, vagy tagállamonként más-más megoldásokkal?

- A külpolitikai programot majd a részvételi alapon létrejövő párt fogja meghatározni, de a személyes véleményem az, hogy egyrészt a gyors tűzoltást uniós szinten a legkönnyebb megtenni, másrészt, hosszútávon viszont, nagyobbnak látom a kockázatait, mert az EU a valós tömegtámogatottság szintjén óriási legitimációs deficittel küszködik. Ha még jobban központosítanák, akkor a válság után ezt sok helyről fogják megkérdőjelezni, sokszor szélsőséges formában. Ha az „európai közjó” nevében áldozatot kérsz egy országtól a másik javára, az hatalmas feszültségeket szül amúgy is.

- Mit jelent önnek a XXI. századi baloldaliság?

- A mai baloldalnak mindenképpen abból kell kiindulnia, hogy a világrend kezd átalakulni. Vége az egypólusú világrendnek, ami a Szovjetunió bukásával jött létre. Ebben a formálódó többpólusú rendszerben a baloldal célja az lehet, hogy elkerüljünk egy újabb egypólusú világrendet, ami függőségbe taszítja, kizsákmányolja a világ többi részét, másrészt, hogy elkerüljünk egy újabb hidegháborút. A gazdasági, ökológiai krízisek az életszínvonal csökkenését hozhatják Európa számára is, válságosnak ígérkezik ez a század, a baloldal felelőssége abban áll, hogy a kríziseknek a lehető leghumánusabb kimenetele legyen.

- Újabb kérdés Facebookról, ezúttal a 4K! által preferált részvételi demokráciával kapcsolatban: milyen civil kontroll funkciókat merne elképzelni a jelenlegi képviseleti rendszer kiegészítéseként?

-Egy részvételi demokrácia kialakulásának leginkább az önkormányzati szinten van esélye, ahol az emberek közvetlenül érzékelik a politikai döntések  következményeit, ahol megvan a közvetlen visszacsatolás, ahol a döntések meghozatalában kevésbé befolyásolnak a nagy eszmei áramlatok, táborok, politikai identitások.

- Végül a legfontosabb kérdés: South Park, vagy Family Guy?

- South Park!

Istvánffy András, 4k!