Érdekes mozgást észlelhetünk a „jobboldalinak" nevezett – valójában sem nem konzervatív, sem nem kereszténydemokrata, hanem etnicista és szélsőséges – politikai térfélen. Ezt tekinthetjük az egyre inkább fasizálódó Fidesz és a komilfó jobboldalisághoz közeledni próbáló Jobbik helycseréjének is, és a két párt ideológiai közeledésének is. Miközben Vona Gábor a Jobbik mérsékeltebb útra terelésével igyekszik konszolidálni rasszista és antiszemita, „nemzeti" és szocialista (úgy értem: antiliberális, antikapitalista és antiglobalista) párthadseregét – aminek a sikere egyelőre eléggé kétséges –, a Fidesz egyre inkább kipörög az európai keresztény-konzervatív világból, és mediterrán, olasz–spanyol–portugál típusú fasizmust épít. Ennek a lavinaszerű jelenségnek nem látni még a végét, csak baljós sejtelmeink lehetnek róla.
A fasizálódás legszembetűnőbb jelei a központi állam erőteljes térfoglalása az önkormányzatok, civil egyesületek és alapítványok, NGO-k visszaszorításával, a putyini típusú sorosozás, a Soros György elleni gyűlöletkampány, a „bevett" egyházak megvásárlása, politikai eszközként való fölhasználása (alkalmasint akár a katolikusok kijátszása Ferenc pápával szemben), korporációk, hivatásrendek létrehozása – például legutóbb a pedagógusok körében –, az etnikai magyarok (per analogiam: népi németek) állampolgárosítása, a politikai nemzetbe való beemelése, a nyugdíj- és betegbiztosítás újraállamosítása, legfőképpen pedig az idegenellenes, uszító gyűlöletkeltés. Nemzeti és kulturális homogenitás és fasizmus nincs terjeszkedő állam, félelem és gyűlölet nélkül.
Persze a cigányok, a zsidók, a melegek és a liberálisok is mindig kéznél vannak, ha „nemzeti egységet" (NER-t) kell varázsolni félelemből és gyűlöletből.
|
– Nyugalom, nem hagyom, hogy más döntsön a Fidesz helyett. Pláne nem a nép. Pláne nem népszavazás!
Marabu rajza |
A fideszes lakájmédiában menetrend szerint meg is jelentek a cigány- és zsidóellenes, homofób, ember- és honfitársainkat dehumanizáló izgatások és uszítások. De azért nagyon is kapóra jött a kormánypártnak a szíriai polgárháborúból és más válságövezetekből Európa felé megindult menekülthullám, illetve a szegregált párizsi és más nyugat-európai külvárosokban felnövekvő terrorizmus sunyi összekapcsolása a menekültüggyel.
Erre a menekülthullámra, a véres háborúk, éhínségek, az utcai terror elől menekülők elleni gyűlöletkampányra építették fel a párt professzionális manipulátorai, kampányszakemberei a Fidesz hazugsággyárában – időt és fáradságot, valamint az adófizetők milliárdjait nem kímélve – a népszavazás nagy, össznépinek gondolt performanszát.
A kampányguruk és a politikai szereplők valóban minden követ megmozgattak a népszavazás eredményességéért. Hadrendbe állították mind az állami – és már régen nem közszolgálati – médiát, mind a vazallus hecclapokat és televíziókat, az Orbántól függő helyi potentátokat, polgármestereket és képviselőket, a segédcsapatokat Schmuck Andortól Thürmer Gyuláig (és tovább), és még a Fodor Gábor vezette párt is hozzájárult igen szavazataival a népszavazás eredményessé és érvényessé tételéhez. Hiába – a nagy-nagy előadás elbukott. A demokratikus ellenzék pártjai – különösen a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció, az LMP, de a korábban bizonytalankodó MSZP is, valamint az Együtt és a Párbeszéd – végső soron sikerrel csatlakoztak a politikailag passzívak mindig népes táborához, és így a kormány kezdeményezése nem vezetett közjogi konzekvenciákhoz. (A bukáshoz jelentős mértékben járult hozzá az is, hogy Orbán korábban az összes választó 50 százalékának részvételéhez kötötte a népszavazás érvényességét.)
A népszavazás közjogi értelemben elbukott ugyan, de a sárkányfogvetemény nem hullott meddő talajba. Az Európa-ellenes és antihumanista népmozgalom több mint hárommillió választópolgárt – jórészt a Fidesz–KDNP és a Jobbik híveit – állított a gyűlölet és az emberi gonoszság oldalára, és sajnos jó eséllyel feltételezhetjük, hogy a politikailag passzívak között is jelentős számban találnánk menekültellenes honpolgárokat. Sovány vigasz a demokraták számára, hogy a bekövetkező alaptörvény-módosítás nem a népszavazás eredményéből, hanem a Fidesz – és a Jobbik – akaratából valósul meg. A fasizálódás folytatódik, a Gonosz birodalma erősödik: becsületes embernek, tisztességes politikusnak, legyen bár hívő vagy ateista, jobboldali, liberális vagy baloldali, keresztény, zsidó, muszlim vagy buddhista, lehetetlen lesz az alkotmányt elfogadnia, és különösen arra esküt tennie. A parlamenti rendszernek Magyarországon átmenetileg bealkonyult.
Orbán fasizmusának jellemzője, hogy – Mussolini, Franco vagy Salazár fasizmusával ellentétben – nincs mögötte hit. A Fidesz vezérkara nem hiszi, hogy a gyűlöletre és félelemre alapozott nemzeti egység, a Nemzeti Egység Rendszere jobbá teszi a világot (vagy legalább Magyarországot). Egy percig sem gondolják, hogy hasznot hajtanak hazájuknak. Orbánék fasizmusa nem cél, hanem eszköz: arra való, hogy az elbutított milliók ne vegyék észre a korrupt maffiaállam működését, hanem helyezzék az idegenek, a migránsok, a „háttérhatalom" által fenyegetett sorsukat „Viktor" kezébe, aki nekik védelmet nyújtó Duce, míg másoknak maga a Godfather, a Keresztapa.
A Fidesz Orbán-függő potentátjai csak a hatalomban és a lenyúlható milliárdokban hisznek, egyébiránt tökéletesen nihilisták.
Az Orbán-kormány és a Fidesz gyűlöletkultusza mindannyiunk szégyene, akik Magyarországon élünk, bárhogyan is szavaztunk vasárnap. Egyúttal Európa és az Európai Néppárt szégyene is, lemoshatatlanul. Közös ügyünk, hogy megállítsuk a Gonosz birodalmának térhódítását. Egyéneknek, közösségeknek, civileknek és politikai pártoknak egyaránt.
És akkor most mi a teendő? – kérdezheti az olvasó. Az ellenállás – válaszolom én.
Hell István
újságíró
