galéria megtekintése

Mennek a nők, közelednek

4 komment


Kácsor Zsolt

Állok az Erzsébet hídon, és a színes, lassú hajókat nézem, a nőket, ahogy jönnek és közelednek, s egyre többet mutatnak magukból. Mintha csak tavasz volna, úgy fénylik és szaglik a szeptember, s ezt a kései fellobbanást kihasználják most azok a nők, akik az őszi hídon oly díszesen és lassan vonulnak át, ahogyan a kikötőből a vitorlás hajók indulnak neki a víznek nagyobb ünnepeken.

Három nőt nézek, akik a folyó fölött a budai oldal felől mennek át, nem, nem is mennek, hanem ringanak inkább, azért nézem őket, mert szembetűnő, hogy mind a hárman egyszerre lépnek: tán észre se veszik, de a lábuk egyszerre mozdul hangtalan, benső vezényszóra. Bal, jobb, bal, jobb, egyszerre mind a hárman, mint alakzatban a díszegyenruhás katonák, a fellobogózott hajók, jönnek a nők, közelednek, huszonévesek, tán egyetemisták, táska az oldalukon bal felől, telefon a kézben jobbról, s a rövid szoknyájuk egyszerre libben.

S akkor a másik oldal felől feltűnik egy magas, vállas, negyven körüli férfi. A jobb kezében fekete aktatáska, baljában, az alsó karjára vetve könnyű, sötét kabát, az inge hosszú ujjú és fekete, a gallérja pedig római és nyitott. Amikor közelebb ér, látom, a magas, vállas alak egy katolikus pap.

 

Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok fotós. Micsoda pillanat. Három gyönyörű nő nekem háttal, s velük szemben, szemtől szemben, egy pap, aki nem tud hová nézni.

Az előbb még a 8-as buszra vártam a hídon, de most már drukkolok, nehogy érkezzen a járat, míg ennek a jelenetnek nincsen vége. Azt akarom tudni, hogy mi lesz, azt akarom tudni, hogy ezt a helyzetet a pap majd hogyan kezeli. Ha fotós volnék, leguggolnék most, és a szépséges női lábak között fókuszálnám be azt a jellegzetes papi gallért. Hátam mögött a Gellért-hegy, azon áll egy pap, előttem van három szép nő, előttük egy pap. A képbe mindenki nem férne bele, valakiről le kellene mondani. Milyen kár, hogy nem vagyok fotós, akkor tudnám, hogy ki a fölösleges. S le tudnám fényképezni, hogy a pap, aki szemből, a pesti oldal felől közelít, hová fog nézni, ha a lányokra nem akar. Vagy ki tudja. Az is lehet, hogy megnézi őket és a szoknya alatt ringó lábakat. Miért­ ne nézné meg őket, nem tilos.

Elvileg a nyájad részei ők, pásztor. A magas, vállas férfi arcát nézem, markáns vonások, dús, sötét haj, nahát, kiköpött filmszínész. Átsuhan rajtam, hogy tán nem magyar, de ezt nem értem, miért ne lehetne az. Egy jóképű, negyvenes, romantikus lelkű magyar katolikus pap, akiért döglenek a női hívek. Biztos ilyen jóképű, negyvenes, romantikus papok is szerepelnek azokban a Coelho-regényekben, amiken mindig röhögök, holott még nem is olvastam Coelho úrtól semmit. S ez azért milyen ciki: Coel­ho nevét magamban a gagyisággal kapcsoltam össze, pedig egyetlen könyvét sem ismerem, csak azokat az idézeteket, amik állítólag Coelho-mondatok.

Szóval szemérmetlen pofátlansággal bámulom a közeledő papot, aki szemtől szemben menetel a három kisördöggel. Kisördögök – ezt a szót csak az előbb használt „döglenek” miatt választottam (kevéssé fontos műhelytitok), ráadásul nem is kisördögök ezek a nők, hanem nagyok. Szépek, kihívók, sugárzók. Mit fog csinálni velük ez a pap? Megnézi őket, vagy továbbmegy rezzenéstelen arccal? Ekkor már közelít a busz, jaj, csak nehogy lemaradjak, ez a jelenet most fontos lesz, azt akarom tudni, hogy hová néz a pap. A pap azonban a fejét el sem fordítva lépdel nyugodtan egyenesen előre, s amikor a lányoktól már csak három lépés távolságra van, rá sem néz a nőkre – de bal karján a könnyű kabátját, mint a pajzsot, önkéntelenül megemeli, s összeszorított szájjal felpillant az égre.

Hová is máshová.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.