Olyan akusztikája volt a péntek esti vb-selejtező előtt az Albert Flórián útnak, akár a Bern melletti Muri főutcájának. A svájci településen – miként a többi hasonló alpesi városkában, faluban – a nap minden szakában kolompok hangja hallatszik, és tegnap a ferencvárosi pálya környékét is betöltötte a csengettyűszó; a különbség annyi, hogy odakinn tehenek nyakában lógnak a kolompok, itt meg a vendég szurkolók kezében csendült a csörgő. Ám az ellenfél egyetlen drukkere sem lehetett főkolompos, hiszen a néhány száz tagú vendég tábor elveszett az Üllői úti szektorok túlnyomó részét megtöltő harsány magyarok között.
 |
| Szabó Miklós / Népszabadság |
A buzdításra szükség is volt, mert a svájciak Magyarországon ritkán tapasztalható iramban kezdtek, s hogy még nehezebben lehessen követni őket, folyamatosan változtatták a hadrendjüket: hol a 4–3–3-as, hol a 4–5–1-es formációt alkalmazták, sőt időnként kipróbálták a 4–4–2-est is. A magyar csapatnak az első tíz percben még akadtak gondjai a ritmussal, de aztán sikerült felvenni a tempót, és kiegyenlítődött a nagy svájci helyzettel addig sem járó küzdelem. A relatíve legjobb lehetőség Mehmedi előtt nyílt, a bal oldalon felgyorsító szélső ugyanis átemelhetett volna Gulácsi kapus fölött, de olyan rosszul találta el a labdát, hogy az a tizenhatostól az ötösig sem jutott el. A másik oldalon Szalai stukkolt váratlanul, de nem találta el a kaput, s ez nem is csoda, hiszen nem beívelésbe, hanem egy kósza labdába fejelt bele. Nem úgy Schär, aki a huszonhatodik percben egészen közelről továbbíthatott kapura, Gulácsi azonban reflexmozdulattal kiütötte a labdát, majd Dzemaili ismétlését a „vészkapus" Stieber a bal oldali léc mellől, a gólvonalon mentette.
