Sorosozás, válságstáb, eljárások – élőben a Kormányinfóról

Lázár János a jövő évi költségvetési tervvel kezdett, lesz, akinek nagy lehetőséget tudnak biztosítani – ígérte a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Várhatóan ma is szóba kerül majd Soros György, a kvótaellenes népszavazás és a Magyarország ellen indult kötelezettségszegési eljárások.

 
 
film
Jobbnál jobb magyar filmeket vetítettek Moszkvában
Forgács Iván

Tizenhat magyar film a Tretyjakov-képtár műsorán: Moszkvában úgy gondolták, hogy a filmkép története is múzeumba való. Az első sorozatban a magyar film történetét mutatták be.

Aki az utóbbi időben elhaladt a moszkvai Tretyjakov-képtár mellett, bizonyára felfigyelt egy plakátra, amely arról tudósít, hogy a múzeumban moziterem kezdte meg működését. Nem pici filmklub, hanem egy igazi filmmúzeum vetítőgéppel, kis pódiummal és kétszáz férőhellyel. Voltak hasonló álmok nálunk is, hogy a mozgóképművészet kincseinek bemutatását jó lenne egy képtárhoz kapcsolni. Időről időre a Müpában vetítenek magyar filmeket, de külföldi filmek történeti sorozatát sehol sem kínálják nálunk.

Makszim Pavlovnak sikerült a csoda. A rendkívül felkészült és hihetetlenül lelkes filmtörténész, aki egy botrányos átszervezésig dolgozott a világhírű Eizenstein-kutató, Naum Klejman Filmmúzeum nevű intézetének csapatában, meg tudta győzni a Tretyjakov-képtár vezetőségét, hogy érdemes beindítani egy filmes „kiállítótermet". Az időzítés is jó volt, hiszen 2016 a filmművészet éve Oroszországban. Akárhogy is, zajlanak a programok, és úgy tűnik, a kezdeményezés igazolja életképességét.

Mi azért is örülhetünk mindennek, mert az egyik első program egy április közepétől egy hónapon át tartó magyar sorozat volt. Meglepő választás egy új fórum sikerének igazolásához. De Pavlov nem aggódott. – Sokan emlékeznek még a magyar filmek egykori szellemi hatására – mondja csillogó szemmel. – Ennek ellenére még sosem rendeztek Oroszországban átfogó magyar filmtörténeti programot. És most végre olyan alkotásokat is levetíthetünk, amelyeket elzárt a közönségtől a szovjet kultúrpolitika. Fontos törekvésünk, hogy folyamatosan bemutassunk kisebb, de jelentős nemzeti filmkultúrákat.

A XX. század kis magyar filmtörténete című programba 16 játékfilm került be. Büszkék lehetünk, mert nagy gondot okozott, mi maradjon ki. Pavlov ragaszkodott a némafilmes időszak és a harmincas évek reprezentálásához is meg ahhoz, hogy egy rendező csak egy filmremekkel szerepelhet, és a korszakoknak is arányosan kellett megjelenniük. A feladatot nem lehetett tökéletesen megoldani.

Íme a lista, amelyet szívesen bővítettek volna: Kertész Mihály: A tolonc, Kalmár László: Halálos tavasz, Szőts István: Ének a búzamezőkről, Radványi Géza: Valahol Európában, Fábri Zoltán: Körhinta, Jancsó Miklós: Szegénylegények, Sára Sándor: Feldobott kő, Makk Károly: Szerelem, Huszárik Zoltán: Szindbád, Dárday István–Szalai Györgyi: Jutalomutazás, Gothár Péter: Megáll az idő, Bódy Gábor: A kutya éji dala, Mészáros Márta: Napló gyermekeimnek, Szabó István: Redl ezredes, Tarr Béla: Kárhozat, Szász János: Woyzeck.

Lelkes partner nélkül nem lett volna sok esélye filmjeinknek a Tretyjakov-képtár vásznára kerülni. A moszkvai Magyar Kulturális Központ örömmel vette vállára a szervezési és finanszírozási terhek nem kis részét. – Nagyon jó pillanatban jött a kezdeményezés a filmművészet éve miatt, nem lehetett kihagyni ezt a lehetőséget – meséli Hegyi Anita megbízott igazgató. – Makszim fantasztikusan hajtott mindenkit, mentünk utána, és nagyon örülök, hogy minden összejött.

Makszim Pavlov és Hegyi Anita szerencsére az érdeklődés felkeltését sem bízta a véletlenre. A remek műsorfüzet és a hagyományos hirdetési lehetőségek mellett elképesztően intenzív marketingtevékenység folyt a Facebookon. És sikerült utat találni a célcsoporthoz. Száz körül mozgott az átlagos látogatottság, ötvenre tehető azok száma, akik legalább hét filmet megnéztek. A második vetítés után neves szakértőkkel kerekasztal-beszélgetés is zajlott a magyar filmről. Megható volt hallgatni, milyen elevenen él sokakban filmművészetünk, mennyi gondolatot, érzelmet és tiszteletet ébresztettek alkotóink Oroszországban is.

Tizenhat magyar film a Tretyjakov-képtár műsorán: Moszkvában úgy gondolták, hogy a filmkép története is múzeumba való. Az első sorozatban a magyar film történetét mutatták be.

Aki az utóbbi időben elhaladt a moszkvai Tretyjakov-képtár mellett, bizonyára felfigyelt egy plakátra, amely arról tudósít, hogy a múzeumban moziterem kezdte meg működését. Nem pici filmklub, hanem egy igazi filmmúzeum vetítőgéppel, kis pódiummal és kétszáz férőhellyel. Voltak hasonló álmok nálunk is, hogy a mozgóképművészet kincseinek bemutatását jó lenne egy képtárhoz kapcsolni. Időről időre a Müpában vetítenek magyar filmeket, de külföldi filmek történeti sorozatát sehol sem kínálják nálunk.

Makszim Pavlovnak sikerült a csoda. A rendkívül felkészült és hihetetlenül lelkes filmtörténész, aki egy botrányos átszervezésig dolgozott a világhírű Eizenstein-kutató, Naum Klejman Filmmúzeum nevű intézetének csapatában, meg tudta győzni a Tretyjakov-képtár vezetőségét, hogy érdemes beindítani egy filmes „kiállítótermet". Az időzítés is jó volt, hiszen 2016 a filmművészet éve Oroszországban. Akárhogy is, zajlanak a programok, és úgy tűnik, a kezdeményezés igazolja életképességét.

Mi azért is örülhetünk mindennek, mert az egyik első program egy április közepétől egy hónapon át tartó magyar sorozat volt. Meglepő választás egy új fórum sikerének igazolásához. De Pavlov nem aggódott. – Sokan emlékeznek még a magyar filmek egykori szellemi hatására – mondja csillogó szemmel. – Ennek ellenére még sosem rendeztek Oroszországban átfogó magyar filmtörténeti programot. És most végre olyan alkotásokat is levetíthetünk, amelyeket elzárt a közönségtől a szovjet kultúrpolitika. Fontos törekvésünk, hogy folyamatosan bemutassunk kisebb, de jelentős nemzeti filmkultúrákat.

A XX. század kis magyar filmtörténete című programba 16 játékfilm került be. Büszkék lehetünk, mert nagy gondot okozott, mi maradjon ki. Pavlov ragaszkodott a némafilmes időszak és a harmincas évek reprezentálásához is meg ahhoz, hogy egy rendező csak egy filmremekkel szerepelhet, és a korszakoknak is arányosan kellett megjelenniük. A feladatot nem lehetett tökéletesen megoldani.

Íme a lista, amelyet szívesen bővítettek volna: Kertész Mihály: A tolonc, Kalmár László: Halálos tavasz, Szőts István: Ének a búzamezőkről, Radványi Géza: Valahol Európában, Fábri Zoltán: Körhinta, Jancsó Miklós: Szegénylegények, Sára Sándor: Feldobott kő, Makk Károly: Szerelem, Huszárik Zoltán: Szindbád, Dárday István–Szalai Györgyi: Jutalomutazás, Gothár Péter: Megáll az idő, Bódy Gábor: A kutya éji dala, Mészáros Márta: Napló gyermekeimnek, Szabó István: Redl ezredes, Tarr Béla: Kárhozat, Szász János: Woyzeck.

Lelkes partner nélkül nem lett volna sok esélye filmjeinknek a Tretyjakov-képtár vásznára kerülni. A moszkvai Magyar Kulturális Központ örömmel vette vállára a szervezési és finanszírozási terhek nem kis részét. – Nagyon jó pillanatban jött a kezdeményezés a filmművészet éve miatt, nem lehetett kihagyni ezt a lehetőséget – meséli Hegyi Anita megbízott igazgató. – Makszim fantasztikusan hajtott mindenkit, mentünk utána, és nagyon örülök, hogy minden összejött.

Makszim Pavlov és Hegyi Anita szerencsére az érdeklődés felkeltését sem bízta a véletlenre. A remek műsorfüzet és a hagyományos hirdetési lehetőségek mellett elképesztően intenzív marketingtevékenység folyt a Facebookon. És sikerült utat találni a célcsoporthoz. Száz körül mozgott az átlagos látogatottság, ötvenre tehető azok száma, akik legalább hét filmet megnéztek. A második vetítés után neves szakértőkkel kerekasztal-beszélgetés is zajlott a magyar filmről. Megható volt hallgatni, milyen elevenen él sokakban filmművészetünk, mennyi gondolatot, érzelmet és tiszteletet ébresztettek alkotóink Oroszországban is.

Olvassa tovább a cikket!
Érdemes elolvasni
NOL Piactér