Szögek borítják a Teréz körutat egy nappal a robbanás után

Tart a helyszínelés. A fehér papírok és az aszfaltra rajzolt körök egy-egy szöget jelölnek. A körút le van zárva az Oktogontól a dob utcáig, a környéken élők csak érvényes lakcímkártyával mehetnek haza. Videó.

 
 
könyv
Akkor is van olyan, hogy magyar
Kácsor Zsolt

Az Év Könyve sorozat következő jelentésének szerzője Kukorelly Endre, aki a társadalom megosztottságára utalva azt nyilatkozta: „nem jó ez az árokcucc, azt hiszem”.

– Mikor olvasta Swift Gulliver regényeit?

– Korán rákattantam az olvasásra, és persze a lebutított Gullivert olvastam először. Később az egészet, elég brutális szöveg.

– Mit gondol az Utazó archetípusáról, mint irodalmi hősről? Beindítja az írói fantáziáját?

– Nagyon beindít. Van bennem mindenhová elutazni vágy, utaztam is mindenhová, Brobdingnagba és Lilliputba, szépen alakult. Van egy projektem, bejárni az összes magyarlakta települést. Passzió, nem akarok vele semmit, csak úgy csinálom, nem döngetek autópályákon, inkább kis utakon kanyargok, mellbevágó. Szép, fölkavaró.

– Van értelme a kérdésnek, hogy milyenek a magyarok? A múlt században a szellem emberei föltették azt a kérdést, hogy mi a magyar, lett is ebből egy híres kötet. Ön szerint miért került a kérdésbe névelő? Nem lett volna pontosabb azt kérdezni: mi magyar?

– Mi a villamos? Rút csingilingi ház!, marháskodott Ottlik Géza Berzsenyivel. Meg saját magával. Meg a magyarokkal. Lehet marháskodni, kell marháskodni, de akkkor is: van olyan, hogy magyar. Az emberiség egy kisebb részhalmaza számára létező entitás. Teszt: ha Arany Jánost olvasva vagy magyar–izlandi (stb.) meccsen érzed, akkor beletartozol a részhalmazba. Ha nem, hagyd a francba, ne erőltesd, ne utálkozz!

– Ha van értelme annak a kérdésnek, hogy mi a magyar?/mi magyar?, akkor erre hogyan válaszolna? Milyen?

– Ehhez mindenkit Kemény Zsigmond Forradalom után című röpiratához kormányoznék.

– A minap olvastam Kálmán László Na, most lett végképp elegem posztját, amelyben azt fejtegeti, hogy nem lehet mindenkit egy kalap alá venni, s nem lehet minden jobboldali személyiséget kebelre ölelni az árokbetemetés szándékával. Mit gondol a társadalmat fojtogató széthúzásról, mármint annak fényében, hogy úgy tűnik, az árkok betemetésére nincs remény?

– Nem jó ez az árokcucc, azt hiszem. Illetve jó, nem jó, árokkal keríted körbe magad. Kérdés, hogy átkiabáltok-e egymásnak, meg az, van-e felvonóhíd satöbbi. Én mindenesetre annak a nyakába borulok, akit szeretek, mindenképp a kompetíció híve vagyok, ám az csak kooperatív keretek között élvezetes. Persze mindenki azt csinál, amit akar, aki a totális nyelvi háborúskodást élvezi, élvezze, csak engem felejtsen el. Apropó nyelv, ki is nyalhatja, de csak ha megengedem neki.

Az Év Könyve sorozat következő jelentésének szerzője Kukorelly Endre, aki a társadalom megosztottságára utalva azt nyilatkozta: „nem jó ez az árokcucc, azt hiszem”.

– Mikor olvasta Swift Gulliver regényeit?

– Korán rákattantam az olvasásra, és persze a lebutított Gullivert olvastam először. Később az egészet, elég brutális szöveg.

– Mit gondol az Utazó archetípusáról, mint irodalmi hősről? Beindítja az írói fantáziáját?

– Nagyon beindít. Van bennem mindenhová elutazni vágy, utaztam is mindenhová, Brobdingnagba és Lilliputba, szépen alakult. Van egy projektem, bejárni az összes magyarlakta települést. Passzió, nem akarok vele semmit, csak úgy csinálom, nem döngetek autópályákon, inkább kis utakon kanyargok, mellbevágó. Szép, fölkavaró.

– Van értelme a kérdésnek, hogy milyenek a magyarok? A múlt században a szellem emberei föltették azt a kérdést, hogy mi a magyar, lett is ebből egy híres kötet. Ön szerint miért került a kérdésbe névelő? Nem lett volna pontosabb azt kérdezni: mi magyar?

– Mi a villamos? Rút csingilingi ház!, marháskodott Ottlik Géza Berzsenyivel. Meg saját magával. Meg a magyarokkal. Lehet marháskodni, kell marháskodni, de akkkor is: van olyan, hogy magyar. Az emberiség egy kisebb részhalmaza számára létező entitás. Teszt: ha Arany Jánost olvasva vagy magyar–izlandi (stb.) meccsen érzed, akkor beletartozol a részhalmazba. Ha nem, hagyd a francba, ne erőltesd, ne utálkozz!

– Ha van értelme annak a kérdésnek, hogy mi a magyar?/mi magyar?, akkor erre hogyan válaszolna? Milyen?

– Ehhez mindenkit Kemény Zsigmond Forradalom után című röpiratához kormányoznék.

– A minap olvastam Kálmán László Na, most lett végképp elegem posztját, amelyben azt fejtegeti, hogy nem lehet mindenkit egy kalap alá venni, s nem lehet minden jobboldali személyiséget kebelre ölelni az árokbetemetés szándékával. Mit gondol a társadalmat fojtogató széthúzásról, mármint annak fényében, hogy úgy tűnik, az árkok betemetésére nincs remény?

– Nem jó ez az árokcucc, azt hiszem. Illetve jó, nem jó, árokkal keríted körbe magad. Kérdés, hogy átkiabáltok-e egymásnak, meg az, van-e felvonóhíd satöbbi. Én mindenesetre annak a nyakába borulok, akit szeretek, mindenképp a kompetíció híve vagyok, ám az csak kooperatív keretek között élvezetes. Persze mindenki azt csinál, amit akar, aki a totális nyelvi háborúskodást élvezi, élvezze, csak engem felejtsen el. Apropó nyelv, ki is nyalhatja, de csak ha megengedem neki.

Olvassa tovább a cikket!
Érdemes elolvasni
NOL Piactér