Putyinnak az a baja, hogy nem olvasott Rejtő Jenőt. Nincs meg neki a jelenet, amint Piszkos Fred áll a kocsmaajtónak támaszkodva, kezét mélyen a zsebébe mélyesztve, és rászól Nagy Bivalyra, akinek markai éppen összekulcsolódnak a Kölyök nyakán. Piszkos Fred, ugyebár, meg akarja menteni a Kölyköt, akiről majd később kiderül, hogy az ő fia, de nem ezt mondja, hanem azt, hogy ő akarja megölni. Ugyanis Nagy Bivaly a halálos ellensége, aki automatikusan megvéd mindenkit, akit Piszkos Fred meg akar ölni. És mi lehet a koszos kapitány zsebében, pisztoly?
Na most képzeljük el ugyanezt a jelenetet az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Oroszország szeretné, ha egy kelet-európai, sőt szláv jelöltet választanának meg a világszervezet főtitkárának, ám óvatlanul támogatásáról biztosítja a felmerülő neveket, amivel felébreszti a három, a Biztonsági Tanácsban vétójoggal rendelkező nyugati állam, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország gyanakvását. Ha Moszkva tényleg azt akarta volna, hogy a bolgár Irina Bokova és Krisztalina Georgijeva, a szerb Vuk Jeremics vagy a szlovák Miroslav Lajcák közül kerüljön ki a következő főtitkár, akkor inkább elleneznie kellett volna a jelölésüket.
Pedig itt lett volna az ideje egy kelet-európai főtitkárnak, még ha formálisan nincs is előírás a földrészek és régiók rotálásáról. Eddig volt két skandináv, egy-egy nyugat-európai, fekete-afrikai, latin-amerikai, arab és két ázsiai. Kelet-Európa azonban nem tudott egységes jelöltet állítani, ráadásul olyat, aki úgy felelt volna meg az oroszoknak, hogy azzal ne váltsa ki a Nyugat gyanúját. Hasonló volt a helyzet
a női jelöltek esetében. Eddig mindig férfi állt az ENSZ élén, ám ahelyett, hogy az ezt fontosnak tartó országok egy-két nő mögé álltak volna be, a támogatás hét pályázó között oszlott meg. Végül maradt egy portugál férfi, akiben meg tudtak egyezni a nagyhatalmak.
