galéria megtekintése

Főszerepben: a valóság

15 komment

Lakner Zoltán


Az eredmények értelmezése része a kampánynak. Különösen, amikor az eredmény – mint az október 2-i népszavazás esetében – összetett. A kormánypárti álláspont, a nem, közel 3,3 millió támogatóra lelt. Ennyi támogatója a Fidesznek nincs, nem is volt. Mostanáig csak akkor csatlakoztak ennyien egy voks erejéig Orbánhoz, amikor a vizitdíjat lehetett leszavazni.

Az a voksolás megmutatta, nem csak elméleti lehetőség a választók több mint felét részvételre ösztönözni egy referendumon. Ez az, ami most nem történt meg. Holott ma ez az érvényes népszavazás kritériuma. Erről a Fidesz döntött. A kvótareferendum kiírásáról szintúgy. Ezzel azt a terhet vállalta magára, hogy nem csupán demonstrálja a többségét az általa kiválasztott ügyben, hanem az előírt többséget szerzi meg.

Népszavazás nélkül is ismert, hogy a magyar lakosság többsége kvótaellenes. A kormányra nézve az a legfőbb kritika, hogy sokan olyanok sem volt hajlandók Orbánt támogatni a szavazatukkal, akik ebben az ügyben egyetértenek vele. Nem „átengedték a döntést", hanem így döntöttek.

 

Ne becsüljék alá a magyar kormányzópárt erejét – üzente Orbán a népszavazást követő parlamenti vita végén. A sikerről szónokoló Orbán minden indulatos mondata önleleplező volt. Mitől ilyen haragos, ha győzött? A politikai hazugságok és álcák természete, hogy rávallanak arra, amit elfedni hivatottak: a magyar kormányzópárt túlbecsülte erejét. Talán nem is elsősorban azzal, hogy 3,3 milliónál is több választót akart maga mellé állítani. Hanem azzal, hogy nem hitte: a megfélemlített, demoralizált, darabokra hullott, kifosztott ellenzék és civilség bármiféle erőfeszítésre képes tizenöt milliárdos rémkampányával szemben.

Orbán még egy dolgot alábecsül: a valóság jelentőségét. Az állami média teljes spektrumában be lehet tiltani az érvénytelenség kifejezést. El lehet mondani miniszterelnöki beszédeket e legalapvetőbb tény említése nélkül. Ám ettől még a legmámorosabb Orbán-híveken kívül mindenki tudja, hogy Orbán nem azt kapta, amit várt. Ebben szerepet játszhatott maga a gigantikus, fenyegetésekkel és hazugságokkal teli kormánykampány. Feltételezhető, hogy a kampány utáni kampány, a győzelem bizonygatása, az érvénytelenség törlése a szótárból megint csak visszaüt a kormányra.

Árulkodó, hogy Orbánt a nyilvánosság előtt a letagadott érvénytelenségnél sokkal inkább kihozta a sodrából, amikor Vona Gábor lemondásra szólította fel. A Jobbik támadásba ment át. Helyzetét azonban nehezíti, hogy egyidejűleg igyekszik átvenni a Fidesz pozícióját a bevándorlásellenes tábor vezetőjeként, egyúttal viszont el is próbál lépni a leértékelődésnek induló témától. Az sem zárható ki, hogy a Fidesz külön bejelentés nélkül maga is irányt vált – ha van hova lépnie.

A demokrata ellenzék politikailag túlélte a kvótakampányt és a „migránsozás" másfél évét. Az iszonyatos csikorgással induló párhuzamos ellenzéki kampányok valamennyit biztosan hozzátettek a távolmaradási szándékokhoz. Még akkor is, ha az érvénytelen szavazatok szokatlan mennyisége a kormánykritika mellett ellenzékkritikaként is értelmezhető.

Az ellenzék értékét most nem az mutatja meg, hány lemondási felszólítás jut egy négyzetkilométerre. Nem is az, ki robog gyorsabban az új összefogás felé. Az értékmérő az, hogy a következő hetekben sikerül-e erővel és hitelességgel szólni a társadalom súlyos bajairól. Bebizonyítva, hogy Orbán legfőbb ellensége a valóság.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.