galéria megtekintése

Nem a mulatókban él a romkocsmák festője

0 komment

Csordás Lajos

A romkocsmák festője, mondják Babos Zsili Bertalanról, aki az újradizájnolt Hadik kávéházon is dolgozott.

Keresd meg századeleji kedvencedet – játék és csoportkép a Hadik falán
Keresd meg századeleji kedvencedet – játék és csoportkép a Hadik falán

A közelmúltban romkocsmásított Hadik kávéház főfalára egy konszolidált, fotóhangulatú század eleji csoportkép készült Babos Zsili Bertalan és barátai kivitelezésében. „Sokat gondolkodtam, hogy a dadaizmust és a korabeli stílusokat hogyan hozom össze Karinthyékkal, és hogy mindez hogyan tud a jövőről is szólni.

Végül a dédnagymamám archív fotói közül egy tömegjelenetet dolgoztam fel, belemontírozva és kicsit gegesítve Karinthyt, Adyt és másokat is" – mondja. A fiatal művészt és társait a Hadik üzemeltetői azért kérték fel, mert ismerték korábbi munkájukat, a szomszédos Szatyor bár dekorálását.

 

Zsilit a romkocsmák festőjeként emlegetik. Egy mai Toulouse-Lautrecet képzelünk el, aki ott él a mulatók zsongásában, és rajzol. Pedig nem.

„Nem így élek, nem az vagyok, aki hajnalig csüng a társaság poénjain, és üvölt az asztalon, mint egy bika

– kezdi önmaga jellemzését Babos Zsili. – A WNDRLND-ben, a Margit-szigeten volt egy lakásom raktárral három évig, lehettem volna a hely arca. De amikor megkezdődött a szezon, elhúztam, lementem inkább a Balatonra, a Szigliget környéki házunkba. Én, hogy úgy mondjam, a természet gyermeke vagyok, szívesen csinálok elhagyatott helyeken landart munkákat, amelyeket a kutya se lát, talán csak egy-két eltévedt kiránduló."

Mégis egyik meghatározó arculat­alakítója a pesti és budai romkocsmáknak. A Tűzraktér főhomlokzata, a Szatyor bár, a Csendes Létterem, a Ráday utcai Púder Bár és Galéria és a Margit-szigeti WNDRLND dekorá­cióján munkálkodott sok egyéb mellett. Ma már csak akkor vállal ilyen munkát, ha megmozgatja a fantáziáját. „Amikor mi elkezdtük, akkor a romkocsma még azt jelentette, hogy a pénzt a kreativitással, ízléssel és szubjektív művészi érzékkel pótoltuk. Ma már sokan mesterségesen romosítják a helyeket, a vadiúj asztalokat összecseszik, internetről összerakott munkákat raknak fel a falakra, amit bárki meg tud csinálni. Amikor mi kezdtük a barátaimmal nyolc-tíz éve, még volt benne kihívás, elég szürkék voltak a helyek. A külföld lendülete, szabadsága lebegett előttünk, de mindig a hely adottságaiból és a saját ízlésünkből indultunk ki. Mostanra pedig eljutottunk oda, hogy bennünket hívnak New Yorkba, Bécsbe, Berlinbe. Erdélyben is csináltunk négy helyet. Amikor Nagyváradon a Gekkón dolgoztunk, és épp kétségeim voltak, hogy jó-e, amit csinálunk, a főnök azt mondta, nem baj, ha nem tetszik azoknak, akik bejönnek, valaha a szecesszió sem tetszett. És az idő minket igazolt, azóta van vagy tizenöt hasonló hely ott is. A romkocsma egyébként semmit nem jelent. Annyit jelent csupán, hogy egy divatos hely. Nem kell, hogy romos legyen."

Zsili és barátai még valódi használt tárgyakkal, kacatokkal, lomtalanított cuccokkal dolgoztak. Gyűjtötte is ezeket. Rendelkezik egy kétezer darabos sárga matchbox- és egy több száz darabos lemezautó-kollekcióval. A kisautók a festészetében is helyet kaptak, egész sorozat táblaképet készített róluk, mert őszinte, óvodás csodálattal töltik el. Ezekhez kapcsolható a Szatyor bár falán megjelent ­autós jelenet is, amit zsűri minősített műalkotássá. Ezen egy Zsiguli motorháztetőjének és ajtójának és egy amerikai kocsi hűtőrácsának felhasználásával jelenítették meg azt, ahogy Stevie Wonder üldözi a Zsigával menekülő Ady Endrét és Csinszkát.

A romkocsmák hangulata Babos Zsili Bertalan önálló alkotásain is visszatükröződik. Leginkább azon a sorozaton, amelyen a romkocsmák zsongását grafikusan megjelenített arcokkal és képregényes szóbuborékokkal ábrázolja. Ezek a művei Georg Grosz és Otto Dix húszas-harmincas évekbeli groteszk társadalmi karikatúráira emlékeztetnek. És mintha lenne ezekben is valami baljós érzés. „Szeretem Dixet és James Ensort, és az egész kort. És igen, ezek is baljós képek. Nem lehet tudni, hogy az apokalipszis előtt vagyunk két perccel, vagy már a fölperzselődött világ utáni emlékeket, gondolatmaradékokat látjuk. De azért mindig sokrétű a történet, úgyhogy van bennük remény is. Hogy a szereplők mit mondanak a szóbuborékokban, az nem fontos. Az a fontos, hogy mennyi ember van, és mennyire nem biztos, hogy hallják egymást" – mondja a festő.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.