Egy elfelejtett hős

2016-10-07 07:30:00

Idén lenne százéves ifjúkori barátom, Zádor Miklós. Utoljára a Horthy-korszak utolsó napjaiban, 1944 kora őszén találkoztam vele.

Akkoriban ő intenzíven tevékenykedett, sőt öntevékenykedett a nácik és a nyilasok ellen. Erre az elfelejtett, a történetírásból kimaradt kitűnő emberre szeretnék emlékeztetni.

Értelmiségi családban született 1916-ban Aradon, és ott élt a második bécsi döntésig. Arad nem térhetett vissza, de ő átjött a visszatért országrészbe, és képesítés nélkül tanított az észak-erdélyi falvak egyikében. Aztán Budapestre jött, és technikusként helyezkedett el a kelenföldi Goldberger-gyárban.

1944-ben bekapcsolódott a (később elfogott és hősi halált halt) Dávid Tamás vezette ellenálló csoport tevékenységébe. Miklós ennek a mozgalomnak a tagjaként a VIII. kerületi, Német utcai albérleti szobájában kézisajtóval sokszorosította a Márciusi Magyarország című – mai kifejezéssel: szamizdat – lapot. Miklóst a nyilas-hatalomátvétel után letartóztatták, átadták a németeknek, Dachauba vitték.

Egy francia rabtársával együtt szabadult, és mindketten hazaindultak. A francia hazaért, és írt Miklósnak. Miklós azonban nem ért haza. Eltűnt, nem tudjuk, mi lett vele. Lehet, hogy útközben megbetegedett, esetleg tífuszos lett vagy baleset érte, esetleg az oroszok kapták el, és az ő fogságukban halt meg. Semmi nem derült ki, noha a kutatásra illetékes szervvel kerestették.

Igazán jó lenne, ha egy fiatal történész feldolgozná a Márciusi Magyarország és elfelejtett szerkesztői és terjesztői történetét. Sok évvel ezelőtt, amikor a Politikatörténeti Intézet felhívásban keresett adalékokat az ellenállás történetéhez, Cserny Ferenc barátommal, aki részt vett a lap terjesztésében, elmondtuk, amit tudtunk. De azóta sem történt semmi.

Del Medico Imre

olvasói levél

megosztom twitter kinyomtatom