A legutóbbi esküvőn, ahol jártam, egy Trabant kabrióval hozták a menyasszonyt, az azt megelőzőn meg egy helyi lovas kocsis fogta be két paripáját, hogy a templomból az étterembe szállítsa a menyasszony-vőlegényből immár férj-feleséggé kihirdetett ifjú párt. Lám, a magyar nyelv is mennyire macsó, ahogy bekötik egy asszony fejét, mindjárt az ura háta mögé kerül a rangsorban, bármennyire is tenyéren hordoztatott az udvarlási szakaszban.
Helikopterrel a násznép egyetlen tagja sem érkezett, pedig megtehette volna. Az egyik helyszín egy Eger közeli tanya, szép széles legelővel, ahová nem egy helikopter, hanem egy egész zászlóalj le tudna szállni, ha akar. Másik a szülőfalum, ott már bajosabb lenne a landolás mostanság, miután az erre alkalmas lovaspályát régészetileg épp feltúrták, hogy aztán kormánynak kedves erők meghívásos alapon új lovardát húzzanak fel ottan sebtében. De azért az én népem leleményes, ha valaki helikopterrel akart volna az esküvőre jönni mégis, a focipályát biztosan szabaddá teszik, amúgy se használja azt már senki évek óta, hisz megszűnt a csapat.
De nem akart.