El Greco festményéről nyúlták Szombathely új címerét
Megtartották a régi címert, de e mellett alkottak egy újat is Szombathelyen Szent Márton tiszteletére. A nyugat.hu szúrta ki, hogy az alkotás kísértetiesen hasonlít El Greco művére.
Az új jelképet a polgármester rendelte meg és hivatalosan használhatja is. Az eddigi címerpajzs mögött, mellett Szent Márton látható. Abból az alkalomból készítették el, hogy 1700 évvel ezelőtt a vasi megyeszékhelyen született a köpönyegét a koldussal megosztó szent.
Az új címer alkotója ezt örökítette meg, pontosabban jószerivel lemásolta El Greco művéről. Az önkormányzat kommunikációs vezetője sajnálattal fogadta a nyugat. hu, erről szóló írását, s mint Angyal László közölte, az súlyosan rombolja Szombathely presztízsét.
Érdeklődésünkre az önkormányzat egy közleményt küldött át. Ebből kiderül: A polgármesteri címerben található címerpajzstartók ábrázolását a heraldikusból, helytörténészekből, művészettörténészből, képzőművészekből álló szakértői bizottság többször megtárgyalta. A kommunikációs vezető által jegyzett közlemény tudatja: bizottság tagjai ellenszolgáltatás nélkül dolgoztak a nemes cél érdekében, a címert megalkotó művész, Kamper László bruttó 175 ezer forint honoráriumban részesült.
A városháza Tóth Csaba festőművészt, a szakértő bizottság tagját kérte fel a közleményben elküldött reagálásra. Ő pedig Sebők Zoltánnak a Kortárs Magyar Művészeti Lexikonban megjelent írását hívta segítségül. Sebők azt írja a a kisajátítás művészetéről: „Appropriation art - maga az elnevezés annyit jelent, hogy a kisajátítás művészete. Hasonló címmel rendeztek 1985-ben New York-ban egy tárlatot, mely összességében radikálisan megkérdőjelezte az eredetiség fogalmának újkori presztízsét. A tárlaton részt vevő művészekben az volt a közös, hogy a hagyományos értelemben vett alkotás helyett valamely múltbéli vagy korbeli stílust, képet, tárgyat, plakátot kopíroztak le, s állítottak ki a sajátjukként.”
|
Forrás: Népszabadság-grafika / nyugat.hu |
– A művészettörténetben a kisajátítás eszköze nem kortárs jelenség, a rómaiak újraalkották a görög klasszikus kor szobrait, a keleti ikonfestészetben a képek újrafestése a tradíció kötelező része, a középkori európai művészetben egyes ikonográfiai képtípusok, kompozíciók évszázadokig ismétlődnek nemzedékről nemzedékre – írja Tóth Csaba, majd Michelangelótól a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját hozza fel példának: „Ő egy az egyben felhasználta Jacopo della Quercia domborművének kompozícióját” – állapítja meg.
A festőművész szerint az európai egyházművészetben is mindennapos jelenség, hogy klasszikus műalkotások másolataival találkozunk a különböző országok templomaiban.
„Kamper László grafikusművész is ily módon nyúlt El Greco klasszikusnak számító Szent Márton ábrázolásához, stilizálta, néhány ponton átalakította azt, amiben a címerbizottság semmi rendkívülit, vagy kivetnivalót nem talált” – fejezi be fejtegetését