Több évtizedes hátrányban van a sportág Magyarországon a környező államokkal szemben, de legalább megkezdődött a romos ház újjáépítése.
Budapesten teniszezett a múlt héten a világranglistát vezető wimbledoni bajnok, valamint a US Open idei győztese is. A 16 éves korosztály csapat-világbajnoksága lengyel és orosz sikerrel zárult, s a nyerteseken kívül is domináltak a hazánkhoz közeli országok játékosai. Anasztaszja Potapova, Oleszja Pervusina, Alen Avidzaba, Iga Swiatek, Maja Chwalinska, Bianca Andreescu, Felix Auger-Aliassime volt az ünnepelt sztár, s nagy valószínűséggel az ő nevük bukkan majd fel a jövő nagy tornáinak első helyezettjei között is, annál inkább, mert már tinédzserekként a felnőtt ATP/WTA-világrangsor ötszázas listáján szerepelnek.
Adódik a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy ne csak a hibátlan rendezésért, hanem a pályán nyújtott teljesítményért is megsüvegeljék a magyarokat. Másképpen fogalmazva: miért versenyképes a szlovák, a cseh, a szerb, a román, a lengyel, az orosz, az osztrák tenisz, s mi szükséges ahhoz, hogy – az egyetlen Babos Tímeát leszámítva – ne csak a szomszédok, hanem honfitársaink is ott legyenek a tűz közelében, vagy akár a közvetlen élmezőnyben.
„Nincs titok: dolgozni kell keményen, kellő alázattal és türelemmel, s élvezni a játékot annak minden pillanatában" – jelentette ki a most látott tizenhat évesekkel – és jövőjével – kapcsolatban Leo Azevado, az amerikai junior Davis Kupa-csapat kapitánya. Összegzése leegyszerűsítőnek tetszik – főleg annak ismeretében, hogy mekkora a merítési lehetőség, s milyen infrastruktúra övezi a sportágat az Államokban –, ezzel együtt az áldozatos, folyamatos gyakorlás, a türelem valóban alapkő a sikerhez, bárhol teniszezik is az ember.
