Hatalmas káoszba fordul a kórházreform

Az egyetem szervezeti egységeivé válnának. A tervezet szerint az egyetemi kórházakat öt-hat fős testület irányítaná, amelynek három tagját ugyan az egészségügyért felelős államtitkár delegálná, de a gazdálkodásukat az egyetemi kancellár, szakmai munkájukat pedig a rektor felügyelné. A főigazgatókat is a rektor nevezné ki az egészségügyért felelős miniszter egyetértése mellett.

Az intézetesek tervezett „bekebelezése" miatt közös tiltakozó levelet írtak az országos intézetek főigazgatói. Az ügy pikantériája, hogy az aláírók között van Cserháti Péter is, a budapesti kórházfejlesztés előkészítéséért felelős miniszteri biztos, aki egyébként az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgatójaként vált érintetté. Miközben a biztos valamennyi intézménnyel folyamatosan egyeztet a szinte percről percre változó új fővárosi kórházstruktúráról, köztük a Semmelweis Egyetemmel is, látszólag Cserháti Pétert is sikerült meglepni a tervvel. Nehezen is érthető, miként születhetett meg és kerülhetett kormány elé az oktatási államtitkárság tervezete, megkerülve az egészségügyért felelős államtitkárságon folyó egyeztetéseket.

Azt, hogy külön készült a két államtitkárság a budapesti ellátás átszervezésére, az is mutatja, hogy a két koncepcióban komoly különbségek vannak. Például míg a Péterfy Sándor utcai kórházat a miniszteri biztosi koncepció nulladik változata megfosztotta volna az aktív ágyaitól, addig az egyetemi fejlesztési tervben mint jelentős fejlesztési potenciált rejtő egyetemi kórház szerepel.

Az is érdekes, hogy míg az egyikben az Országos Kardiológiai Intézet mint az Egyesített Szent István és Szent László kórház bázisára épülő Dél-pesti Centrum része, addig az oktatási tárca koncepciója már egyetemi kórházként kezeli.

A kormány stratégiai kabinetje kedden tárgyalt mindkét koncepcióról, úgy tudjuk, döntés egyikről sem született, csupán újabb kérdésekre adott válaszokkal kell kiegészítenie mindkét államtitkárságnak a saját terveit. Bármi is lesz e csata kimenetele, sokan azért aggódnak, hogy a késlekedés önmagában is árt az ágazatnak, például a Budán a szuperkórház helyének lebegtetése, a tervek állandó átírása veszélyezteti az uniós és egyéb források megszerzését.