A per azért indult, mert Tóth mutyiról, korrupcióról, lopásról beszélt. Ezt a MET magára vette, pedig a frakcióvezető ezeket alapvetően a közpénzekkel gazdálkodó állami szereplőkkel szemben fogalmazta meg.
Ők viszont nem pereltek.
A volt miniszterek és energetikai szakemberek foghíjas emlékei közepette is számos ellentmondás rajzolódott ki. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) 2011-es rendelete az ország olcsó stratégiai gázkészleteiből 200 millió köbmétert az MVM-nek adott azzal a céllal, hogy azt - a lakosság fűtési költségeit leszorítandó - távhőcégeknek adja tovább. Az MVM arra hivatkozik, hogy a rendelet kibocsátásakor a távhőcégek zöme már leszerződött a télre, vagyis nem tudta a gázt közvetlenül eladni. Arról, hogy az NFM az MVM-et és a távhőcégeket segítő rendelet előtt egyeztetett-e az MVM-mel és a távhőcégekkel, tételesen ellentmondó állítások hangzottak el.
Az MVM kereskedelmi vezérigazgató-helyettese, Bally Attila, illetve Major György, az ügyleteket tető alá hozó MVM-leánycég, az MVM Partner vezetője határozottan tagadott. Fellegi Tamás és Németh Lászlóné ugyanakkor ennek lehetőségét elviekben nem zárta ki.
Ezután az MVM arra hivatkozva adta el az olcsó gázt és csőjogokat a MET-nek, hogy az MVM-ben akkor még nem működött megfelelő gázkereskedői szervezet. Ennek megítélése ma is sokszínű. Az MVM - részben korábban a MET-nél dolgozó - érintett egykori és jelenlegi vezetői egységesen úgy nyilatkoztak: a megfelelő szervezet a szakhivatal 2010-es engedélyének feltétele volt. Vallomásában Bally azonban a MET ügyvédje kérdésére emellett úgy emlékezett, hogy gázüzletágukat kezdetben három fő képviselte, akik egymagukban nem tudtak volna eleget tenni a rendeletnek. Az MVM-esek a rendeletet kötelezően végrehajtandó szabályként értelmezték, ám mivel az MVM tulajdonosként kikötötte, hogy a gázügyletek csak nyereségesek lehetnek, ezt csak jogaik eladásával érhették el.
Az MVM-esek azt is hangsúlyozták, hogy a jogok pályázatokon keltek el, ám korábban a MET részéről hangzott el olyan vallomás, hogy őket előzetesen informálisan hívták fel a jelentkezésre az MVM Partnertől. Noha az MVM és az NFM ezután már képbe kerülhetett a gázipar kérdéseiben, a kormány egész 2014-ig évente hasonló tartalommal segítette az MVM-et (és így a MET-et).
Az ügyletekkel az MVM-csoport pontosan meg nem jelölt nyereséget ért el, a MET viszont tagadja a százmilliárdos haszon „vádját". Tóth Bertalanék azt állítják, hogy az MVM igenis alkalmas volt egymaga is a százmilliárdos összeget kinyerni a gázjogokból, az eladásokkal ennyiről mondott le, vagyis az ügyletekkel ennyi közpénz került át magánzsebekbe. (Mint kiderült, a MET annak ellenére nem ütközött az MVM offshorecég-ellenes szabályába, hogy tulajdonosai között számos offshore-szerű cég található.)
Tóth Bertalan többször is felemlítette, hogy az olcsó stratégiai gáz túlnyomó része végül nem került a távhőcégekhez. Bár ezt érdemben nem cáfolták, Fellegi úgy fogalmazott, a rendelet szerinte elérte a célját.
A per folytatódik.
Túl magasan ültek
Fellegi Tamás és Németh Lászlóné egykori illetékes nemzeti fejlesztési miniszter, valamint Baji Csaba, az MVM egykori elnök-vezérigazgatója leginkább arra hivatkoztak, hogy ők elsősorban nagyívű energiastratégiai kérdésekkel foglalkoztak, a vitatott részletkérdések viszont - ahogy Fellegi fogalmazott - a láncban nagyon távol álltak tőlük. A konkrét szerződések kapcsán az MVM-esek is több ízben úgy fogalmaztak, hogy az nem tartozott feladataik közé. A jelenleg az állami Főgázt irányító - korábban a MET-nél és az MVM-nél is dolgozó - Králik Gábor például egy szerződésről úgy nyilatkozott: ugyan ő írta alá, de azt nem ő dolgozta ki.
