Miért nem ért el a Tanítanék Mozgalom a megfogalmazott céljaiból semmit? A mozgalom megfogalmazott stratégiai célja pontos volt. A köznevelés minden területén rendszerszintű változásra van szükség – mondták. E stratégiai cél elérése érdekében azonban Pukli István és a Tanítanék hibás taktikát választott. Már a választást megalapozó feltételezésük is hibás volt. Azt gondolták, hogy az oktatási kormányzat együttműködő lesz a jó szándékú kritikát megfogalmazó pedagógusokkal, hogy a szakmai törvényszerűségekre alapozott érvek, az oktatási rendszer működésképtelenségének tapasztalatai elegendők lesznek a változások elindításához. Amikor azt látták, hogy a szakmai racionalitás érvként nem elegendő, tömegeket megmozdító, nagy hatású utcai demonstrációkkal nyomatékosították törekvéseiket. Sikerült az oktatás problémáit a legfontosabb társadalmi problémák közé emelni, de ez sem volt elég.
A kudarc oka a hibás taktikában keresendő. Pukli azt feltételezte, hogy az oktatási rendszer megváltoztatását kell következetesen követelni, s ha ez nem következik be, az elvezet Orbán Viktor rendszerének bukásához. Pukli és azok, akik elfogadták az álláspontját, nem ismerték fel, hogy az oktatási rendszer 2010 óta nem szakmai szempontok alapján formálódik, hanem voluntarista módon politikavezérelt. Nemcsak arról van szó, hogy az oktatási rendszer a múlt század húszas-harmincas éveit, a keresztény-nemzeti kurzust idéző társadalompolitikai program és gyakorlat része, hanem arról is, hogy Orbán az oktatási rendszert tudatosan hatalma hosszú távú garanciális rendszerelemeként, egyszerű hatalomtechnikai eszközként alakította át. A diktatúrákra jellemző ideológiailag vezérelt centralizáció a rendszer minden elemében kimutatható. A Klik és a szakképzési centrumok, a tanterv, a tankönyv, a pedagógusok ellenőrzése, a felsőoktatásban uralkodó kancellárok, legutóbb az alapítványi és magániskolák, valamint a tanodák ellehetetlenítése – a végtelenségig sorolhatnánk azokat az intézkedéseket, amelyek mind azt igazolják, hogy az oktatási rendszer nem a gyerekekről, a fiatalokról, az ő boldogulásukról szól, hanem az orbáni politikai hatalom biztosításáról.
A Tanítanék Mozgalom megjelenése óta eltelt idő is ezt bizonyítja. Az oktatási kormányzat érzékelve, hogy nagy a baj, azt a látszatot keltette, hogy változtatni akar. Vazallus szervezeteivel támogatott kezdeményezései nem a lényeges kérdésekre, a rendszerszintű problémákra vonatkoztak, hanem olyan elemekre, amelyek a rendszer kereteit nem érintették, csak a működőképességet javították. A diktatórikus politikai rendszer diktatórikus oktatási rendszerének működési hibáit igyekeztek korrigálni, hogy a rendszer tökéletesen működjön, az oktatási rendszer a hatalmi érdekeket pontosabban szolgálja. Olyan ez, mint amikor a rozsdás bilincset fényesre csiszolják és a zárszerkezetét megolajozzák.
Az oktatási rendszer rendszerszintű megváltoztatása helyes stratégiai célkitűzés, bárki is fogalmazza ezt meg. Ha viszont a mai oktatási rendszer része egy diktatórikus társadalompolitikai rendszernek, és ezért – a tapasztalatok szerint – szakmai érvekkel, kezdeményezésekkel nem változtatható meg, a sikertelenség pedig a várakozással ellentétben nem vezet el a diktatórikus rendszer bukásához, akkor ebből le kell vonni a következtetést.
Az oktatás terén rendszerszintű változtatásokat, az oktatási intézmények és a pedagógusok szakmai autonómiáját középpontba állító, a gyerekek és fiatalok érdekeit mindenekfelett tisztelő, boldogulásukat biztosító oktatási rendszer kialakítására csak a politikai rendszer megváltozása után kerülhet sor.
Pukli István kilépése a Tanítanék Mozgalomból erről szól.
A szerző pedagógus
