galéria megtekintése

Eldőlt: nem dőlt el

12 komment


Révész Sándor

Vasárnap nem az dőlt el, hogy érvényes lesz-e a népszavazás, hanem az, hogy meddig jutott – meddig nem – Orbán Viktor a pártállam kiépítésében.

A demokrácia elemi normái szerint az állampolgári közösség bármilyen véleménynyilvánítása – népszavazás, választás – akkor érvényes, ha azokat tisztességes, az érdekelt felek nagy többsége által elfogadott versenyfeltételek mellett bonyolítja le egy olyan államapparátus, amely a résztvevőket semlegesen és részrehajlás nélkül szolgálja. A legszigorúbb – és leghelyesebb – értelmezésben még a kormánypártok is csak pártként és nem kormányként kampányolhatnak. Ezt a normát sajnos 2004-ben és 2008-ban is megsértette a Gyurcsány-kormány, és az akkor ellenzékben lévő Fidesz emiatt szenvedélyesen tiltakozott. De hát az úgy viszonyult a Fidesz-állam mostani totális mozgósításához, mint a nátha a rákhoz.

2014-ben a Krímben 83%-os részvétel mellett a voksolók 97%-a mondott igent az Oroszországhoz való csatlakozásra, a demokratikus világ az Európai Unióval együtt mégis illegitimnek, érvénytelennek tekinti azt a népszavazást. Orbán Viktor sem jelentett be ebben az ügyben különvéleményt.

 

A demokratikus világon kívül, a demokrácia lerombolásának részeként és folyományaként rengeteg népszavazást rendeztek már, amelyekkel illegitim rendszerek illegitim eszközökkel igyekeztek alátámasztani a maguk legitimitását.

Rendeztek ilyen népszavazásokat a náci Németországban, a szovjet megszállás alatt sztálinizálódó Lengyelországban, szerte Ázsiában, a dinasztikus diktatúrákba átfordult exszovjet országokban, Afrikában és szerte Latin-Amerikában. De aki tanulmányozni kívánja, miként lehet diktatúrát kiépíteni és menedzselni népszavazások sorozatával, annak a legszebb példáért nem kell messzire mennie, mert Belarusz közel van.

Hatalmi eszközökkel elszigeteljük a népet a hatalométól eltérő véleményektől, és népszavazással demonstráljuk, hogy a nép azonosul a hatalommal, amely így bármit megtehet, mert azt a nép teszi. Ezen az úton kívánta megtenni ezzel a népszavazással a döntő lépést Orbán Viktor a mindenhatóság felé.

Erre a legjobb alkalmat választotta ki. Minden közvélemény-kutatásból arra következtethetett, hogy itt az idegenellenesség erős, a szolidaritás és az emberjogi érzékenység gyenge. Másfél éve látványos akciók és kampányok tömegével erősítik tovább az előbbit, pusztítják az utóbbit. Olyan választ vártak a népszavazástól, amelyben egyetért az a két párt (az állampárt és a nácik), amelyet a Medián friss eredményei szerint együttesen a választásra jogosultak 49%-a támogat.

A szűkebb értelemben vett népszavazási kampányban a két oldal forrásai között legalább százszoros különbség volt. Ezenfölül a népszavazás előtti hetekben a kincstári hírcsatorna műsoridejének 95%-ában a kormány álláspontját méltatta, híradóinak 86%-a menekültügyi anyaggal kezdődött. A TV2 sem sokkal maradt el tőle. Az állami tévé brutális rémhírterjesztéssel próbálta bekergetni a szavazófülkébe vasárnap az embereket. A pénteki főcímünkben sem túloztunk: Harci lázban nyomul a teljes államapparátus. Az egzisztenciális fenyegetésekkel tüzelt, űzött és zsarolt politikai és hivatali apparátusok olyan egységben és rettegésben szolgálták az ügyet, mintha már igazi pártállamban élnénk. Totális volt a mozgósítás a legutolsó hivatali emberig, önkormányzati képviselőig, le egészen a közös képviselőig és a betevő falatjáért zsarolható közmunkásokig.

És mindezek ellenére bukott el Orbán a mindenhatóság felé vezető úton. Van még rá esély, hogy végleg megállítsuk. Ez dőlt el vasárnap.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.