galéria megtekintése

Erózió

5 komment

Tanács István

Vajon milyen eredmény jönne ki a népszavazáson, ha a hivatalos kérdés mellett – akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok kötelező betelepítését? – egy másikra is lehetne szavazni: akarja-e, hogy Orbán Viktor az első kérdésre adott nem szavazatok elsöprő többségét felhasználhassa hatalmi monopóliuma megerősítésére, Magyarország jogrendjének további eltorzítására? Biztos vagyok benne, hogy erre a kérdésre sokkal több nemet ikszelnének be, mint ahány igent a kötelező betelepítésre.

A kampányfinisben tovább töredezik Orbán ellenzéke. Ami az Együttben történik, vagy legújabban Pukli István kilépése a Tanítanék Mozgalomból, Mészáros Istváné a Magyar Helsinki Bizottságból, azt jelzi, hogy sokan választani kényszerülnek a politikai, ideológiai realitás és az Orbán-ellenesség között. A Fidesz aktuális csapdája: akinek nem kell Orbán és a politikája, annak a migránsok kellenek. Ennek megy elébe az Alföldi Róbert és társai által szervezett szeptember 30-i demonstráció, amely azonban megosztja, netán szétszakítja azokat a szakmai ügyeket képviselő ellenzéki csoportokat is, amelyek korábban érdemi ellenerőt tudtak felmutatni.

Csapdában vannak ők is. Hiába mondják, hogy csak a rosszul működő közoktatást, egészségügyet akarják megjavítani, nem a kormányt megbuktatni, ha a kormány csak az erőből ért. Ha nagyobb tüntetés van, engedni látszanak, ha a következő fordulóban kevesen sztrájkolnak, akkor azt is visszaszívják, amit egyszer már megígértek. Kis ideig úgy tűnt, a Klik reformját a tanárlázadás kényszerítette ki – mostanára kiderült, hogy a „reform" fő iránya éppen az, amit a hatalom eredetileg is akart: a totális államosítás.

 

A szakpolitikák nem szakmai tévelygésből, hanem az Orbán-kormány működésmódjából, filozófiájából eredően rosszak. Műhelymunkával és több pénzzel elvileg lehetne rajtuk javítani – de gyakorlatilag nem, mert a kormány erre nem hajlandó. Azoknak is igazuk van tehát, akik azt mondják: nem a társadalmi alrendszerek buherálásával, hanem kizárólag kormányváltással lehetne változtatni a helyzeten.

De ki és milyen alapon buktathatná meg a magabiztos, de korrupt, erőszakos kormányzatot, amely az életünk minőségét vagy a magyar emberek jövőbeni versenyképességét gátlások nélkül föláldozza a saját hatalma és klientúrája gazdagodása érdekében?

„Békeidőben" sem volna könnyű a válasz, mert ellenzéki oldalon nincs egy nagy, versenyképes vízió, még sok kicsi sem látszik. Ez akkor is igaz marad, ha szeptember 30-án megtelik a Kossuth tér jó szándékú emberekkel. Most ugyanis nincs békeidő, hanem – önbecsapás tagadni – migrációs válság van, amikor az emberek többsége nemcsak az elmaradt szebb jövőt érzi végleg elveszni, hanem ezt a félperifériás, csekély biztonságát is veszélyben látja. Orbánékkal nem lehet korszerű alaptantervet, de még egy tisztességesen működő reumatológiai ellátást sem csinálni – ám a bevándorlás támogatása aligha segít megbuktatni őket.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.