– A válaszom: határozott nem. Mi nem pénzért végezzük ezt a munkát. Micsoda szégyentelen szarházi!
A fenti párbeszéd nem a világhírű spanyol komédiasorozat, a Torrente valamelyik jelenetében hangzott el, hanem a Tiszta kezek (!) nevű civil szervezet vezetője és egyik ügyvédje között. Ez az a szervezet, amely adócsalással vádolja VI. Fülöp jelenlegi spanyol király nővérét, Krisztina infánsnőt. A tavaly decemberi hangfelvételt a napokban szivárogtatták ki, s az is kiderült, hogy ki a vesztegető „szarházi": az előző király, János Károly. A volt uralkodó, aki tagadhatatlan érdemei mellett leginkább – Magyarországot is érintő – luxusvadásztúráival, és ifjú nőnemű „alattvalóival" folytatott románcaival vonult be a történelemkönyvekbe.
János Károly 2014-ben mondott le a trónról, de a jelek szerint a háttérből továbbra is egyengeti gyermekei útját. Krisztina infánsnőét mindenképp, hiszen a kétmillió eurós összeggel azt próbálta elérni, hogy lányának ne kelljen leülnie a vádlottak padjára. Na és sikerült? Nem, de a sztoriból így is botrány lett. Pedig a spanyolok hozzá vannak szokva a korrupciós ügyekhez. Szinte minden napra jut egy: a felséges vesztegetési akció nyilvánosságra kerülése előtti napon attól volt hangos a sajtó, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori spanyol vezetője, Rodrigo Rato is a vádlottak padjára került. Azzal vádolják, hogy hitelkártyacsalással több mint tizenkétmillió eurót költött el magáncélra a Caja Madrid spanyol bank pénzéből.
Ha ez nem lett volna elég, a hétvége újabb izgalmakat tartogatott: atomjaira hullott a Spanyol Szocialista Munkáspárt. Ez békeidőben is sok lenne egy országnak, de a spanyoloknak tizedik hónapja nincs kormányuk. Az emberek teljesen kiábrándultak a politikából. Két parlamenti választáson egyik pártnak sem sikerült többséget szereznie, s koalíciós hajlandóság hiányában tavaly december óta nem tudnak kormányt alakítani. Most pedig összeomlott az ország második legnagyobb, közel 140 éves múltra visszatekintő pártja. A Pedro Sánchez szocialista pártvezető elleni puccs sikeres volt, ezért szombat este kénytelen volt lemondani. A Sánchez leváltására összehívott kilencórás gyűlés tragikomédiához hasonlított.
A két táborra szakadt szocialistáknak kezdetben olyan alapvető dolgokban sem sikerült megegyezniük, mint hogy kinek van joga szavazni a menesztésről, és hogyan voksoljanak. Később hívei úgy akarták megmenteni a pártvezetőt, hogy egy függöny mögé bújva (!), titokban megpróbáltak pártkongresszust összehívni. A szocialista vezetés ugyan zárt ajtók mögött tartotta a különben színpadra való előadást, ám az abszurdabbnál abszurdabb részletek így is hamar kiszivárogtak, és a vidáman indult szombatot a spanyol sajtó végül gyásznapnak nyilvánította. De nem csak a szocialisták számára. Demokráciában minden országnak szüksége van működőképes ellenzékre. Mi már csak tudjuk.