Az emberiség előtt álló kihívások nem egyenlő mértékben sújtják a föld lakosságát. Ha végigvesszük a háborúk, etnikai konfliktusok, túlnépesedés, felmelegedés, ivóvízhiány miatt egzisztenciájukban veszélyeztetett társadalmakat, megállapíthatjuk: jobb helyen élünk, mint száz éve. Magyarország biztonsága a világ legerősebb katonai rendszerén belül megoldott, gazdasága az európai közös piac előnyeire építhet, és a klímaváltozás frontvonala is messzebb húzódik tőlünk.
Fontos mindezt számba venni, mert ebből következik, hogy a következő évtizedekben a globális problémák megoldásánál hazánk a szerencsések oldalán áll majd. Ám már most beszélnünk kell a humanitárius katasztrófákról, amelyek következtében milliók menekülnek el otthonukból, fussanak csak tíz kilométert vagy utazzanak két kontinensen át. Meg kell vitatnunk, mit tudunk tenni az egyenlőtlenségek csökkentéséért és a kizsákmányolás enyhítéséért. Meg kell vitatnunk, hány embernek tudunk mi magunk menedéket nyújtani, és mivel tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy a problémák helyben oldódjanak meg. El kell döntenünk, miről és mennyiről vagyunk hajlandóak lemondani, hogy a globális egyenlőtlenségek ne söpörjenek el egyszer minket is.
A migrációs válság e beláthatatlan átalakulás előszele. Beszélnünk, vitatkoznunk kell róla. Akkor is, ha tudjuk, hogy a magyar társadalom nyomorban élő milliói nem tekinthetnek messzire, a túlélési harc a mindennapos élményük. Nem vesszük félvállról azok félelmét, akik a középosztályban elfoglalt helyükért aggódnak, és akik tartanak az idegentől, akik számára ijesztő a felbolydult világ, amiben élünk.
