galéria megtekintése

Jönnek rendes emberek is

17 komment

Megyesi Gusztáv

Nyolc hónapos terhesen hívtak be rendőrségi határvadász-toborzóra egy kaposvári asszonyt, jelentette a Son­line.hu hírportál. A nő telefonon jelezte az illetékes munkaügyi központnak, hogy nehezére esik már a mozgás, így nem szívesen utazna el Kaposvárról Marcaliba, pláne a nagy melegben, ám azt a választ kapta, hogy kötelező a megjelenés, távolmaradás esetén a törvény betűje szerint törlik a közmunkaprogramból.

Már szinte átsiklott tekintetünk a hír fölött, hiszen nincs benne semmi újdonság: nyár közepén a Kisalföld írt hasonló esetről, csak akkor egy ötvenkilós fiatal nőt és egy korábban már gerincsérvműtét miatt alkalmatlannak minősített középkorú férfit hívtak be toborzóra, szintén a közmunkaprogramból való kizárás terhe mellett. Megjegyzendő, hogy a toborzó kötelező jellegét mind a honvédség, mind a rendőrség tagadta, mindkét minisztérium arra hivatkozott, hogy csak megkedveltetni akarta a behívottakkal a kalandos határvadászéletet, szó sem volt kötelező részvételről, aztán amikor a Kisalföld a rendőrségi levél másolatának közlésével cáfolta a cáfolatot, visszavonulót fújtak, és azóta is hallgatnak.

Azt is ezúton közöljük a széles nyilvánossággal, hogy egyáltalán nem kételkedünk a határvadászmunka szépségében és emberformáló erejében, sőt mi már gyerekkorban megkezdenénk az iskolai képzést minikerítések és apró műanyag migránscsaládok segítségével, sőt abban is biztosak vagyunk, hogy a Magyarországot most már szinte teljes egészében ellepő migránsáradatot csakis várandós asszonyok és gerincsérvműtétes férfiak képesek hatékonyan megállítani.

 

Hanem volna itt egy apró momentum. A beszámolók szerint a kaposvári asszonyt végül a szülei vitték be a marcali toborzóközpontba, ahol nagyjából ötvenen várták a tájékoztató kezdetét. És ekkor egyszer csak azt mondta a hivatal egyik embere a kaposvári asszonynak, hogy látva az állapotát, elég lesz aláírnia a jelenléti ívet, utána hazamehet, nem kell beülnie a zsúfolt terembe.

Azt nem tudni, hogy kacsintott-e hozzá, de ennél emberségesebb gesztust mostanában hivatali embertől nem tapasztaltunk. Ez nagyon fontos. Mert igaz ugyan, hogy a terhes nő hazamenetelével gyengült az ország hadipotenciálja, s a munkaügyi központ a létszámjelentésével félrevezette a feljebbvalóit, ám közben némi nosztalgiát is ébresztett. A Kádár-rendszer utolsó szakaszában tapasztaltunk ugyanis hasonló gesztusokat: egyre gyakrabban játszotta ki egy-egy alkalmazott a hivatala eszement szabályait,­ nemegyszer a törvényt, sőt ő maga mutatta meg a kiskaput az ügyfeleknek, s közben kiröhögte saját munkaadóját.

Boldog, összekacsintós ország, noha majdnem épp ebbe pusztult bele. Ezt csak azért mondjuk, mert ezekben a válságos órákban, amikor az ország lakossága teljesen értelmetlen népszavazáson nem fog eldönteni semmit, s megint lóvá lesz téve, az efféle partizánkodás némi reményt táplál. Elvégre a kaposvári asszonyt nemcsak hogy mindennemű munkától el lehetett volna tiltani, de talán még azonnali rendelettel a déli határszakaszra is vezényelni, az alkalmazott mégse tette, noha az állásával játszott, hiszen ha kitudódik a dolog, már másnap mehet munkát keresni.

Legyünk tehát most az egyszer optimisták, s ne legyenek kétségeink a következtetések levonásakor: bármekkora diktatúra épül is a szemünk előtt, az is csak slendrián lesz, és nyúlós, mint a takony, hogy aztán a végén önmagától roskadjon össze, némi lakossági rásegítéssel. (Csak győzzük kivárni.)

Megyesi Gusztáv,
az Élet és Irodalom munkatársa

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.