Mire megy az új törvény a választási csalásokkal?
A bajai időközi önkormányzati választás egyébként arra figyelmeztet, hogy hiába a szigorú szabályozás, mert ha valahol csalni akarnak, annak nehéz elejét venni. Ott még a korábbi törvényt kellett alkalmazni, ami tartalmazza a kampánycsendet, és nevesíti, hogy a választópolgárok számára nyújtott ingyenes szolgáltatás – különösen a szervezett szállítás, étel és ital adása – jogsértő, mégis fuvarozták a szavazókat. Jövőre nem lesz ilyen korlátozás.
Néhány korábbi problémára az új törvény kétségkívül megoldást kínál. Az ajánlószelvények helyébe ajánlóív lép, így nem lehet majd a postaládákból a választó valamennyi adatát tartalmazó kopogtatócédulát lopni és a nevében jelöltet ajánlani. Az ajánlóív alapján támogatói listákat sem lehet összeállítani, mert arra csak a választópolgár nevét, személyi számát és anyja nevét kell rávezetni, a címet viszont nem. A nyomtatványokkal pedig el kell számolni, és ha valaki azokat nem adja át a választási irodának, ívenként ötvenezer forint bírságot kaphat.
Visszatérő gondot jelentett, hogy a kampánycsendet szinte lehetetlen volt betartatni. Az áldatlan vitáknak vége, hiszen a jelöltek és a pártok jövőre az urnazárásig kampányolhatnak.
Ez részben jó, mert egyértelmű viszonyokat teremt, másfelől viszont kérdéses: hol a határ? A jogszabályban csak két konkrét korlátozás szerepel: a választás napján a szavazóköröktől számított 150 méteren belül tilos a kampány, és választási gyűlést sem lehet tartani. De majálist, gulyáspartit igen? Nincs válasz arra sem, hogy ajándékkal lehet-e a választóknak kedveskedni, és szabad-e őket szervezetten a szavazókörökbe szállítani.
Szakértők úgy vélik, a választási eljárási törvény alapelveiből kell kiindulni. A választás tisztasága, az önkéntes részvétel, a jelöltek és jelölőszervezetek közti esélyegyenlőség, illetve a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve alapján könnyen levezethető, hogy nagy dínomdánomot csapni, száraztésztát vagy ételkonzervet osztogatni, az embereket etetni, itatni, fuvarozni továbbra sem lehet. Meg mindezek alapján a politikai ellenfelet mocskolni sem.
A bajai ügyben a Kecskeméti Törvényszék egyébként ki is mondta, hogy a kampánycsendre vonatkozó tételes szabályok megsértése mellett „a szervezett szállítás folytán sérültek a (…) választási eljárási alapelvek, így különösen a szavazásban való önkéntes részvétel elve”. Ez a jövőre nézve akár precedenst jelenthet, és az alapelvek kiterjesztő értelmezéséhez vezethet. Mellesleg: törvénysértés miatt a választási bizottságok pénzbírságot is kiszabhatnak majd, amelynek maximális összege magánszemély esetén nagyjából 250 ezer, pártoknál másfél millió forint lehet.
Más kérdés, hogy a Nemzeti Választási Bizottságban egyértelmű lesz a kormányoldali többség – amit kilenc évre be is betonoztak –, mert a parlament által választott hét tag mellé kampányidőszakban az országos listát állító pártok egy-egy képviselője kerülhet majd, így az erőviszonyok semmiképpen nem fordulhatnak meg, mert ehhez kilenc ellenzéki lista kellene, ami kizárt. A helyi és a területi bizottságokba az önkormányzati képviselő-testület, illetve a megyei közgyűlés csak három tagot választ, így ez utóbbi grémiumokban könnyen elképzelhető, hogy a jelöltek és a jelölőszervezetek delegáltjai kerülnek többségbe.
Az új törvény egyes választási csalások magakadályozására ugyanakkor bizonyosan nem alkalmas, hiszen az ajánlásért vagy a voksért ellenszolgáltatást ígérni vagy elfogadni eddig sem lehetett, mégis beszéltek pénzért vett kopogtatócéduláról vagy szavazatról. Jogszabállyal tehát nem vehetik elejét a láncszavazásnak sem.
A „klasszikus” módszer szerint az első választó kihozza az üres szavazólapot a szavazókörből, amit a második kitöltve magával visz és bedob az urnába, a neki átadott nyomtatványt pedig a megbízója kezébe nyomja, és ez folytatódhat tetszés szerinti ideig. De ma már nincs erre szükség, mert mobiltelefonnal le is fényképezhetik a szavazólapot, és aki jó helyre tette az ikszet, átveheti a pénzt. Igaz, többet kockáztat, aki erre vállalkozik, mert a Btk. szerint már nemcsak az követ el bűncselekményt, aki szavazatot vásárol, hanem az is, aki azt eladja.
Sokan úgy vélik, a visszaélések új terepe lehet a határon túliak választójogának bevezetése. A KDNP-s Salamon László 2003-ban még úgy vélekedett, hogy a levélben történő voksolás csak akkor lenne elfogadható, ha a szavazólapot tartalmazó levelet a választópolgár lakásától a szavazóurnáig a választási bizottság kézbesítené.
Az akkori aggályokon azonban túlléptek, és az itthoni lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok mégis szavazhatnak postai úton.
Igazán jó rendszert viszont nem lehet kitalálni, mert az olyan terheket róna a szavazni szándékozókra és a választási szervekre, amelyek vállalhatatlanok. A visszaéléseket ugyanis csak akkor zárhatnák ki, ha a nyilvántartásba vétel érdekében valamennyi választásra jogosultat személyesen azonosítanák valamilyen hatóságnál, és a voksát ugyancsak saját magának kellene leadnia. Ez így nyilván elképzelhetetlen.
A választási eljárási törvény szerint a regisztrációhoz elég, ha a határon túl élő magyar állampolgár levélben vagy az interneten megadja a személyi adatait, az állampolgárságát igazoló okirata számát, a lakcímét, illetve azt a postacímet, ahová a választási csomag kézbesítését kéri. Aki ezeket az adatokat ismeri, bárki nevében feliratkozhat. Igaz, a Nemzeti Választási Iroda a névjegyzékbe vételről tájékoztatást ad, de azt az értesítési címre vagy egy e-mail címre is megküldheti, az érintettnek tehát fogalma sem lesz róla, hogy „regisztrált”.
Ennek talán kisebb a valószínűsége, az viszont már teljesen életszerű, hogy a határon túliak szavazatait aktivisták befolyásolni igyekezzenek. Járhatnak házról házra, a voksért cserében ajánlhatnak bármit, sőt a választási csomagokat akár össze is gyűjthetik és tömegesen áthozhatják valamelyik kijelölt magyarországi választókerületbe, a vélhetően nem kívánt szavazatot tartalmazó borítékot meg kidobhatják.
A rendszer elvileg megakadályozza a visszaélést, hiszen a voksot a szavazónak – ha szabályosan jár el – lezárt borítékba kell tennie, amit a személyes adatait is tartalmazó nyilatkozattal együtt egy nagyobb borítékba tesz, és azt szintén leragasztja. Azt azonban senki nem ellenőrzi, hogy mindez így történik-e. Csak fikció, de semmi nem zárja ki, hogy a csomagot a kitöltött adatlappal, de üres szavazólappal összeszedjék, majd valahol központilag „voksoljanak”. Más kérdés, hogy legfeljebb két-három elcsalt mandátum megér-e ennyi erőfeszítést. A pártok közti kiegyensúlyozott erőviszonyok esetén talán, ám ha marad a mostani helyzet, nem érdemes gondolkodni sem ezen.
