Nol Presszó

"Ez az ideológia pusztító gyorsasággal tud terjedni"

Tasnádi István íróval beszélgetünk arról, hogy miért könnyebb a tizenévesekkel politikáról beszélni, miért kiszolgáltatottabbak a szélsőségesebb eszméknek, hogyan csökkenthetjük a kamasz gyerekeinkre váró veszélyeket, miközben már ipar épül az egyre fiatalabbak kihasználására?

Top cikkek
irodalom
Pólóra nyomják az írókat
Csider István Zoltán

„Akkor vigyek vázlatfüzetet, rajzolunk?”

A Búspoéták című mikroblog szerzője, Borda Réka kérdezte ezt, amikor személyes találkozóra hívtuk, de aztán megnyugtattuk jól, nem vagyunk annyira búsak. Később kiderült, nem alap nélkül kérdezte: amikor kiderült, hogy ő áll a hónapokig titokban készülő rajzsorozat mögött, néhányan ráírtak, ők is szeretnének Búspoéták lenni. Mert menő lett Búspoétának lenni.

Február 25-én indult a sorozat, Pilinszky János volt az első, őt Ady Endre követte, majd rögtön kortársba váltott a blog: Závada Péter lett kicikizve jól. És így tovább: Simon Márton, Acsai Roland, Áfra János, Petri György, Tandori Dezső, Pallag Zoltán, Szabó Imola Julianna... A Búspoéták receptje nem túl bonyolult: a kipécézett irodalmi szereplő kissé eltorzított grafikus portréja plusz egy tréfás képaláírás. Ennyi. A képaláknak vagy van közük a valósághoz, vagyis a kiválasztott szerző egy-egy jellemvonásához, külső jegyéhez, vagy nincs – főszabály láthatóan nem volt.

Mindenesetre a Bús poéták elég nagy népszerűségre tett szert, figyelgettük, ahogy a megviccelt szerzők egyre-másra a blogon található rajzra cserélik profilképüket, és egyáltalán: mindenki azt találgatja, ki állhat a sorozat mögött. Áprilisban aztán megtörtént a leleplezés, a Műút folyóirat pedig a szériának szentelte szokásos illusztrációs mellékletét, bő válogatást adva a termésből.

Az első blikk ellenére: a tollára, illetve egerére kívánkozó szerzőkkel Borda Rékának az égvilágon semmi baja nincs. Akkor miért kezdte el mégis? Hogy kicsit felkavarja a közeget, amely szerinte nem túl befogadó, a fiatalokkal szemben legalábbis. Témát akart adni tehát – sikerült.

Azt mondja, elég gáz, hogy a Búspoéták kellett ahhoz, hogy elkezdjék komolyan venni, de egyből kiszúrja, ha valaki csak a sorozat miatt akar barátkozni vele. Többen azt tanácsolták, hosszan folytassa még a blogot, mindig lesz kortárs (vagy akár klasszikus), aki elé görbe tükröt lehet tartani, de talán épp a titokzatosság volt a Búspoéták egyik erőssége... Mindenesetre most új projektbe fogott Pucér kortársak csarnoka címmel – nézzék meg: www.posztpucerak.tumblr.com.

Az idei ünnepi könyvhét előtt aztán megszavaztatták az internet népét, ki legyen az a kortárs szerző a néhány kötelező klasszikuson kívül, akinek a portréjával póló is készül a JAK égisze alatt. K. Kabai Lóránt lett a befutó. Milyen érzés, ha szembejön magával az utcán? – Eléggé zavarbaejtő, ha látok valakin egy ilyen pólót – mondja a költő-szerkesztő. – Legutóbb az Írók Boltjának egyik kirakatában láttam ilyet, felnevettem és mutattam az unokahúgomnak, akivel épp arra mentünk. Vagány, mondta, én hümmögtem, amiként akkor is, amikor az egész szavazósdi elindult – így Kabai, aki eleinte próbálta lebeszélni a szavazás szervezőit arról, hogy ő is azok között legyen, akikből póló lehet – legelébb is azért, mert Parti Nagy Lajosnak drukkolt, habár személyes kedvence az a grafika volt, amely Kemény Istvánt 50 Cent, az amerikai rapsztár képében ábrázolta.

Először Závada Péter költő, slammer, az Akkezdet Phiai (AKPH) rapduó egyik tagja is cikinek érezte kicsit, hogy Búspoéta lett. „Azt hittem, már megint belém állt valaki”, utalt arra, hogy kapott ő már hideget-meleget az irodalmi közegtől a hiphop és a slam poetry miatt. Aztán ahogy gyűltek a jó arcok a megrajzolt költők között, megváltozott a véleménye.

De hogy jön ide az AKPH? Hát úgy, hogy például az Írók Boltja mellett, amelynek kollektívája például Ottlik Gézát vagy József Attilát tette pólóra, vagy a Katona József Színház mellett, amelynek shopjában drámarészletekkel díszített pólók is kaphatók, ez a csapat is elég sokat tett azért, hogy tinédzserek magukon viseljék a magyar irodalom nagyjait. A „szokásos” zenekari merchandise-termékek, vagyis az AKPH logójával ellátott pólók mellett néhány évvel ezelőtt ugyanis eszükbe jutott, miért ne feszegethetnék kicsit a határokat?

A fordulópont talán a Nyugat 100 című daluk volt, amelyet a legendás folyóirat századik születésnapjára írtak, s amelyben egymást érik a Nyugathoz kapcsolható szerzőkre tett utalások. Az a szám és később néhány pólóterv is arra kérdezett rá: milyen, a rapen túlmutató kulturális utalásrendszer építhető be egy mégiscsak meghatározott szubkultúra közönségének agyába és ruhatárába? A hiphoppal kapcsolatos sztereotípiák lerombolásában vagy legalábbis újraértelmezésében is gondolkodtak.

– Az emberek többsége itthon is és Amerikában is azt gondolja, a rapet egyszerű emberek csinálják egyszerű embereknek, nem szól másról, csak az utcáról, a gengszterkedésről. Mi inkább úgy tartjuk, egy tőről fakad a vers- vagy a dalszövegírással, úgy általában a szöveges műfajokkal. Miért ne szólhatna az irodalomról is? Illetve miért ne szűrődhetne át a rap textusaiba az irodalmi diskurzus? – kérdi Závada.

Így készült el például a Babits Mihály portréjával súlyosbított póló, amely a már említett Nyugat 100-ból vett részlettel egészül ki (a dal vonatkozó részlete: „Mert a rapkatona nem Vass István, nem hogy Petri, / de a Szolnoki szólt, hogy van ez a slam poetry, / és hát lehet káromkodni, úgyhogy shit, fuck, bitch, / éljen a Nyugat, éljen Babits!”), de egy klasszikus amerikai rapcsapat, a Naughty by Nature nevét és logóját felhasználva így született a Radnóti by Nature feliratú t-shirt is.

Finomabb, legalábbis nehezebben értelmezhető geg az Armani Jeans mintájára dizájnolt póló óriási AJ felirattal, alatta kis betűkkel: since 1817 – ez Arany János születési dátuma...

„Akkor vigyek vázlatfüzetet, rajzolunk?”

A Búspoéták című mikroblog szerzője, Borda Réka kérdezte ezt, amikor személyes találkozóra hívtuk, de aztán megnyugtattuk jól, nem vagyunk annyira búsak. Később kiderült, nem alap nélkül kérdezte: amikor kiderült, hogy ő áll a hónapokig titokban készülő rajzsorozat mögött, néhányan ráírtak, ők is szeretnének Búspoéták lenni. Mert menő lett Búspoétának lenni.

Február 25-én indult a sorozat, Pilinszky János volt az első, őt Ady Endre követte, majd rögtön kortársba váltott a blog: Závada Péter lett kicikizve jól. És így tovább: Simon Márton, Acsai Roland, Áfra János, Petri György, Tandori Dezső, Pallag Zoltán, Szabó Imola Julianna... A Búspoéták receptje nem túl bonyolult: a kipécézett irodalmi szereplő kissé eltorzított grafikus portréja plusz egy tréfás képaláírás. Ennyi. A képaláknak vagy van közük a valósághoz, vagyis a kiválasztott szerző egy-egy jellemvonásához, külső jegyéhez, vagy nincs – főszabály láthatóan nem volt.

Mindenesetre a Bús poéták elég nagy népszerűségre tett szert, figyelgettük, ahogy a megviccelt szerzők egyre-másra a blogon található rajzra cserélik profilképüket, és egyáltalán: mindenki azt találgatja, ki állhat a sorozat mögött. Áprilisban aztán megtörtént a leleplezés, a Műút folyóirat pedig a szériának szentelte szokásos illusztrációs mellékletét, bő válogatást adva a termésből.

Az első blikk ellenére: a tollára, illetve egerére kívánkozó szerzőkkel Borda Rékának az égvilágon semmi baja nincs. Akkor miért kezdte el mégis? Hogy kicsit felkavarja a közeget, amely szerinte nem túl befogadó, a fiatalokkal szemben legalábbis. Témát akart adni tehát – sikerült.

Azt mondja, elég gáz, hogy a Búspoéták kellett ahhoz, hogy elkezdjék komolyan venni, de egyből kiszúrja, ha valaki csak a sorozat miatt akar barátkozni vele. Többen azt tanácsolták, hosszan folytassa még a blogot, mindig lesz kortárs (vagy akár klasszikus), aki elé görbe tükröt lehet tartani, de talán épp a titokzatosság volt a Búspoéták egyik erőssége... Mindenesetre most új projektbe fogott Pucér kortársak csarnoka címmel – nézzék meg: www.posztpucerak.tumblr.com.

Az idei ünnepi könyvhét előtt aztán megszavaztatták az internet népét, ki legyen az a kortárs szerző a néhány kötelező klasszikuson kívül, akinek a portréjával póló is készül a JAK égisze alatt. K. Kabai Lóránt lett a befutó. Milyen érzés, ha szembejön magával az utcán? – Eléggé zavarbaejtő, ha látok valakin egy ilyen pólót – mondja a költő-szerkesztő. – Legutóbb az Írók Boltjának egyik kirakatában láttam ilyet, felnevettem és mutattam az unokahúgomnak, akivel épp arra mentünk. Vagány, mondta, én hümmögtem, amiként akkor is, amikor az egész szavazósdi elindult – így Kabai, aki eleinte próbálta lebeszélni a szavazás szervezőit arról, hogy ő is azok között legyen, akikből póló lehet – legelébb is azért, mert Parti Nagy Lajosnak drukkolt, habár személyes kedvence az a grafika volt, amely Kemény Istvánt 50 Cent, az amerikai rapsztár képében ábrázolta.

Először Závada Péter költő, slammer, az Akkezdet Phiai (AKPH) rapduó egyik tagja is cikinek érezte kicsit, hogy Búspoéta lett. „Azt hittem, már megint belém állt valaki”, utalt arra, hogy kapott ő már hideget-meleget az irodalmi közegtől a hiphop és a slam poetry miatt. Aztán ahogy gyűltek a jó arcok a megrajzolt költők között, megváltozott a véleménye.

De hogy jön ide az AKPH? Hát úgy, hogy például az Írók Boltja mellett, amelynek kollektívája például Ottlik Gézát vagy József Attilát tette pólóra, vagy a Katona József Színház mellett, amelynek shopjában drámarészletekkel díszített pólók is kaphatók, ez a csapat is elég sokat tett azért, hogy tinédzserek magukon viseljék a magyar irodalom nagyjait. A „szokásos” zenekari merchandise-termékek, vagyis az AKPH logójával ellátott pólók mellett néhány évvel ezelőtt ugyanis eszükbe jutott, miért ne feszegethetnék kicsit a határokat?

A fordulópont talán a Nyugat 100 című daluk volt, amelyet a legendás folyóirat századik születésnapjára írtak, s amelyben egymást érik a Nyugathoz kapcsolható szerzőkre tett utalások. Az a szám és később néhány pólóterv is arra kérdezett rá: milyen, a rapen túlmutató kulturális utalásrendszer építhető be egy mégiscsak meghatározott szubkultúra közönségének agyába és ruhatárába? A hiphoppal kapcsolatos sztereotípiák lerombolásában vagy legalábbis újraértelmezésében is gondolkodtak.

– Az emberek többsége itthon is és Amerikában is azt gondolja, a rapet egyszerű emberek csinálják egyszerű embereknek, nem szól másról, csak az utcáról, a gengszterkedésről. Mi inkább úgy tartjuk, egy tőről fakad a vers- vagy a dalszövegírással, úgy általában a szöveges műfajokkal. Miért ne szólhatna az irodalomról is? Illetve miért ne szűrődhetne át a rap textusaiba az irodalmi diskurzus? – kérdi Závada.

Így készült el például a Babits Mihály portréjával súlyosbított póló, amely a már említett Nyugat 100-ból vett részlettel egészül ki (a dal vonatkozó részlete: „Mert a rapkatona nem Vass István, nem hogy Petri, / de a Szolnoki szólt, hogy van ez a slam poetry, / és hát lehet káromkodni, úgyhogy shit, fuck, bitch, / éljen a Nyugat, éljen Babits!”), de egy klasszikus amerikai rapcsapat, a Naughty by Nature nevét és logóját felhasználva így született a Radnóti by Nature feliratú t-shirt is.

Finomabb, legalábbis nehezebben értelmezhető geg az Armani Jeans mintájára dizájnolt póló óriási AJ felirattal, alatta kis betűkkel: since 1817 – ez Arany János születési dátuma...

Olvassa tovább a cikket!
Poór Csaba
Lappangó háború
Hajba Ferenc
Nevel az állam
Miklós Gábor
Kulőr lokál
Szőcs László
Kigolyózni Kalnietét
Tamás Ervin
Pedigek
Ónody-Molnár Dóra
Zárunk és ártunk
Megyesi Gusztáv
Akarattya megapolisz
Hargitai Miklós
Adószaporítás
NolBlog
Facebook
A NOL kiadója a Népszabadság zrt. © Minden jog fenntartva.