Különösebb következmény nélkül

Napi egy műhiba, perek milliárdokért

A műhibák nyomán indult büntetőperekben egyre több orvos kerül a vádlottak padjára. Az ügyek legtöbbször pénzbírsággal, próbára bocsátással végződnek, csak kevesen kapnak szabadságvesztést, vagy eltiltással járó büntetést. A kórházak viszont mind nagyobb, olykor már tízmilliós összegeket is kifizetnek a kártérítésekre.

Facebook
Tibet
„Majd adjátok vissza a palota kulcsát!”
Trencsényi Zoltán

Ezt az írást szép és fura történetekkel lehetne fűszerezni, némi szépírói vénával regény is kerekedhetne belőle.

Kezdhetnénk azzal, hogy 2007-ben az akkor Japánban tanuló Irimiás Balázs jövendőbelijével kerékpárra pattant, és egy emberesebb biciklitúrára indult a Himalájába.

A végcél a ladakhi hegyi falu volt, Zangla. Számunkra arról nevezetes, hogy 1823–24-ben másfél évig XVI. századi királyi palotájában (jó, csöppnyi szobájában) élt Kőrösi Csoma Sándor, amikor szavakat gyűjtött a tibeti–angol szótárhoz.

Ez a szürreális találkozás hosszú kapcsolat kezdete lett. Irimiásékat annyira megfogta a hely, hogy elhatározták: önkéntes csapatot szerveznek a palota és Csoma szobájának helyreállítására.

A lelkesedéshez nemcsak építészmérnöki szakismeretek párosultak, de műemléki szemlélet és gyakorlati szaktudás is, mert Irimiás Balázs egy nemzetközi csapat tagjaként dolgozott éppen Angkorban, a romterület felújításán.

Tudta: egy efféle projekt akkor van a legjobb kezekben, ha a hatalmas bürokráciával és egyéb járulékos költségekkel terhelt állami intézmény helyett kicsi alapítvány gondozza. A következő évben már önkéntesek dolgoztak a palotán, majd megalakult a Csoma Szobája Alapítvány, amelynek szervezésében nyaranta utaznak önkéntesek Zanglába. Ma már két-háromszázan jelentkeznek (köztük külföldiek is bőven), pedig évente csak negyvenet tudnak elfogadni, mert az ideális az, ha egyszerre 15 önkéntesnél több nem terheli a falu életét. Az utazás árát nem tudják vállalni, azon felül viszont csupán 30 ezer forintot kérnek, amely a Zanglában töltött idő minden költségét fedezi. Az idő csak az önkéntestől függ: lehet két hét és két hónap is. A helyieknél laknak, ők főznek rájuk. Olykor hibátlan paprikás krumplit, máskor lángost, mikor mit.

2011 óta felszaporodott a munka, mert egy téli látogatás idején kiderült: a hideg miatt bezárnak az iskolák. Fa nincs a környéken, tüzelni tehát nem lehet. Elhatározták, hogy felépítenek egy a Himalája egyéb területein már ismert, napelemek fűtötte „napiskolát” Zanglában is. Eddig négy terem készült el. Aztán az is kiderült: nincs rajz- és zenetanítás, nincs tornaóra. Vittek hát a gyerekeknek rajzeszközöket, elkezdték őket oktatni az énekre, a reggeli ima sorakozója után, fitneszedző segítségével tornaelemeket is beleszőttek a mozdulatsorokba.

A palota és Csoma szobája helyrehozatalán, az iskolaépítésen és a tanításon kívül nem mellesleg a környék ősi, buddhista vallási építményeit, a sztúpákat is felújítják, egyiket a másik után.

Nem a környékbeliek által kedvelt gyors és költségkímélő betonnal, hanem a helyben található agyagból készített vályogtéglákkal és a természet kínálta festékanyagokkal.

Az idei jelentkezések lezárultak, kiválasztották a szerencséseket, akik önkéntesként utazhatnak Zanglába, és körvonalazódik az is, kik lesznek a támogatók. Ha minden jól megy, Csoma szobájának rendbehozatalával idén befejeződik a palota felújítása. Újabb tantermekre viszont szükség lesz, helyreállításra váró sztúpák is akadnak még bőven. A zanglaiak hálásak, ekkora segítséghez talán soha nem jutottak volna, ha annak idején nem jár arra Kőrösi Csoma, vagy nem biciklizik arra Irimiás Balázs és felesége. De így történt, és ma már természetes közvetlenséggel fűződik keresztül a világon a Budapest–Zangla-tengely.

Ezt az írást szép és fura történetekkel lehetne fűszerezni, némi szépírói vénával regény is kerekedhetne belőle.

Kezdhetnénk azzal, hogy 2007-ben az akkor Japánban tanuló Irimiás Balázs jövendőbelijével kerékpárra pattant, és egy emberesebb biciklitúrára indult a Himalájába.

A végcél a ladakhi hegyi falu volt, Zangla. Számunkra arról nevezetes, hogy 1823–24-ben másfél évig XVI. századi királyi palotájában (jó, csöppnyi szobájában) élt Kőrösi Csoma Sándor, amikor szavakat gyűjtött a tibeti–angol szótárhoz.

Ez a szürreális találkozás hosszú kapcsolat kezdete lett. Irimiásékat annyira megfogta a hely, hogy elhatározták: önkéntes csapatot szerveznek a palota és Csoma szobájának helyreállítására.

A lelkesedéshez nemcsak építészmérnöki szakismeretek párosultak, de műemléki szemlélet és gyakorlati szaktudás is, mert Irimiás Balázs egy nemzetközi csapat tagjaként dolgozott éppen Angkorban, a romterület felújításán.

Tudta: egy efféle projekt akkor van a legjobb kezekben, ha a hatalmas bürokráciával és egyéb járulékos költségekkel terhelt állami intézmény helyett kicsi alapítvány gondozza. A következő évben már önkéntesek dolgoztak a palotán, majd megalakult a Csoma Szobája Alapítvány, amelynek szervezésében nyaranta utaznak önkéntesek Zanglába. Ma már két-háromszázan jelentkeznek (köztük külföldiek is bőven), pedig évente csak negyvenet tudnak elfogadni, mert az ideális az, ha egyszerre 15 önkéntesnél több nem terheli a falu életét. Az utazás árát nem tudják vállalni, azon felül viszont csupán 30 ezer forintot kérnek, amely a Zanglában töltött idő minden költségét fedezi. Az idő csak az önkéntestől függ: lehet két hét és két hónap is. A helyieknél laknak, ők főznek rájuk. Olykor hibátlan paprikás krumplit, máskor lángost, mikor mit.

2011 óta felszaporodott a munka, mert egy téli látogatás idején kiderült: a hideg miatt bezárnak az iskolák. Fa nincs a környéken, tüzelni tehát nem lehet. Elhatározták, hogy felépítenek egy a Himalája egyéb területein már ismert, napelemek fűtötte „napiskolát” Zanglában is. Eddig négy terem készült el. Aztán az is kiderült: nincs rajz- és zenetanítás, nincs tornaóra. Vittek hát a gyerekeknek rajzeszközöket, elkezdték őket oktatni az énekre, a reggeli ima sorakozója után, fitneszedző segítségével tornaelemeket is beleszőttek a mozdulatsorokba.

A palota és Csoma szobája helyrehozatalán, az iskolaépítésen és a tanításon kívül nem mellesleg a környék ősi, buddhista vallási építményeit, a sztúpákat is felújítják, egyiket a másik után.

Nem a környékbeliek által kedvelt gyors és költségkímélő betonnal, hanem a helyben található agyagból készített vályogtéglákkal és a természet kínálta festékanyagokkal.

Az idei jelentkezések lezárultak, kiválasztották a szerencséseket, akik önkéntesként utazhatnak Zanglába, és körvonalazódik az is, kik lesznek a támogatók. Ha minden jól megy, Csoma szobájának rendbehozatalával idén befejeződik a palota felújítása. Újabb tantermekre viszont szükség lesz, helyreállításra váró sztúpák is akadnak még bőven. A zanglaiak hálásak, ekkora segítséghez talán soha nem jutottak volna, ha annak idején nem jár arra Kőrösi Csoma, vagy nem biciklizik arra Irimiás Balázs és felesége. De így történt, és ma már természetes közvetlenséggel fűződik keresztül a világon a Budapest–Zangla-tengely.

Olvassa tovább a cikket!
Érdemes elolvasni