A tanévnyitón búcsúzott el a Berzsenyi besokallt igazgatója

Rendhagyó tanévnyitóra készülhettek a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium tanárai és diákjai, miután a múlt hét végén reflektorfénybe került az intézmény. Levélben búcsúzott a diákoktól a nagy hírű gimnáziumot tizennyolc éven át vezető, az iskolai autonómia megcsonkítása miatt távozó igazgató.

 
 
atlétika
Bolt a kirakatban
Szabó Gábor

Nem kevesebbet tett Usain Bolt a vasárnap véget ért atlétikai világbajnokságon, mint hogy megmentette a sportágat. Egyúttal a 100-on, 200-on és a 4×100-as váltóval aratott győzelmével bebizonyította: nem „csupán” istenáldotta tehetség, hanem hasonlóképpen kivételes versenyző is.

Van az a vicc, mely szerint Chuck Norris elszámolt végtelenig.

Kétszer.

Arra azonban talán még ő sem lett volna képes, amire Usain Bolt, aki megmentette az atlétikát.

Szintén kétszer.

Másodszor éppen a múlt héten Pekingben, a világbajnokságon, amikor 100 és 200 méteren is legyőzte a majd két éven át veretlen Justin Gatlint. Elképzelni is nehéz, Lord Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség frissen megválasztott elnöke, egyben a sportág talán utolsó reménysége miként tudta volna kommunikálni azt a szörnyűséget, hogy az ügyeletes poster boyt legyőzi valaki, akit korábban kétszer tiltottak el doppingvétségért. A feladat szebb időkben sem lett volna méznyalás, de mostanság, amikor az atlétika már szinte semmi mással nem tudott a lapok címlapjára kerülni, mint valamiféle doppingüggyel, alighanem egyenlővé vált volna a lehetetlennel. Gondoljunk csak az ARD német televízióban és a brit The Sunday Timesban megvádolt több száz atlétára vagy arra a Salazar-sztorira, amelyben – a BBC szerint – Mo Farah, a legnagyobb brit ikonok egyike is érintett volt. Mindezek után egy esetleges Gatlin-győzelem kommunikációja még Coe képességeit is meghaladta volna, pedig a londoni olimpia szervezőbizottságának elnöke nem véletlenül őrizte meg médiabizottsági vezető pozícióját az atlétikai szövetségen belül.

Bolt azonban ismét győzött és győzött, ráadásul nem is akárhogyan. Hiszen amíg 2008-as feltűnése óta mindig ő volt a favorit, és mindig nyert is fölényesen – leszámítva a 2011-es tegui 100 métert, melynek során kiugrott –, addig az idén meg kellett mutatnia azt, hogy nemcsak istenáldotta tehetség, aki fényévekkel jobb mindenkinél, hanem nagyszerű versenyző is. Olyan sportoló, aki képes akkor is sikert aratni, amikor 100-on nem tizedek, hanem századok, netán ezredek döntenek; olyan atléta, aki akkor is a legjobb, ha nem a fizikum, hanem a fej dönt, és aki akkor is győz, amikor van valaki a mezőnyben, aki legalább olyan – ha nem jobb – kondicionális állapotban van, mint ő.

Bolt ezzel esélyt adott Coe-nak is, hogy az elnök felemelje a sportágat, ha már elődje, a leköszönő Lamine Diack nem tudott élni a lehetőséggel. Hiszen annak ellenére, hogy Diack elnökségének második fele egybeesett a jamaicai fenomén tündöklésével, a volt főnöknek sikerült végrehajtania azt a páratlan bravúrt, hogy sportágát gyakorlatilag eltüntette a nézők szeme elől. Az utóbbi években az atlétika nem volt jelen a nagy nézettségű tévécsatornákon, ennek következtében mind kevesebben mentek ki a stadionokba, és még kevesebb gyerek kezdett el atletizálni. Tavaly megesett az a csúfság, hogy Zürichben, az Európa-bajnokságon egyszer sem volt telt ház, ami nagyjából olyan skandalum, mintha a wimbledoni döntő alatt maradnának üresen a székek. Tekintve azonban, hogy Boltnak alighanem ez volt az utolsó világbajnoksága, és jó eséllyel Rióban láthatjuk majd őt utoljára, az már most kijelenthető, hogy az atlétika eltékozolta a Usain Boltban rejlő lehetőségeket. Semmivel sem lett több általa, talán ha a nemzetközi szövetség kasszájában van némiképp több pénz. De az emberek nem beszélnek a sportágról, az atlétika jó esetben csak néhány napig fontos, de inkább még addig se. A sportok királynőjének rajongótábora öregedőfélben van, pedig ha valaki, hát Bolt alkalmas lett volna arra, hogy megszólítsa a fiatalokat.

Mintha a Barcelona arra használta volna Messit, hogy ne essen ki. Persze lehetünk éppen optimisták, mondhatjuk büszkén, hogy továbbra is ott vagyunk az első osztályban, és az új edző érkeztével akár szép sikerekre is számíthatunk. Pláne, hogy a mester, ha rövid ideig is, még számíthat arra a fürge srácra ott a csatársorban.

Nem kevesebbet tett Usain Bolt a vasárnap véget ért atlétikai világbajnokságon, mint hogy megmentette a sportágat. Egyúttal a 100-on, 200-on és a 4×100-as váltóval aratott győzelmével bebizonyította: nem „csupán” istenáldotta tehetség, hanem hasonlóképpen kivételes versenyző is.

Van az a vicc, mely szerint Chuck Norris elszámolt végtelenig.

Kétszer.

Arra azonban talán még ő sem lett volna képes, amire Usain Bolt, aki megmentette az atlétikát.

Szintén kétszer.

Másodszor éppen a múlt héten Pekingben, a világbajnokságon, amikor 100 és 200 méteren is legyőzte a majd két éven át veretlen Justin Gatlint. Elképzelni is nehéz, Lord Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség frissen megválasztott elnöke, egyben a sportág talán utolsó reménysége miként tudta volna kommunikálni azt a szörnyűséget, hogy az ügyeletes poster boyt legyőzi valaki, akit korábban kétszer tiltottak el doppingvétségért. A feladat szebb időkben sem lett volna méznyalás, de mostanság, amikor az atlétika már szinte semmi mással nem tudott a lapok címlapjára kerülni, mint valamiféle doppingüggyel, alighanem egyenlővé vált volna a lehetetlennel. Gondoljunk csak az ARD német televízióban és a brit The Sunday Timesban megvádolt több száz atlétára vagy arra a Salazar-sztorira, amelyben – a BBC szerint – Mo Farah, a legnagyobb brit ikonok egyike is érintett volt. Mindezek után egy esetleges Gatlin-győzelem kommunikációja még Coe képességeit is meghaladta volna, pedig a londoni olimpia szervezőbizottságának elnöke nem véletlenül őrizte meg médiabizottsági vezető pozícióját az atlétikai szövetségen belül.

Bolt azonban ismét győzött és győzött, ráadásul nem is akárhogyan. Hiszen amíg 2008-as feltűnése óta mindig ő volt a favorit, és mindig nyert is fölényesen – leszámítva a 2011-es tegui 100 métert, melynek során kiugrott –, addig az idén meg kellett mutatnia azt, hogy nemcsak istenáldotta tehetség, aki fényévekkel jobb mindenkinél, hanem nagyszerű versenyző is. Olyan sportoló, aki képes akkor is sikert aratni, amikor 100-on nem tizedek, hanem századok, netán ezredek döntenek; olyan atléta, aki akkor is a legjobb, ha nem a fizikum, hanem a fej dönt, és aki akkor is győz, amikor van valaki a mezőnyben, aki legalább olyan – ha nem jobb – kondicionális állapotban van, mint ő.

Bolt ezzel esélyt adott Coe-nak is, hogy az elnök felemelje a sportágat, ha már elődje, a leköszönő Lamine Diack nem tudott élni a lehetőséggel. Hiszen annak ellenére, hogy Diack elnökségének második fele egybeesett a jamaicai fenomén tündöklésével, a volt főnöknek sikerült végrehajtania azt a páratlan bravúrt, hogy sportágát gyakorlatilag eltüntette a nézők szeme elől. Az utóbbi években az atlétika nem volt jelen a nagy nézettségű tévécsatornákon, ennek következtében mind kevesebben mentek ki a stadionokba, és még kevesebb gyerek kezdett el atletizálni. Tavaly megesett az a csúfság, hogy Zürichben, az Európa-bajnokságon egyszer sem volt telt ház, ami nagyjából olyan skandalum, mintha a wimbledoni döntő alatt maradnának üresen a székek. Tekintve azonban, hogy Boltnak alighanem ez volt az utolsó világbajnoksága, és jó eséllyel Rióban láthatjuk majd őt utoljára, az már most kijelenthető, hogy az atlétika eltékozolta a Usain Boltban rejlő lehetőségeket. Semmivel sem lett több általa, talán ha a nemzetközi szövetség kasszájában van némiképp több pénz. De az emberek nem beszélnek a sportágról, az atlétika jó esetben csak néhány napig fontos, de inkább még addig se. A sportok királynőjének rajongótábora öregedőfélben van, pedig ha valaki, hát Bolt alkalmas lett volna arra, hogy megszólítsa a fiatalokat.

Mintha a Barcelona arra használta volna Messit, hogy ne essen ki. Persze lehetünk éppen optimisták, mondhatjuk büszkén, hogy továbbra is ott vagyunk az első osztályban, és az új edző érkeztével akár szép sikerekre is számíthatunk. Pláne, hogy a mester, ha rövid ideig is, még számíthat arra a fürge srácra ott a csatársorban.

Olvassa tovább a cikket!
Érdemes elolvasni
NOL Piactér