Az Európai Unió működésének megismerése nagyon fontos magyarországi polgárai számára is. És ugyan az EU honlapján – hála a fordítóknak – szinte minden megjelenik valamennyi uniós nyelven, Pócs Balázsnak az unió munkanyelveiről szóló cikke hiánypótló. Édesanyám és húgom is nyelvtanár, én pedig ifjúként orvoskongresszusi tolmácsolással hizlaltam jövedelmemet, mostanság pedig az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjaként rendszeresen ülök fejhallgatóval a füleimen a tolmácsfülkék gyújtópontjában. Az így szerzett tapasztalatokkal szeretném kiegészíteni a kitűnő cikket.

Az természetes – amint említik is –, hogy mindenki az anyanyelvén tudja a legpontosabban, legszínesebben kifejezni magát. Emellett tudni való, hogy a valamivel gyengébb nyelvtudás is lehetővé teszi, hogy jól értsük, mit mond egy európai polgártársunk, ha olyan nyelven szól, amelyet bírunk. Persze számításba kell venni, hogy e polgártárs a 28 nyelv bármelyikén szólhat, azaz hasznos, ha a képviselők jelentős része által használt angol, francia, német, olasz és spanyol nyelv közül akár többet is jól értünk. Másrészt, ha meg akarjuk értetni magunkat, mégpedig pontosan, akkor anyanyelvünkön célszerű beszélni. Nem véletlenül írtam a nyelveket ábécésorrendben, minden nyelv hangsúlyozottan egyenlő, mint ahogy a polgárok is. Az angol az egyenlők között az első.

És amit még tudni kell: minden felszólalónak úgy kell szólnia, hogy a tolmácsnak legyen ideje elmondani, amit lefordított. Ez különösen nehéz, ha a két nyelv mondattana egymástól eltér, azaz magyarról németre fordítani szükségszerűen időigényesebb a tolmács számára, mint spanyolról olaszra. Ha pedig hosszú körmondatokat hadarva adunk elő, esélyünk sincs a megértésre. Lehet, innen a mondás: lassan mondom, hogy mindenki értse.

Azt sem mindenki tudja, hogy személyében és legtöbbször alkatilag is más a fordító, és más a tolmács. Az írott szövegek fordítójának van ideje figyelni a részletekre, megkeresni a hasonértelmű szavak közül a legmegfelelőbbet, és nemcsak szó szerint, de tartalmilag is, és nemcsak pontosan, de azonosan kell visszaadnia a szövegeket. A tolmácsnak viszont szinte mondaton belül kell visszaadnia a hallottakat, nem hallgathatja meg ismét, nem lapozhat nyomtatott vagy számítógépes szótárakat, nem fáradhat el a szolgálat hosszú órái alatt, azaz bocsánatos, ha mondatai kócosak. Embert próbáló feladat még úgy is, ha egy kabinban egymást váltva ketten ülnek. Nem véletlen, hogy bizottságunkban az elnök mindig azzal zárja az ülést, hogy köszönetet mond a tolmácsoknak. Nélkülük az unió nem működhetne.

A szerző orvos

                                                                         ***

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.