Magyarország zárt kapuk mögött
Európa újra nem csendes, mert nem múlnak forradalmaink.
Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára tegnap felszólította a magyar kormányt, hogy halassza el a szavazást az alaptörvény módosításáról, hogy elképzeléseit megvizsgálhassa a velencei bizottság. „Aggályosnak tartom az alkotmánymódosítás összeegyeztethetőségét a jogállamiság elvével” – mondja Jagland, aki attól tart, hogy a magyar kormány újra be akarja vezetni azokat az átmeneti intézkedéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság már megsemmisített. Olyan szabályokat emelne az alaptörvénybe, amelyeknek pecsétes papírjuk van arról, hogy alkotmányellenesek. Mintha a civil világban valaki súlyosan fertőző gyerekeket parancsolna be minden óvodába. Jagland diplomataként fogalmaz: a kérdéskör annyira összetett, hogy még vizsgálniuk kell, ezért kéri, hogy ne szavazzon a magyar parlament.
Valójában a kérdéskör brutálisan egyszerű. Amit az Alkotmánybíróság mostanában megsemmisített, bekerül az alaptörvénybe.
Igaz, nincs az a szinkrontolmács, aki ezt európaira tudná fordítani. Az Európai Bizottság csak annyit jelzett, hogy figyel. Bízik benne, hogy Magyarország, úgymond, továbbra is teljesíti vállalásait, és jogszabályaink összhangban lesznek az uniós szabályokkal. Majd enyhe fenyegetés következik. A Fidesz kommunikációs igazgatója nem érti, mi a baj.
Éppen az egyik általa menedzselt ügyet, a hajléktalanok kiűzetésének AB által megsemmisített lehetőségét tenné alaptörvénnyé a módosítás. Hogy is értené?
A végén majd nem marad más, mint hogy Európa számára zárt kapus meccsé válik, amit mi itthon játszunk. A pályánkról nem tilthatnak ki, de ránk nem néz senki. Vannak játékosok, akiknek ez az eszményi helyzet. A játéknak maga a halál.