Nem az egész bíróságról van szó, nem valamennyi bíróról, hanem konkrét ítéletről, amelyet egyszerűen nem lehet racionálisan megmagyarázni, ha a cigányellenességet nem vesszük figyelembe. Az összesen 34 év szabadságvesztés kiszabásával végződő történetben azokat a romákat marasztalták el, akik összetűzésbe keveredtek egy gyanúsan viselkedő társasággal. Három héttel a tatárszentgyörgyi merénylet után. Három héttel azután, hogy a gyilkosok egy ötéves gyereket lőttek le. Amikor a roma közösségekben elhatalmasodott a kétségbeesés és a félelem. Célpontnak érezték magukat, akikre időről időre lecsapnak az éj leple alatt, és az állam nem tudja megvédeni őket. Ezért maguk próbálták óvni magukat és a családjukat. Az új Btk. szellemiségének megfelelően – tehetnénk hozzá, igaz, az inkább a nem romák biztonságérzetét erősítené a romákkal szemben, és nem fordítva.

Az inkriminált incidensben súlyosan nem sérült meg senki, nem történt semmi olyan, amely egy bajnoki rangadó utáni szurkolói összecsapásban ne történne meg, beleértve a botok használatát és az etnikai csoporttal szembeni gyűlölet megnyilvánulásait, amelyre most a súlyos ítéletet alapozta a bíró. Csak megint ugyanaz a különbség: ha a szurkoló ultrák netán cigányellenes jelszavakkal verekednek, nem kapnak letöltendő szabadságvesztést, nemhogy 34 évet, egy napot se, míg azon a felfokozott félelemben töltött éjszakán, ott, Miskolc külső részén az egyik roma állítólag (!) magyarellenes szavakat használt a lökdösődés közben. És erre minden erővel le kellett sújtani, mert a bíró nyilván úgy látja, hogy ma a magyarellenes gyűlölet reális veszély, a 95 százalékos többséget kell védeni az ötszázalékos kisebbség előítéletességétől.

A romák által megállított, sötétítőfóliákkal védett, lassan köröző autó utasai – egyiküknek bizonyítottan szkinhed kötődése volt – azért kocsikáztak hajnali fél kettőkor a cigánysoron egy több liter gázolajat tartalmazó kannával, mert – elmondásuk szerint – éjjel-nappali boltot kerestek. A putrisoron! Mondhatták volna azt is, hogy a Lánchidat akarták lefényképezni, csak eltévedtek – van, akinek bármit elhisznek, van, akinek semmit. Ez az, amit nem lehet meg- és kimagyarázni. Ez az ítélet azt mondja a romáknak: ha vadásznak rátok, nem állunk mellétek, ha véditek magatokat, lecsapunk rátok. Ez az ítélet szégyen, ránk nézve is szégyen, akiknek a nevében hozták. Reménykedjünk abban, hogy a magyar igazságszolgáltatás másodfokon még házon belül helyrehozza a hibát.