Volt értelme a tiltakozásnak – állítja Tamás Gáspár Miklós, aki egyike azoknak, akik megváltak állami kitüntetésüktől.

Szomorú ez az egész – konstatálja Schiffer András lemondásáról Tamás Gáspár Miklós, aki a „honi politika megállíthatatlan hanyatlásával” magyarázza az ellenzéki politikus távozását.

De hol van a tavalyi hó? Hát a tavalyi naptárban. Hó el nem vész. Hóról hóra haladunk. Kiindulunk valamiből, ami az adott hóban volt. Valamely régi naptár adott havában. Megérkezünk valahová, ami a következő hóban lesz. Aztán ama következő hóban onnan lépünk tovább.

A filozófus az internetadó elleni tüntetésekről, a romániai elnökválasztásokról, valamint a bukaresti Victor és a budapesti Viktor közötti hasonlóságokról nyilatkozott a CriticAtac román baloldali portálnak.

A magyar állam s egyben a magyarországi jobboldal vezetője három roppantul egyszerű dolgot állít; erre a három állításra pedig vetélytársai nem tudnak válaszolni.

Kellene még néhány filozófus Orbán Viktor mellé. Mindegyik mondhatna neki valami okosságot, írhatna hozzá nyílt levelet. Lám, a Gazsi néven...

TGM szellemes és népszerű gondolkodó, kikapcsolódásként én is szívesen olvasom írásait az ÉS-ben. Ugyanakkor nem értem, hogyan lehet, hogy szélsőbaloldali fordulata ellenére ma is gyakran kérik föl ellenzéki tüntetések vezérszónokául. Március 24-én este a Hír TV-ben adott hosszú interjút, és két kijelentése kapcsán megvilágosodott előttem, hogy nem is mindig tudja, mit beszél. Talán ha ezt belátja, leáll, és elgondolkodik: nem kellene-e egy időre abbahagynia a nyilvános szerepléseket.

„Egy közepes fideszes város polgármestere is nagyobb tömeget tud összecsődíteni bármelyik unalmas állami ünnepen” – írta az egyik kommentelő a Milla múlt hét végi négy-ötezres megmozdulásáról szóló beszámolónk alá. A túlzó és igazságtalan véleménynek van valóságmagja: a rendszerváltás utáni Magyarországon immár hagyomány, hogy a jobboldal mozgósítási képessége, utcai jelenléte erőteljesebb – azokban az időszakokban is, amikor a szavazófülkékben baloldali fölényt regisztrálnak.

A Parlamenthez közeli Alkotmány utcában kezdődött az alaptörvény tervezett, negyedik módosítása elleni, civilek által szervezett demonstráció szombat délután. Tamás Gáspár Miklós vezérszónok szerint akármi fog történni a következő napokban, azzal, hogy ez a tiltakozás megszületett, a magyar nép győzelmet aratott. A tiltakozó akció nem ért véget az Alkotmány utcában: a tömeg számos közintézményt érintve az Alkotmánybíróság budai épülete elé vonult. Hétfőn folytatás a Sándor-palotánál.

TGM tegnap a Hvg.hu-n azon kesergett, a sajtón milyen könnyedén ment át, hogy Orbán Viktor egy belvárosi romkocsmában találkozott a kiszemelt fidelitasos fiatalokkal, holott az Ötkert tudvalevően nagyon is exkluzív lipótvárosi találkahely.

Száz esztendeje, a Huszadik Század 1912. november–decemberi számában jelent meg Ady Endre írása, evvel a címmel: „S ha Erdélyt elveszik?” Újra megjelent ez az idén is (Ady Endre: A világosság lobogója alatt, szerk., vál. Ferencz Győző, Bp.: Nap Kiadó, 2012, 304–307). De mintha Horváth Zoltán óta (Magyar századforduló, Bp.: Gondolat, 1961, 1974) nem olvasta volna ezeket a szövegeket – Adynak és a szövetségeseinek a politikai szövegeit – senki.