Ezek a tüntetések hosszú idő után először megtörték a magyar jobboldal dominanciáját, ezért fontosak, még akkor is, ha a demonstrációkat klasszikus populista szólamok fűszerezték – értékelte Tamás Gáspár Miklós az internetadó elleni megmozdulásokat a CriticAtac-nak adott interjúban.

A filozófus szerint az internetadó katalizátorként működött, hiszen az utcán tüntetők között a Jobbik aktivistái és a melegjogokért harcoló civilek egyaránt ott voltak; próbálkozás történt „egy új közösség megteremtésére a jelenlegi, kiábrándító politikai intézmények nélkül". Úgy vélte, az internetadó ellen szervezett tüntetés tulajdonképpen generációs megmozdulás volt, a meg nem értett és elhanyagolt fiatalok tiltakozása a rendszer ellen, amely kevesebb középiskolai és egyetemi és több szakiskolai helyet, nagyobb fegyelmet, több istenhitet és nemzeti érzelmet „kínál" nekik.

– A kormány megtámadta a fiatal generációt – fogalmazott a filozófus, hozzátéve, hogy az internetadó elleni tiltakozás találkozott a lakosság egy részének a hatalom- és tekintélyelvű kormányzással szembeni elégedetlenségével. Kitért arra, hogy kilenc jobboldali rádióadó működik Magyarországon, és egyetlen baloldali csatorna, Budapesten, miközben a vidéki sajtóban teljes körű a cenzúra.

Rendkívüli dolognak nevezte, hogy az internetadó elleni tüntetésekről valamennyi tévéadó beszámolt. Úgy vélte, az a tény, hogy a tiltakozókhoz egyes fiatal jobboldaliak is csatlakoztak, valósággal sokkolta a lakosság nagy részét, amely szerint nem létezik más, csak a Fidesz. Az utóbbi öt évben 12 ezer értelmiségit távolítottak el az állásából, a legutolsó múzeum, iskola vagy más intézmény vezetője is kizárólag jobboldali lehet. – A legutóbbi nagy művészeti projekt egy beszélő Wass Albert-szobor, amely a hozzá közelítőnek hazafias verseket szaval. Ezek a rezsim elképzelései a művészetről és az értelmiségről, főleg vidéken – sorolta. A filozófus szerint meglepő, hogy a tüntetéseken Európa-párti szlogenek skandáltak, mivel Magyarországról „egyáltalán nem látszik Európa"; Magyarország intellektuálisan és politikailag elszigetelődött, a Nyugat ellenség, akárcsak az utódállamok.

A filozófus szerint Romániában is jelen van a szegényellenes diskurzus, ahogy másutt is a régióban, mégis a két ország között rengeteg a különbség. Mindenekelőtt az, hogy Romániában létezik egy pluralista rendszer, amelyben a szegények kevésbé „láthatatlanok".
– Magyarországon a szegényeket hálátlanok és lusták. Ebben az országban a munkanélküliséget egyfajta bűntényként kezelik, amit kényszermunkával kell büntetni. A bármiféle hátrányos helyzetű kategóriával kapcsolatos internetes kommentárok ijesztők – mondta. Úgy vélte, amíg a hátrányos helyzetű rétegek elégedetlensége nem robban, nem ébred fel a társadalom „lelkiismerete", ezzel magyarázható, hogy a lakosság tolerálja a civil szervezetek elleni kormányzati támadásokat. – Kikkel foglalkoznak ezek a szervezetek? A cigányokkal, a hajléktalanokkal, melegekkel, nőkkel. – érzékeltette.

Ami a korrupciót illeti, Tamás Gáspár Miklós szerint a jelenség akár elterjedtebb is lehet, mint Romániában, csak Magyarországon hiányzik a „korrupcióellenes hisztéria, és nem ülnek börtönben volt miniszterelnökök". – A korrupció közismert és kvázi hivatalos, de a közvélemény nem utasítja el, inkább csak nevet a hatalmas villákban pózoló, nevetséges ifjú politikusokon – mutatott rá. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a korrupcióellenes hadjárat akár vissza is üthet, hiszen Kelet-Európában a korrupció társadalmi egyenlőtlenséget és a nyomort okoz, miközben az államot a gazdagok vezetik. Ily módon a korrupció elleni lépések egyben politika-, végső soron pedig demokráciaellenesek lehetnek – mutatott rá.

A romániai elnökválasztásokat megelőző letartóztatási hullámot kommentálva, úgy vélte, Románia valószínűleg ugyanannyira korrupt, mint bármelyik fejletlen intézményrendszerrel rendelkező állam, ám itt egy rendkívül veszélyes kriminalizálása folyik a politikának, ami egyenértékű a választópolgár pofoncsapásával. – Erkölcsi áldilemmák elé állítják, és elvárják tőle, hogy döntsön arról, ki becsületesebb, ki korruptabb, holott ez nem politikai kérdés. A politikai harc rendkívül kiélezett, de hiányoznak belőle a politikai elemek. Ideológiai különbségek csak a propaganda szintjén léteznek, és nem a gazdasági-szociális vagy közigazgatási programokban, ahol értelmük lenne – fejtette ki.

Tamás Gáspár Miklós furcsának találja a szász származású, az ország elnöki székére pályázó Klaus Johannis sztárolását, amiben szerinte nagy adag önmegvetés is van. – Azaz mi, románok lusták vagyunk, szervezetlenek, korruptak, kaotikusak, és szükségünk van egy magasabb elmére. Ezek a szimbolikus öngyarmatosítási gesztusok nem kifejezetten demokratikusak – mutatott rá.

Ugyanezzel az önmegvető magatartással magyarázza Monica Macovei volt igazságügyi miniszter sikerét a fiatal értelmiség körében. – Olvastam néhány támogatója nyilatkozatát, amelyből sugárzik a román néppel szembeni megvetés. Ha demokratikusan akarsz politizálni, nem vetheted meg a polgárokat, akiknek a képviseletére vagy a támogatására vállalkozol. Ez az elitista gőg minden szempontból öngyarmatosító – értékelte a filozófus. Meglátása szerint ez a diskurzus azért is veszélyes, mert a korrupcióellenes szólamokat vegyíti az államellenes jelszavakkal, utóbbi alatt pedig újraelosztást értenek. Úgy vélte, az a tény, hogy fiatal értelmiségiek ilyen típusú antidemokratikus diskurzust támogatnak, arra utal, hogy „Európa keleti felén esélytelen a demokratikus kapitalizmus, ami tragikus".

TGM szerint a bukaresti Victor nem léphet a budapesti Viktor nyomába, mert a Romániában fennálló regionális különbségek lehetetlenné teszik a magyarországihoz hasonló egységes rendszer kialakítását, amire amúgy voltak sikertelen próbálkozások. Pontát „minden releváns szempontot tekintve jobboldali politikusnak" tartja, és úgy látja, Romániában a politika, a média és az értelmiség elitje szintjén a legfontosabb kérdésekben konszenzus van, miközben a tét nélküli viták lázában eltűnni látszanak a román demokrácia megmaradt elemei is.