Ha már Schiffer is föladja, akkor nincs mit tenni – gondolják majd sokan, olyanok is, akik soha nem voltak az LMP hívei. Ezt Tamás Gáspár Miklós írja Schiffer András lemondásának okán a Hvg.hu Itthon rovatában.

Schiffer András a liberális közvélemény és sajtó heves utálata és a „balközép” ellenzék elutasítása közepette futotta be 2016 május végéig tartó politikai pályáját. Én ezekben az előítéletekben soha nem osztoztam, bár számos stratégiai lépését és taktikai húzását helytelenítettem – írja a filozófus, aki többször is nyilvános vitába bocsátkozott Schifferrel korábban, például arról, hogy kell-e vitát vállalni, egy asztalhoz ülni a Jobbikkal.

TGM szerint Schiffer András volt az egyetlen jelentős populista magyar politikus a rendszerváltás óta. (TGM értelmezésében a populista az elitista ellentéte).

TGM Schiffert tartja az Orbán-éra parlamentje legszínvonalasabb képviselőjének, azon kevesek egyikének, aki komolyan vette és „értelmesen művelte azt, amit a képviseleti kormányzat hanyatlásának korában az Országházban még művelni lehetett”. A filozófus úgy látja: Schiffernek lett igaza abban is, hogy az MSZP-utódszervezetekkel lehetetlen stratégiailag együttműködni.

„Kénytelen voltam kritikusan és szkeptikusan szemlélni Schiffer András tevékenységét (noha egyszer szavaztam az LMP-re jobb híján), de ennek ellenére nem tagadhatom meg ettől a népszerűtlen, bár köztiszteletben álló, tisztességes és meggyőződéses államférfitól vonakodó nagyrabecsülésemet” – véli a filozófus.

„Szomorú ez az egész. Mindenesetre, kösz, András, te legalább megpróbáltad” – búcsúzik TGM Schiffertől.