Az angol nyelv a gazdasági fejlődés kulcsa?
Már több mint húsz év telt el az „átkos negyven” óta, és hazánknak a fejlett országokhoz való felzárkózásáról egyre óvatosabb becslések látnak napvilágot. Jelenleg éppen az óriási államadósság a fő ellenség, de bármelyik időszakra is tekintünk vissza, állandó a pénzhiány valamelyik ágazatban, legyen az az oktatás, az egészségügy, a honvédelem, a mezőgazdaság, és sorolhatnánk.
Megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltástól remélt felzárkózás a fejlett Nyugathoz még várat magára. Hogy miért ez a helyzet, az mindenféle közgazdaságtani jártasság nélkül megválaszolható. Mi is történt 1989-ben? Beszálltunk egy versenybe, mégpedig piaci versenybe. Olyan versenyről volt/van szó, amit az általunk választott versenytársak több száz éve űznek, tulajdonképpen a szabályokat is ők írták, hatalmas tapasztalattal és tőkével rendelkeznek. Nekünk se tapasztalatunk, se pénzünk, se ötletünk nem volt arra nézve, hogyan is vesszük fel velük a tempót, mi több, hogyan haladjunk náluk gyorsabban. Mintha egy kezdő atlétát elindítanának a százméteres síkfutás világbajnoki döntőjében egy másodperces hátránnyal, és komolyan elhitetnék vele, hogy utoléri a mezőnyt…
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy fejlődésünk ne lenne/lehetne gyorsabb a korábbinál, de a nálunk jóval fejlettebb országokhoz történő felzárkózásról beszélni kalandorság! Ugyanis ha áttekintjük a történelem piacgazdaságra vonatkozó tapasztalatait, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ha a gazdasági fejlődés töretlen, azaz kisebb kilengésektől eltekintve egyenletes a fejlődés, akkor a gazdasági-pénzügyi erőviszonyok az egyes országok között nem változnak meg, hacsak valami külső erő azt ki nem kényszeríti. Ez az erő lehet természeti katasztrófa, háború, átfogó gazdasági válság stb. Olyan is előfordul, hogy egy-egy ország hirtelen feltör. Ennek oka lehet politikai változás (ilyen pl. Kína esete napjainkban), lehet jelentős ásványianyag vagy energiaforrás felfedezése és kiaknázása (pl. Norvégia gazdagodása az északi-tengeri olajmezők révén).
Tehát ha valaki egy piaci versenyben ki akar tűnni, másoknál gyorsabban haladni, ahhoz valami többletet kell felmutatnia. Nekünk se ásványkincsünk, se energiánk, talán egyéb ötletünk se nagyon van… Így reményeink szerint csak olyan mértékben fejlődhetünk, amilyen mértékben az előttünk haladók, és csak a technológiai fejlődés okozta általános termelékenységnövekedés révén nőhet nálunk is az életszínvonal.
A jelenleg prosperáló nyugati országok gazdagságának forrása többnyire a régmúltra datálódik, és egy valamikori eredeti tőkefelhalmozás eredménye. Mindazonáltal vannak olyan esetek, amelyek e csoportba nem illenek bele, az illető ország prosperitását első közelítésben nem lehet értelmezni. Kell tehát léteznie egy olyan paraméternek, ami mégis reményteljessé teszi a versenyt.
A modern evolúcióbiológia azt vallja, hogy távolabbról szemlélve a fejlődés mélyebb lényege az információ generációról generációra történő átadásának a tökéletesedése. Az első biológiai egyedek kialakulásával az utódok létrehozásához szükséges információ kódolása makromolekulák formájában valósult meg, és ma ennek általános hordozója a DNS.
Az ember megjelenésével az információátadás egy új szintje alakult ki, ez pedig az emberi nyelv. Az a lehetőség, hogy egy faj egyedei egymással kifinomultan információt tudtak közölni, hihetetlen előnyt jelentett a kooperáció, az összehangolt cselekvés szempontjából, és ez vezetett az ember esetén egy lényegében az egész földre vonatkozó uralkodó helyzet kialakulásához.
A beszélt nyelv csak az első lépcsője az információközlésnek. Ez addig elégséges, amíg az adott populáció által felhalmozott információmennyiség olyan kicsi, hogy szóban átadható, megjegyezhető. Egy idő után azonban a felhalmozódó információ olyan mennyiséget ér el, hogy azt már csak írásban lehet átadni. Ez az emberi civilizáció esetében minimum sok száz évvel ezelőtt megtörtént. És itt már óriási jelentősége van a nyelvnek, pontosabban az írásnak, annak, hogy az információ mennyire bonyolult kódolással jelenik meg írott formában.
Ezek fényében jól megérthető, hogy Kína, amely 2000 évvel ezelőtt messze megelőzte Európát a fejlettségben, miért maradt le. A kínai nyelv írott formája rendkívül bonyolult. Nincs az a kínai zseni, aki kínai könyvekből megtanulva a tudományokat azokhoz érdemben hozzá tud tenni, hiszen maga az olvasás megtanulása felemészti minden energiáját éppen abban a kritikus életkorban, amikor már rég mással kellene foglalkoznia… (A természettudós nagy gondolkodók mindig fiatalon alkotnak nagyot, az emberi agy ekkor képes igazán nagy teljesítményre.)Megállapíthatjuk, hogy ilyen értelemben a kínaihoz hasonló írás kialakulása egyfajta evolúciós zsákutca.
Európa előretörése jelentős részben annak köszönhető, hogy a kb. 40 egyszerű írásjel által kódolt információ (szemben a több ezer kínai karakterrel!) lehetővé tette, hogy egy arra determinált európai tehetség időben elsajátítsa az addig felhalmozott tudást, és ahhoz érdemben hozzátegyen valamit. Elég közismert, hogy a még oly fejlett és jól szervezett Római Birodalomban is azért nem tudott a matematika fejlődni, mert a római számok nem ismerték a helyi értéket. A „nyerő” a latin betűk és az arab számok kombinációja lett. Így a föld más civilizációihoz képest az európai kultúra óriási sebességre kapcsolt.
Az egyszerű írás azért is fontos, mert nagy tömegek számára elérhetővé teszi a tudást. Mert a zsenik nem tipikusan a társadalom elit rétegébe (az „írástudók” közé) születnek.
A fejlődés következő robbanásszerű meglódulása az információ kódolásának további egyszerűsítésének köszönhető. Ez nem más, mint a digitális technika, azaz a mindössze két jelet használó kódolás. Ott a leggyorsabb a fejlődés, ahol a legfejlettebb a információs technológia, a digitalizálás.
Bár a számítógépek hihetetlenül meggyorsítják az információ terjedését, a lánc egyik és másik végén is mindig emberek állnak. Hiába öntünk rá valakire másodpercek alatt akár sok ezer oldalnyi írásos információt, annak befogadási sebességét továbbra is az agy felfogóképessége határozza meg, amit viszont az emberi nyelv közvetít. Bár maga a nyelv is egyszerűsödik, ezt látjuk pl. az angol „spelling” egyszerűsödésében, de még jellemzőbb példa az SMS-nyelvek kialakulása.
Tehát amíg azon nem tudunk változtatni, hogy az embergyerek „üres” aggyal születik, és a tanulási folyamat a nyelv közvetítésével megy végbe, az emberi nyelv szerepe kritikus és sebesség meghatározó tényező marad a civilizációs fejlődés szempontjából. Vajon bizonyos nemzetek, országok, amelyek nem rendelkeznek jelentős ásványi és energiatartalékkal, amelyeknek nem voltak esélyei a történelem során másokat függővé tenni és azokat kihasználni, vajon miért prosperáltak, prosperálnak? Miért élnek jól a finnek vagy a svédek? Az elmondottak alapján jól látható, hogy a nyelvnek lehet ebben óriási szerepe. A finnek és a svédek megtanulták a fejlett világ nyelvét – az angolt –, jól tudnak a fejlett világgal kommunikálni, és ez meg is hozza a gyümölcsét. Japán is akkor kezdett hihetetlenül fejlődni, amikor nyitott a világra. Egy japán rövid idő alatt megtanulhat angolul (vagy általában valamilyen európai nyelven), és abban a pillanatban hozzáfér a mi évszázadok alatt felhalmozott tudásunkhoz. Kína szintén a nyitással kezdett fejlődni. Ugyancsak jó példa India. Miért van annyi indiai az amerikai egyetemeken hallgatóként, doktoranduszként stb.? Nyilván azért, mert kihasználva az egyébként persze sanyarú gyarmati múlt hozományát, tudnak angolul.
A világ mai fejlődési szakaszában kritikus az angol nyelv ismerete, és ez minden bizonnyal így is marad. Nem nehéz megjósolni, csak idő kérdése, hogy a világ egynyelvűvé váljék, és az az egy nyelv minden bizonnyal az angol lesz vagy annak valamilyen egyszerűsödött formája. Hiszen annak az oka, hogy a világban sok nyelv kialakult, nem más, mint az egyes népcsoportok földrajzi, pontosabban informatikai elszigeteltsége. Mára a világban az informatikai elszigeteltség lényegében megszűnt.
Azon országok esetében, amelyek jelenleg a világgazdasági versenyben a lemaradók, meghatározó lehet, hogy felismerik-e a fejlődés e lényeges tendenciáját. Aki hamarabb felismeri, és állami beavatkozással is segíti leküzdését, az fog gyorsabban fejlődni.
Hazánkban ebből a szempontból tragikus a helyzet. Miközben az lenne az érdekünk, hogy minél többen tanuljanak angolul, az igénytelen fogyasztó kényelmét kiszolgáló piacon például szinte az összes kábelen fogható tévécsatorna magyarra szinkronizálva szólal meg. Ez nagyon kényelmes, de kiszolgáltatottá és kizsákmányolttá tesz.
Azt javaslom: tegyük általánossá az angol nyelv ismeretét hazánkban, lehetőleg olyan szinten, hogy még a sarki fűszeres is elboldoguljon angolul megszólaló vevőjével. Legyen az angol – a magyar nyelv megtartása és ápolása mellett – egy második munkanyelvünk, amivel a világ szinte bármely részével tudunk kommunikálni!
Ez óriási esélyt adna a magyar gazdasági fejlődésnek. Megszűnhetne az az egyirányú migráció, amely elviszi tőlünk a jól képzett embereket (mert azok automatikusan beszélnek angolul is vagy esetleg más jelentősebb nyelven), de nem jön hozzánk szinte senki, mivel a tisztán magyar nyelvi környezetben még nyugati fizetéssel se érezné jól magát.
Egy ilyen folyamat kormányzati, állami beavatkozást követel, mert a piacnak ez nem érdeke! A világnak ugyanis teljesen mindegy, hogy a magyarok tudnak-e angolul. A piaci verseny az erőről szól és nem az igazságosságról. A fejlett technológiát feltételező magas szintű és anyagilag is magasra értékelt munkákat azok fogják a világpiacon megszerezni, akik könnyebben tudnak kommunikálni – angolul. Ha nem lépünk, a nemzetközi munkamegosztásban könnyen a primitív szolgáltatások területére szorulhatunk.
Diplomák, oklevelek megszerzésénél meg kell szüntetni a dupla nyelvvizsga követelményét vagy az ebből fakadó előnyben részesítést, ahol ez fennáll. Sokkal hasznosabb, ha a hallgató/diák a szakma mélyebb elsajátítására fordítja a második idegen nyelv megtanulására felhasználandó időt. Ugyanakkor elő kell írni az angol nyelvet mint szükséges követelményt.
Meg kell szüntetni a számítógépes szoftverek magyarra történő fordítgatását. Ez ugyanolyan elkényelmesítő, mint a tévécsatornák és a mozifilmek szinkronizálása. Utóbbiak esetében célszerűbb lenne a magyar, de leginkább az angol szövegaláírás.
Az angoloktatást el kell kezdeni az általános iskola alsó tagozatában (akár az óvodában), és a lehető legnagyobb óraszámban biztosítani.
Ha ezt megcsináljuk, a lemaradók között elsők lehetünk, és a lehető legközelebb kerülünk a fejlett világhoz. Hogy a fejlett Nyugatot (vagy akkorra már Kínát?) is „beérjük”, ahhoz még többet kellene tennünk. Addig is a gazdasági felzárkózás reményével hitegetni bárkit is megengedhetetlen fantáziálás.
A szerző egyetemi tanár
