A bankok szénája már sehogy sem áll, Matolcsy György MNB-je a 330 forintos euró felé vezeti az országot, s miközben az Alibaba rekordot rekordra halmozott a New York-i tőzsdén, addig a mi fitneszgurunk, Schobert Norbi cégének nyilvános részvényértékesítése - egyelőre - megakadt a Matolcsy által irányított felügyelet ellenállásán. Ez történt a héten a gazdaságban.
Matolcsy oktat, buktat és levelet ír
 |
| Az Eiffel irodaházért többet fizetett a kelleténél a jegybank - ez az egy megállapítás tűnik csak biztosnak Földi Imre / Népszabadság |
Őszi légyként hullanak a pénzintézetek (itt itt és itt) a devizahiteles perekben, s bőven volt dolga a guillotine-nak a Fővárosi Törvényszéken, ahol a héten ezúttal nem akadt olyan bíró, aki az Alkotmánybíróság elé vitte volna a Kúria június 16-ai határozatára alapozott, a banki eljárások tisztességtelenségét eleve feltételező törvényt. Futószalagon születnek a bírósági ítéletek, az olvasók ingerküszöbét sem átlépő határozatok sok újdonságot nem is tudnak hozni, az ügyfeleket sokkal inkább érdekli az, hogy jogosultak lesznek-e a tisztességtelenül beszedett összegek visszatérítésére, s főképp, hogy mennyivel csökken ezek után a törlesztő részletük. A laza becslések a „negyedével és a harmadával” közé szorulnak, attól függően, hogy mennyire hozzáértő politikus szájából és milyen környezetben hangzanak el. A parlament őszi ülésszaka is megkezdődött hétfőn, a fókuszban az önkormányzati választások előtt természetesen az adósmentés problematikája, az elszámoltatási törvény meghozatala áll, miközben elterelő hadműveletként folyamatosan zajlik az immár hihetetlenül sekélyes szintekre süllyedt bűnbakkeresés.
Elszámoltatási törvényt a bankok bankjával szemben sem lenne haszontalan megalkotni, de amíg a fideszes kétharmad működőképes, ez az illúzió kategóriájába tartozik. Ennek hiányában a Matolcsy György vezette jegybank kedve szerint költheti el a közpénzt, mondván: az ominózus 200 milliárd forintos alapítványi pénzkiszórás, a luxusingatlanok valós ár feletti megvásárlása nem több egyszerű „befektetésnél”, amúgy meg azt csinálnak a nyereségükkel, amit akarnak. A devizahitelek forintosításához a devizatartalékból bő tízmilliárd eurót is elégethetnek, ami abból a szempontból mindenképpen jó a számukra, hogy az elődeik által alacsony árfolyam mellett felépített tartalékot jócskán 300 forint feletti egységáron adogathatják el – ami az eurót illeti. Ezzel olyan nyereséget produkálhatnak, amiből Kenesétől Füredig a fél Balatonfelvidéket is meg lehet vásárolni, hogy ne csak a tiszaroffi kastélyban tudjanak megpihenni a Magyar Nemzeti Bank munkában megfáradt dolgozói. És persze a jogi és kommunikációs csapatot is erősíteni kell, hiszen a cáfolatok, helyreigazítások és perek, ezen keresztül az ügyfélkapcsolatok erősítése kiemelten fontos feladat.
Nem lenne meglepetés az sem, hogy a Magyar Nemzettől a héten elküldött 30 ember közül jónéhányan az MNB kommunikációs teamjét erősítenék a jövőben. A jegybanki közleményírók elfoglaltak, ezért maga Matolcsy György is billentyűzetet ragadott a héten, hogy elmagyarázza elődjének, Bod Péter Ákosnak, miként is működik a társadalmi szerepvállalás a jegybankoknál általában, s hogy nem példa nélküli az a pénzköltési tempó és bevásárló körút, amit az MNB a közjó javára véghez visz. Magyarázatból kijutott a Burány Sándornak is. A parlament költségvetési bizottságának szocialista elnöke Don Quijote-t idéző naivitással próbálja elszámoltatni Matolcsyt, de erre semmi esélye sincs, mert ő csak a Rogán Antal vezette gazdasági bizottság előtt hajlandó megjelenni. Oda pedig nem hívják. Miért is hívnák? A kormánypártok csendben asszisztálnak mindehhez, ilyen piszlicsáré ügyekkel nem is foglalkoznak, inkább a bankrendszert meggyomrozó vagy éppen végképp a padlóra küldő ezermilliárd forintos devizahitelesmentés köti le a figyelmüket.
S hogy a múlttal végezve a jövőről is rendelkezzen az MNB, azt is meghatározta - érthető fogyasztóvédelmi okokból – hogy jövő januártól ki, mennyire és milyen fedezet mellett adósodhat el – már ha lesz olyan bank, amely egyáltalán kölcsönad neki. A devizahitelek forintosításával az MNB könnyen a padlóra küldheti a forintárfolyamot. Az Equilor elemzői szerint miután az államadósság kedvező elszámolását elősegítendő az év végére hirtelen beerősödhet a forint (a 298-as euró sem elképzelhetetlen), utána már kezdődhet a tánc: azaz onnantól kezdve már nyugodtan lehet hagyni a forint gyengülését, mert az nem ellentétes sem a nyereségre törő jegybank, sem a bevételi forrásait ezzel gyarapító kormány érdekeivel. A 330 forintos euró láttán egyedül a lakosság és a devizában eladósodott vállalkozói szféra szívhatja majd a fogát, de a jövő évi költségvetés köriratából az is kiderül, hogy nem lesz okuk rá. Már ami a lakosságot illeti, hiszen a beütemezett 2,5 százalékos nyugdíjemelés és a sorozatos béremelések búfelejtő hatásúak lesznek.
Az is hamarosan eldől, hogy Schóbert-házaspár „szív-e”, vagy valóban lesz okuk az önfeledt mosolyra, ami a Norbi Update Lowcarb (NUL) Nyrt. részvényeinek folyamatban lévő tőzsdei bevezetését illeti. Norbiék folyamatos magyarázkodásra szorulnak, sokan magyaros trükköt sejtenek a kacifántos módon végrehajtandó tőkeemelés és az eurómilliókért megszerzett reklámarc, Andre Agassi egykori teniszcsillag megjelenése kapcsán. A kisbefektetők érdekvédelmi szervezete, a Tebész is megfogalmazta kételyeit, amelyeket a jegybank felügyeleti hatósága a maga részéről eleinte nem osztott, majd érezve, hogy valami tényleg nincsen rendjén, gyors vizsgálat lefolytatását ígérte az ügyben. A vizsgálat olyan gyors volt, hogy péntek délután már meg is hozták a jegyzés felfüggesztéséről szóló határozatot.
Egyébként sokkal nyugodtattak lennének a befektetők, ha olyan ismert topmenedzser venné a kezébe az irányítást a NUL-nál, aki szakmailag is garanciát jelent cég terjeszkedési stratégiájának sikeres végrehajtására. Az illető még nem jelentkezett. A másik nehezen magyarázható kérdés, hogy a komoly pénzt érő Norbi Update védjegyek és jogok miért nem kerülnek át a NUL-ba. A „tervezzük, de az idő rövidsége miatt még nem…” kezdetű magyarázatok nem segítik a tisztánlátást. És azt sem tudni, hogy hivatalosan egy vagy 21 munkavállaló dolgozik Norbi keze alá.
Sokkal nagyobb bizalommal viseltetnek a befektetők a kínai Alibaba iránt: az e-kereskedelem globális piacvezetője pénteken debütált a New York-i tőzsdén, frenetikus sikert aratva. A gyors nemzetközi terjeszkedéséhez friss forrást kereső vállalat 21,8 milliárd dollárt értékben adott el részvényeiből, s ezzel letaszította a trónról a 2008-ban 17,9 milliárd dollárt összekalapozó Visát az legnagyobb amerikai részvénykibocsátásokat jegyző listán. Hasonló volumenű összegből ha csodákat nem is lehetne tenni, de jelentősen javítani tudnánk a hazai közúthálózat minőségét. Útjaink ugyanis nem csak a szubjektív érzetünk, hanem az objektív felmérések alapján is katasztrofális állapotban vannak.
Hozzájuk hasonlóan Balogh István, a Gyermekrák alapítvány kuratóriumi elnöke sincs jó passzban, a tavalyi adóév után felajánlott egyszázalékokból a 2012-es summa alig harmada, hetvenmillió forint jött össze a Balogh allűrjei és zűrjei miatt botrányokba keveredett alapítványnál. A húszezer adózó ember bizalmát még élvező elnöknek azonban nincsenek nagy problémái, hiszen majd egymilliárd forintos pénztartalékon ül, amit ahelyett hogy azonnal a műszerhiánnyal küzdő kórházak és rendelők megsegítésére fordítana, egy gyermekkórház ábrándos tervének megvalósítására tartogat. Egyre inkább úgy fest, hogy a további rezsicsökkentések is az ábránd kategóriájába tartoznak. A minap például szégyenszemre emelni kellett a gáz árát meghatározó egyik lényeges tételt, még szerencse, hogy egyelőre van kinek a torkán lenyomni a keserű pirulát. A nagy állami közműóriás létrehozásával, a külföldi hátterű szolgáltatók közelgő kiebrudalásával ezt sikerül újfent társadalmi méretű problémaforrássá emelni. Ami biztos: drága árat fizetünk majd az olcsó rezsiért. Egyszer ez is kiderül, miképp az is, hogy mennyilért sikerült megvennie a kormánynak a dunakeszi vasúti járműjavító többségi tulajdonrészét a német Bombardiertől.
És a végre maradt a slusszpoén: a Standard & Poor's a magas államadósságra és a gazdaság gyenge növekedési potenciáljára hivatkozta ott hagyta a magyar adósminősítést ahol volt: a bóvli kategóriában.
