János tizenöt évig dolgozott egy pécsi cégnél hegesztőként. Tavaly ősszel rábukkant egy álláshirdetésre, amely szerint egy német tulajdonban lévő új nagytarcsai üzembe magasan kvalifikált hegesztőket keresnek kiemelkedő bérezéssel. Elment kipróbálni magát, de a munkateszten elvérzett. Azt mondták, hogy ügyes keze van, de egyáltalán nem ismeri azt a technológiát, amelyet ma szerte a világon a legtöbb cégnél alkalmaznak.

János hazament, vett egy olyan hegesztőgépet, amelyet Nagytarcsán is használnak, és elkezdte képezni magát. Munka után naponta órákat gyakorolt. Többször is visszament próbatesztre, de újra és újra eltanácsolták, végül fél év után közölték vele, most már eléri azt a színvonalat, amelyet náluk elvárnak. Felvették. János esete egyedi – aligha várható el ugyanis egy magyar melóstól, hogy saját pénzén vett gépen, saját idejét feláldozva, autodidakta módon sajátítsa el mindazt, amit a szakképző iskolában kellett volna megtanítani neki.

A nagytarcsai üzem tulajdonos-ügyvezetője szerint a bajok igen nagyok: a náluk jelentkező több száz hegesztő 60 százaléka – hiába hozott papírt a végzettségéről – a szakmája alapjaival sincs tisztában. Hogy is lenne, amikor a szakképző iskolában – bár a kormány kommunikációja szerint túl vagyunk a szakképzési rendszer sikeres átalakításán – alig volt módja gyakorolni a mestersége fogásait. Ráadásul nemcsak a modern gépek hiányoztak, hanem a nagy tudású, tapasztalt szakik is.

Nem csupán a nagytarcsai üzemcsarnokból szemlélve tűnik nagynak a baj. Hétköznapi tapasztalataink sem biztatnak arra, hogy szakember után kutatva találomra rábökhetünk bárkinek a nevére a szaknévsorban. Inkább az dívik, ha valakinek autószerelőre, kőművesre, gázszerelőre, festőre vagy éppen villanyszerelőre van szüksége, megkéri az ismerőseit, ajánljanak neki egy megbízható embert. Nem baj persze, ha olcsó, de mindennél fontosabb, hogy értsen a szakmájához. Mert belőlük egyre kevesebb van.

Nem mindenkinek lehetnek erről első kézből szerzett tapasztalatai. Orbán Viktor például valószínűleg ritkán hív az internetről találomra kiválasztva vízvezeték-szerelőt, ha ki akar cseréltetni a házában egy elhasználódott csaptelepet. Így akár komolyan is gondolhatta, amit a közelmúltban a Szakma Sztár szakmunkásverseny országos döntőjében mondott, miszerint „a magasan képzett magyar szakembergárda az ország egyik legfontosabb versenyelőnye”. Sőt víziója szerint ez a szakembergárda jelenti a zálogát annak, hogy Magyarország „Európa egyik termelési központja lehessen”.

Azzal azért a kormányfőnek is jó tisztában lennie, ha valaha egyszer mégis hívna egy vízvezeték-szerelőt a házába, igen kevés az esélye annak, hogy a Szakma Sztár verseny díjazottjai közül kopogtat valaki az ajtaján. A legifjabb élmunkások ugyanis, amint kezükbe kapják a szakmunkás-bizonyítványt, nekiindulnak a nagyvilágnak. Máshol építgetik Európa termelési központjait.