Senki nem gondolhatja, hogy az átlagos országgyűlési képviselő bruttó hatszázezerből fog élni. A képviselő a társadalmi elit része. Az elitbe politikusként jelentős anyagi és társadalmi befektetéssel, erős gyomorral lehet bekerülni, de bruttó hatszázezerrel ott nem lehet létezni.

Ezen a helyzeten elvileg csak egy világfelforgató, plebejus forradalom változtathatna, de gyakorlatilag az sem változtatott sehol. Bármennyire zúgolódik a rosszul fizetett és a képviselő uraknál/hölgyeknél bizonyára közhasznúbb pedagógus, tűzoltó, vasutas olvasó igaz­ságérzete, ezen nem tud változtatni. Vagy abba törődünk bele, hogy a politikus (az átlaghoz képest) sokat keres legálisan, vagy abba, hogy pénze nagyrészét a sötétben keresi. Aki azt ígéri, hogy egyszerre fehéríti ki és vágja vissza a politikusok jövedelmét, annak nem szabad hinni.

A kormány most ezt mondja. És ettől még azokat a szavait sem vehetjük komolyan, amelyeket szeretnénk. Például, hogy polgármesterek és megyei közgyűlési tagok, elnökök ne lehessenek képviselők. Az Országgyűlés tele van érdekkijáró helyi kiskirályokkal és kishercegekkel, s már rég a helyi érdekek fogságába esett. Amíg ki nem szabadul, addig ott nem fognak az országos érdekek dominálni. A különböző szintű érdekek képviseletét szépen el kell választani egymástól. Amikor Gyurcsány Ferenc próbálkozott ezzel, ledöngölte a frakciója. A Fidesz–KDNP-frakció („Orb án Viktor frakciója”) nem annyira ledöngölős, de azért ezt az ő torkukon is nehéz lesz lenyomni, és annál nehezebb, minél kevésbé lehet a szokásos politikusi életnívót egy helyről finanszírozni.

Magas vagy átlagos fizetést kap a maradó kétszáz képviselő – ez az állami költségvetés nagyságrendjéhez képest nem számít. Ahogy a francia mondja: szúnyogpisi a tengerben. Ellenben ahhoz, hogy a döntéshozó a sötétben találjon egy forintot, sok forintot kell neki elpazarolni, elkorrumpálni, sok döntést kell a közhaszonnal ellentétesen befolyásolni.

Választani kell a képmutatás hagyományának folytatása és megszakítása között. Ez a hagyomány kommunista örökség. A legális jövedelmeket összenyomták, az elitnek az akkori magyar átlagból kiemelkedő életszínvonalát átláthatatlanul, informális eszközökkel, exkluzív beszerzési, lopási és korrupciós lehetőségekkel, függésben tartó kegygazdálkodással biztosították. Így csináltak például a magyar élsportolókból csempészbandát. Sundám-bundám csóresz – ahogy Kazal László énekelte.

Tele van (kivált a harmadik) világ a mi közepesen korrupt országunknál sokkal rosszabbakkal, ahol természetes, hogy a politikus feketepénzekből, baksisból él. Hogy ne feléjük induljunk, annak sok feltétele van, de az egyik az, hogy a politikusok legális jövedelme életszerű legyen. Ha a legális jövedelem életszerűtlen, akkor a lopás, a korrupció lesz életszerű, és ez a közvéleménybe is beleivódik. Ha a legális jövedelem életszerű, akkor a felháborodás is az: kiválóan megfizetnek az adómból, és mégis lopsz, te mocsok! Erre a felháborodásra kellene támaszkodnunk, ha tisztább viszonyok között szeretnénk élni.