„Magyarország 2010 előtt a felbomló rend állapotában volt: magánhadseregek grasszáltak az országban, voltak olyan helyek, ahová a törvény ereje nem vagy csak korlátozottan ért el, a politikai osztály egy része pedig úgy érezte, hogy a törvények felett áll.” Bő két hete, az ügyészség napján jelentette ki mindezeket Orbán Viktor, azt is hozzátéve: az ő személyes közreműködésének köszönhetően immár rend van, helyreállt a jogállam.

Talán ugyanígy látják a miniszterelnök jobbikos képviselőtársai – Vona Gábor és Zagyva György Gyula – is. Igaz, előbbi szerint a Magyar Gárda – amelynek Orbán a választások előtt két pofont és hazazavarást ígért – a magyar társadalom immunreakciója, amely nélkül a Jobbik ma nem lenne parlamenti párt, utóbbi pedig úgy tartja, hogy „üldözve vannak azok a gárdisták, akik a nemzet ügyét védik, és segítenek vagy segítenének a rendőrségnek a közbiztonság javításában”. Az is tény ugyanakkor, hogy mindezt nem a rendőrök elől futtában lihegte bele a mikrofonba a két radikális honatya, mivelhogy sem két pofonra, sem hazazavarásra nem került sor azon a szombati budapesti rendezvényen, ahol a gárda tagjai büszkén (és rendőröktől nem háborgatva) grasszáltak a főváros közepén, méghozzá alakzatban, egyenruhában.

Tegyük hozzá: az eseményen arra a három évvel ezelőtti akcióra (az ún. bajtársiasság napjára) emlékeztek, amikor a magyar rendőrség az első és utolsó alkalommal lépett fel erélyesen a Magyar Gárda ellen, ellenkezésre válaszként pofonokat és komolyabb adag könnygázt is kiosztva. A többek között Vona előállításával végződött attak azonban még Bajnai Gordon miniszterelnöksége idején történt – az Orbán-érára már csak a „meghurcolt” gárdisták bírósági felmentése jutott.

Azt viszont ellenségei sem állíthatnák Orbán Viktorról, hogy nála a politikai osztály érinthetetlen. A sajátjainak sok mindent (magánbirtokon végeztetett közmunkát, jogosulatlan földbérletszerzést, csalással kiügyeskedett doktorit) elnéz, a szélsőjobb erődemonstrációin történő politikusi vendégszereplést eltűri, de keményen odavág, ha egyes magukról megfeledkezett parlamenti képviselők arra vetemednek, hogy mondjuk önmagukat a parlamenti kocsikijáróhoz láncolva demonstrálnak az orbánizmust betonba öntő törvénycsomag elfogadása ellen. Az LMP-sek hosszan mesélhetnének róla: ha valaki az orbáni rendet felborogatja, gyorsan az őrszobán találja magát (és hiába bújt ki a kormány a rendszerváltás óta példátlan eset jogi következményei alól a senki által nem kért szelektív közkegyelemmel, a nem képviselő státusú tüntetők egy részét azóta is vegzálják). 

A fentiekből következő renddefiníció szerint a paramilitáris szervezetek megmozdulásain részt vevő vagy a melegek felvonulásán a rendőrökkel összecsapó képviselőket megvédi a mentelmi jog (meg az itt is pávatáncot járó, fél szemmel mindig a Jobbik-szavazókat leső kormányzat hallgatólagos egyetértése), de aki a nemzeti együttműködést kérdőjelezi meg, arra a teljes szigorával sújt le a rendőrség. Pedig nem attól lesz rend, ha a végrehajtó hatalom erővel lép föl a többi hatalmi ág képviselőivel szemben, hanem sokkal inkább attól, ha a szabályok egyformán vonatkoznak mindenkire. Ellenzékben ezt anno Orbán Viktor is így tudta.