Tisztelt Szerkesztőség!

Vásárhelyi Mária lapjuk 2016. szeptember 21-i számában nyílt levelet intézett hozzám, mint Magyarország legfőbb ügyészéhez az alábbi lényegi tartalommal: „Néhány nappal ezelőtt a média nyilvánosságra hozta, hogy egy Ön által benyújtott indítvány eredményeképpen október 13-án a Kúria dísztermében a bíróság – »a hatvan évvel ezelőtti megtorlásban meghurcolt és ártatlanul kivégzett emberek jó hírnevének helyreállításához és a hozzátartozók kegyeleti jogának hangsúlyosabb védelmének érdekében« – semmissé nyilvánítja a Nagy Imre-perben született ítéleteket.

Azokat az ítéleteket, amelyeket ténylegesen már 25 évvel ezelőtt megsemmisített a harmadik magyar köztársaság parlamentje. El sem tudom képzelni, hogy milyen megfontolásból nyújtotta be Ön ezt az indítványt, amely semmibe veszi az 1990-ben megalakult harmadik magyar köztársaság törvényeit, és olcsó cirkuszi mutatvánnyá silányítja a forradalom utáni megtorlások áldozatainak erkölcsi és jogi rehabilitációját. Mivel érdemi jogi megfontolásokkal nem indokolható az Ön kezdeményezése, így nem tudok mást feltételezni, mint hogy kizárólag aktuálpolitikai szándék által vezérelve rendezik meg ezt a köznevetség tárgyává váló tárgyalást, amivel nemcsak az áldozatok emlékét sértik, hanem az igazságszolgáltatás tekintélyét is tovább rombolják. Mindemellett, mivel én személyesen ismertem a per összes áldozatát és hozzátartozóikat – figyelemmel az Ön legfőbb ügyészi pozícióban kifejtett tevékenységére – bizonyos vagyok abban, hogy az érintettek közül senki nem tartana igényt arra, hogy Ön kezdeményezze számukra az erkölcsi igazságtételt”.

A nyílt levél aktuálpolitikai és személyeskedő megjegyzéseire nem kívánok válaszolni. Ezt egyébként az általam betöltött hivatal sem tenné lehetővé. Vásárhelyi Mária azonban olyan félrevezető jogi állításokat is megfogalmaz, amelyek tisztázására nem csupán a közvélemény hiteles tájékoztatása, hanem az ártatlanul meghurcolt és kivégzett áldozatok emléke is kötelez.

1. Az indítvány benyújtására jogszabályi rendelkezés alapján került sor. A 2000. évi CXXX. törvénynek a semmisség igazolása iránti eljárás hatékonyabb működése érdekében szükséges módosításáról szóló 2016. évi LVI. törvény 2016. június 16-án lépett hatályba. E törvény 1. §-a bízza meg a legfőbb ügyészt az 1956-os forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggésbe hozott cselekmény miatt történt elítélések esetében a semmisség igazolásának indítványozásával.

A törvényi felhatalmazás alapján a Legfőbb Ügyészség több mint 200, az 1956. évi forradalom és szabadságharcot követő megtorlás során halálra ítélt és kivégzett személy esetében vizsgálja a semmisség igazolása iránti eljárás lehetőségét. E folyamat első lépéseként került sor Nagy Imre és mártírtársai ügyében az indítvány benyújtására.

Az indítvány a törvény alapján nem a semmissé nyilvánítást, hanem a korábban megállapított semmisség igazolását célozza, figyelembe veszi a Legfelsőbb Bíróság 1989. július 6. napján hozott határozatát is. A Legfelsőbb Bíróság azonban e határozatában nem foglalt állást a népbírósági tanácsok felállításáról és működésük szabályozásáról. Következésképpen a 2000. évi CXXX. törvény alapján most nyílik lehetőség annak kimondására, hogy maga az eljárás sem egyeztethető össze a jogállamisággal és az ítélkezés alkotmányos el­veivel.

2. Fontos hangsúlyozni, hogy az indítvány alapján kiadandó igazolás lehetővé teszi, hogy a törvényben absztrakt módon meghatározott semmisség az egyedi ügyben, személyre szabottan, dokumentáltan, a jövőben kutathatóan és megkérdőjelezhetetlenül kerüljön kinyilvánításra.

3. Az indítványt a törvény alapján a legfőbb ügyész nyújtja be. Annak elfogadhatóságáról, indokoltságáról, törvényességéről a Kúria foglal állást, így teljesítve ki a jogállami eljárást.

Dr. Polt Péter
legfőbb ügyész