A pápaválasztáson kívül tán semmi sem zajlik olyan pompázatos külsőségek mellett, mint a brit kormányfők cseréje. Tegnap a királynő fogadta David Cameront, hogy miniszterelnöke felmentését kérhesse, majd érkezett is a palotába Theresa May, hogy II. Erzsébet felajánlhassa neki a kabinet vezetését. Nagy-Britannia új kormányfője este már a Downing Street 10. alatti irodából jelenthette be, milyen változásokat eszközöl a minisztériumok élén.

Erre mondják, hogy angolos tempó. Mindenki megőrizte hidegvérét, a parlamentben elvicceltek azon, hogy Cameron mennyire szereti a macskáját, a palotában a királynő új miniszterelnökével megvitatta az időjárást vagy épp a kutyatenyésztés részleteit. Minden eszközzel kifejezték, hogy a büszke brit demokráciában minden úgy van, ahogy több száz évvel ezelőtt is volt. Szokásos üzletmenet, business as usual.

Az imponáló díszlet és a hibátlan szerepjáték azonban nem fedheti el, hogy Nagy-Britannia rég látott válságban van. A Brexitről szóló népszavazás kezdeményezője, Cameron a megbánás legkisebb jele nélkül lelépett, a referendumon győztes nem tábor szószólói – Boris Johnson és Nigel Farage – lemondtak a győzelem felelősségéről. Az urak Theresa May belátására bízták, hogy a romokat eltakarítsa. Amikor 2007-ben Tony Blair hasonlóan angolos mozdulattal átpasszolta a kényelmetlenné váló kormányfői posztot Gordon Brownnak, épp May volt az, aki előre hozott választást kért egy senki által meg nem választott miniszterelnök helyett. Gyávasággal vádolta akkor a baloldalt. Most már nem lát okot arra, hogy a Brexitet összehozó trió lelépése után új felhatalmazást kérjen a néptől. A választói akaratot akarja végrehajtani – hangsúlyozza, csakhogy az üzenet inkább szól a mostantól általa vezetett konzervatív párt EU-ellenes többségének, mint a népszavazás óta nemcsak megosztott, de sokszor kifejezetten ingerült polgároknak.

May mától a brit EU-kilépés megvalósításán dolgozik, és közben kormányzásának tétje nem kevesebb, mint az Egyesült Királyság egyben tartása. A királynőnek van kabinetje, így a törvények értelmében szavazati joga nincsen.

Ez alkalommal a brit polgárok egy cipőben járnak II. Erzsébettel. Ha már szavuk nem volt, legyen szerencséjük!