A második Orbán-kormány utolsó hónapjaiban sok üzletet lezsíroztak ugyan, de azért egy-kettővel megvárták, lesz-e harmadik Orbán-kormány. Annak léte ugyanis alapvetően befolyásolja, érdemes-e megkötni az üzletet.

A Dunamenti Erőmű megvásárlása azt mutatja, most már igen. Elsőre talán nem látszik rajta, mégis emlékezetes pontja lehet ez a hazai energiaipar átalakulásának. Először kerül ugyanis új magyar tőkések kezébe egy nagy hazai áramtermelő egység. Egyenesen a GDF Suez nevű nagy francia energiaóriástól.

Miért érdekes ez? Mert előrejelzi, mi történhet a harmadik Orbán-kormány alatt. Az eddig is világos volt, hogy a kormányfő teljesen ki akarja szorítani az energiaszolgáltatásból a külföldi tőkét. Ez korántsem elérhetetlen. Szolgáltatni tehát az állam fog. De az állam saját Paksi Atomerőműve mellett magántermelőktől vásárolja a szolgáltatnivalót. Hogy aztán az áramtermelésre vonatkoznak-e a Fidesz nem luxus-, non- vagy puritán profitos nyereségelvárásai, meseszerű, ellentmondásos felszólalásaikból egyelőre kevéssé bogozható ki. Nem véletlenül: ha a termelésben mégiscsak engedjük a profitot, akkor azt alapvetően az energiát átvevő állami szolgáltatóval folytatott alku határozza meg. Most akkor képzeljük el azt a kemény ártárgyalást, amelyet az áramot felvásárló állami Magyar Villamos Művek folytat majd a Dunamenti Erőművel.

Az az MVM, amellyel a Dunamenti új tulajdonosai számukra mesés profitot hozó gázüzletet tudtak kötni. Azok a tulajdonosok, akik között ott találjuk például a Videoton-tulajdonos Garancsi Istvánt. Ő már eddig is páholyban érezhette magát. És nem csak a stadionban.