A magyar kormányfő a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak adott hétvégi interjújában egy „rejtett Európa létéről beszélt”, amellyel ő azonban azonosul, s amely keresztény-nacionalista szellemi alapon állva kívánja meghatározni Európa jövőjét.

Ez a nem is olyan „rejtett Európa” még aznap fel is tűnt a magyar nyilvánosságban, jelezve a csapdát, amelybe a jobboldali kormányzat lavírozta magát. Kitűnt az is újfent, hogy a Jobbik pártelnöke világosan látja, újabb és újabb politikai nyomásgyakorlással tudja már így is nagy táborát tovább gyarapítani – a Fidesz rovására. Nem kell mást tennie, csak következetesen számon kérnie a kormánypárti többségen mindannak megvalósítását, amit az Európai Unióval szemben „tárgyalási alapként” maga a kormányfő mond, de legalábbis hintapolitikájával lebegtet. S miközben a kormányoldal – legutóbb Szapáry nagykövet Washingtonban – külföldön azzal érvel, hogy a magyar demokráciát nem tőle, hanem a Jobbik szélsőségeitől kell félteni, miközben azt hangoztatja, hogy Orbán gyengítése viszont a Jobbik erejét növeli, eközben itthon lassan végképp Vona Gábor markában találja magát a kormányfő.

Orbán – mint interjújában is – megkérdőjelezi az Európai Bizottság és az Európai Parlament legitimitását, mondván, senki nem választotta meg azokat, akik őt büntetni készülnek, míg ő maga a választásokon nyert kétharmadával él. Ha ez a fő érv, úgy a Jobbik pártelnöke teljesen „indokoltan” kérheti rajta számon: támogassa kezdeményezését az alaptörvény módosításáról, hogy lehetővé váljon népszavazást tartani a „nemzetközi szerződésekhez való csatlakozásról és kilépésről”.

A gyenge legitimitás irányából lépjen a kormány az erős felé. Akár az uniós tagság megkérdőjelezésével. Ez az igazi csapda. A kormányfő saját harci retorikájával kerülne szembe, ha most meg Vonát kezdené győzködni az unió előnyeiről.

A Jobbik elnöke tehát „csak” kihasználta a számára adódó alkalmat, és annyit „kért” a januárban a kormány mellett „Nem leszünk gyarmat!”-molinó mögött tüntető Békemenet szervezői által létrehozott egyesülettől: álljon az élére az „europaktumról szóló” jobbikos népszavazási kezdeményezésnek. Miért ne tenné? A két éve folyó unió- és IMF-ellenes kormányzati hangulatkeltés nyomán nem történne semmi váratlan. És legalább nagy riadalmat keltene az EU-ban, erősítve Orbán pozícióit. De mi van, ha ennek az az ára, hogy lelépne a falról a felfestett ördög? Ha a kormány és a radikális jobboldal által jól megdolgozott közönség tényleg a kilépés mellett voksol? Ennyit talán még Orbánnak sem ér meg a próbálkozás. Patthelyzet.

A kormányfő azt mondja: csak a nacionalizmusból merítve erősödhet meg az európai szellemiség, mert „karakter és ambíció nélküli nemzetek nem tudják naggyá tenni az európai közösséget”. A „rejtett Európa” szelleme Budapesten kikívánkozik a palackból.