Az elhunyt történész és egykori képviselő moderált és új politikai kultúrát képviselt, aminek híján vagyunk manapság - írja Mesterházy Attila.

"Van egy rejtett Európa" címmel interjút közölt Orbán Viktorral a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című, vasárnap megjelenő konzervatív német lap.

A Fidesz az Európa-ellenesség miatti állandó vádak ellenére a jelek szerint megelőzte Európa általános fejlődési trendjét; az egész kontinens a konzervatív, protekcionista politika felé tart – állítja az orosz elemző.

Nem sokkal halottak napja után gyújtsunk egy-egy mécsest a politikai ideológiáknak is. De nagy a különbség az óceán két oldala között. "Kísértet járja be Európát, a szocializmus lassú összeomlásának kísértete" - írta nemrég Steven Erlanger, a The New York Times vezető európai tudósítója a német választási eredményeken eltöprengve. Hiába a kapitalizmus 80 éve példátlan válsága, a német szocdemeket alaposan elpáholták. Európa négy vezető országa közül hármat jobboldali-konzervatív pártok vezetnek, és jó esélyük van jövőre ugyanerre a negyedikben is. Sőt, a hét vezető uniós ország közül hatot uralhatnak hamarosan.

Épül nálunk egy konzervatív gondolkodói iskola (jórészt a Konzervatórium, a Reakció, a Hírszerző c. lapok, a Pázmány Péter Tudományegyetem néhány oktatója és a viszonylag új Közjó és Kapitalizmus Intézet körül), melynek tagjai büszkén vállalják a külföldi, döntően angolszász szellemi műhelyekhez való vonzódásukat (akár a magyar valósággal, nota bene a magyar múlttal szemben is). Ezeket a szerzőket olvasgatva az embernek az a futó benyomása támad, hogy igenis van értelme Magyarországon ennek a szélesen értelmezett hagyománynak, érvkészletnek, tudásnak, mert ami nincs meg belőle autentikus módon (elég sok), az is beszerezhető az intellektuális piacon bizonyos közvetítői akarattal.

Gyurgyák János A magyar konzervatív hagyomány címmel (február 7.) fontos alapvetést tett, ami - több okból is - választ érdemel. Egyrészt azért, ami benne van, másrészt amiatt, ami hiányzik belőle. Először - többnyire egyetértő reflexiókon keresztül - megjegyzéseket fűzök ahhoz, ami - érzésem szerint - benne van, utána viszont igyekszem bizonyítani, hogy fontos dimenziók maradtak ki a szövegből (bár nyilván nem véletlenül). A belátásokról pedig a végén.

Az amerikai republikánusok még akár meg is nyerhetik az idei elnökválasztást, de az biztos, hogy az ötletekből kifogytak. A mai kor kérdéseire nincsenek válaszaik. Legalább is a baloldali elemző szerint.

Amerikában és Nyugat-Európában a környezetvédelem ügyét általában a baloldali pártok képviselik. Két brit konzervatív politikus nem hajlandó ebbe belenyugodni. Szerintük a zöldek természetes szövetségesei a jobboldali pártok.

A hirtelenszőke konzervatív amazon szerint a liberalizmus hivatalos vallássá vált Amerikában. Az új államegyház hívei Darwinnak áldoznak. Szentháromságuk az abortusz, a feminizmus és a bűnözőimádat.

A piacpárti republikánusok az állam klasszikus közhatalmi funkcióit is privatizálni akarják. Magánvállalkozókra bízzák az adóbehajtást, sőt a hadviselést is. Vissza a 16. századba?

A német konzervatívok kormányra kerülve megszegték ígéreteiket. Adót és járulékot emeltek. Szavazóik elfordultak tőlük. Most, az uborkaszezonban azon vitatkoznak, hogy balra forduljanak-e vagy jobbra.

Miközben a munkáspárti miniszterelnök rendpárti politikát folytat, a konzervatív ellenzék vezére szociális érzékenységről és toleranciáról szónokol, hogy új arculatot adjon pártjának.

Az új konzervatívok harcba szállnak a vaskalapossággal. Jobbra szavaznak, de nem istenítik a szabad piacot, és dúl bennük a zöld érzékenység.

A liberális aktivista anyukák mozgalmat indítanak a család- és gyerekbarát politikáért. A konzervatív szülőket is szeretnék megnyerni az ügynek.

A konzervatívok szeretik úgy látni magukat, mint akik a tapasztalatból indulnak ki, liberális ellenfeleik meg elveken lovagolnak. Egy liberális publicista szerint viszont épp a kis állam párti konzervatívok nem elég gyakorlatiasak.

Az amerikai jobboldal adócsökkentéssel igyekszik serkenteni a gazdasági növekedést. A liberálisok viszont a gazdagoknak juttatott támogatásnak tartják az adócsökkentést.