Tony Blair egyre-másra vezeti be a szigorú rendszabályokat, hogy a békés többséget megvédje az erőszakos kisebbség garázdálkodásától. Az európai kontinensen még a Munkáspárttal rokonszenvező politikusok is szinte csak a piacgazdaság melletti kiállást látják a New Labour politikájában, holott legalább olyan erős benne a brit vallásos szocializmusra visszanyúló hagyományos, sőt konzervatív elem.

A miniszterelnök szót emel a rend és tisztelet védelmében. Ha kell, a szólásszabadság korlátozásától sem riad vissza. Az antiszociális viselkedés leküzdésére bevezetett szabályok értelmében a bíróság parancsban kötelezheti a rendbontókat, hogy tartózkodjanak a félelemkeltő vagy másokat zaklató magatartástól. Megtilthatják például, hogy valaki bizonyos személyekkel találkozzék, vagy olyan környéken tartózkodjék, ahol korábban problémát okozott. A parancs megszegése bűncselekmény.

A hatóságok gyakran nevetséges túlzásokra ragadtatják magukat. Egy öngyilkosságra hajlamos nőt, aki már többször megpróbálta az Avonba fojtani magát, eltiltottak attól, hogy folyókba ugráljon. Egy bolti tolvajlással gyanúsított tizenévesnek megtiltották, hogy kámzsával takarja el az arcát.

A David Cameron vezette konzervatívok folyamatosan bírálják a szabadságjogokat megnyirbáló szigorú intézkedéseket. Blair azonban tántoríthatatlan, sőt a jobboldalt is rá akarja beszélni, hogy térjen vissza a hagyományos, rendpárti értékekhez, és támogassa a kormányt.

Cameron azonban nem kér Blair tanácsából. Szakítva a konzervatívok korábbi, szigorú rendpárti retorikájával, kiállt a csuklyás melegítő mellett. Július elején egy beszédében azt fejtegette, hogy a kapucni helyett inkább a bűnözés okaival kellene foglalkozni. A kamaszokkal szembeni nagyobb türelemre intett, és a rossz szociális helyzetűek támogatását sürgette.

Ahogyan Tony Blair átalakította a Munkáspártot, úgy akarja Cameron is modernizálni a konzervatív oldalt. Elsősorban azt szeretné elérni, hogy a Konzervatív Pártot ne szociálisan érzéketlen, maradi rendpártnak tekintsék. Ez a megfontolás vezeti akkor is, amikor adócsökkentés helyett szociális biztonságról beszél, és kiáll a környezetvédelem mellett.

Cameron elégedett lehet, hiszen a toryk 1992 óta most először népszerűbbek, mint a Munkáspárt. A népszerűségnek azonban ára van: a régimódi párthívek nem örülnek az új politikának.

Tony Blair is magára haragította a Labour sok hívét és vezetőjét, amikor felszámolta a párt szocialista gazdaságpolitikáját, de ő nem pusztán modernista imidzsének köszönhette választási sikereit – fejtegeti Robert Hutton, a Blomberg londoni tudósítója. Cameron viszont egyelőre csak az együttérző konzervatív képét igyekszik kialakítani magáról, mert úgy érzi, korai lenne még programot hirdetni, hiszen a következő választás négy év múlva esedékes.

Cameron és Blair