Az amerikai konzervatív kultúrharcosok egy része, nem riadva vissza a rajzfilmsorozat trágárságától, felkarolta a South Parkot – adta hírül a Metazin tavaly októberben. Andrew Sullivan, a meleg katolikus blogger szavaiból – „South Park republikánus vagyok” – kisebbfajta politikai irányzat jelszava lett. A South Park republikánusok szerint pártjuk választási győzelme nem kis részben annak köszönhető, hogy sikerült megszólítaniuk a szabados gondolkozású konzervatív fiatalokat, akiket a tradicionális, vaskalapos jobboldali szlogenek jó esetben hidegen hagynak, rossz esetben egyenesen elriasztanak.

Újabban egy másik, szelídebb, de a vaskalaposságtól nem kevésbé ódzkodó irányzat bontogatja szárnyait konzervatív értelmiségi körökben: a Birkenstock konzervatívok irányzata.

Rod Dreher 2002-ben egy kissé barokkos című cikket tett közzé: A ropogós konzervatívok National Review reklámtáskában viszik haza a biozöldséget. A konzervatív National Review-ban megjelent cikk egyszeriben híressé tette a Dallas Morning News fiatal újságíróját, aki azóta a ropogós konzervatív kiáltványt is közzétette.

A lényeget akár ki is lehet találni. Egy Birkenstock-szandálos, ropogós konzervatív jobbra szavaz, ám nem isteníti a szabad piacot, és dúl benne a zöld érzékenység. De miért ropogós, és hogy jön ide a Birkenstock?

A „ropogós” nem szorul különösebb magyarázatra: a finom, friss zöldségre, és a Granolára, a müzli-süteményre utal. A Magyarországon csak kényelmes lábbelinek számító Birkenstock politikai szimbolikáját pedig Dreher egyik interjújából érthetjük meg.

„Pár évvel ezelőtt, amikor New Yorkban éltünk – mondja el Dreher –, panaszkodtam a feleségemnek, hogy fáj a lábam a kemény aszfalttól. Miért nem hordasz Birkenstockot? – kérdezte. – Hippi-szandált? Mit képzelsz rólam? – Próbáld csak ki a kedvemért! – Hát kipróbáltam, és igaza lett, azóta sem jön le a lábamról. Mi a tanulság? Egy cipő nem liberális, és nem konzervatív. De az ostoba ideológiai előítéletek még ebből is politikai ügyet csinálhatnak.”