„A konzervatívok többnyire képtelenek felismerni, mik a mai kor fő problémái: a bérek stagnálása, az egyenlőtlenség, az egészségügy, a globális felmelegedés. Leragadtak a múltnál” – írja a New Yorkerben George Packer.

Miközben a konzervatív szerzők büszkén mutatják a statisztikákat, amelyek szerint az ifjúság többsége immár a konzervatív eszmékkel rokonszenvezik, baloldalról nézve úgy fest, hogy a konzervativizmus ideológiai tartalékai kimerültek. Az elemzés a hatvanas évek közepén kezdődik. Richard Nixon több megalázó választási vereség után új konzervatív stratégiát dolgozott ki. Azokat képviselte, akik vesztesnek érezték magukat a hagyományos előkelő és gazdag osztályokkal szemben. Az ő revansvágyukra épített. Ezen kívül a vidéki Amerikát mozgósította a léha nagyvárosi életforma ellen, a törvényes rend jelszavával állította maga mellé az ingadozó szavazókat, és sikerült leszakítania a demokratákról a mélyen vallásos északi katolikusokat és déli protestánsokat. Packer szerint ez a politika a felelős azért az éles kulturális szembenállásért, amely azóta is jellemzi az amerikai politikai küzdelmeket.

Később erre a társadalmi bázisra épült a Ronald Reagan elnök „konzervatív forradalma”, amely a kis állam eszményképét állította szembe a demokraták szociális osztogató politikájával, s egyszersmind a szovjet fenyegetéssel. Packer elismeri, hogy ez a konzervatív mozgalom betöltötte hatását: megakadályozta, hogy a nyugati világ a szociáldemokrácia útjára térjen.

A Szovjetunió felbomlása és a kommunista világrendszer összeomlása nyomán azonban a társadalmat foglalkoztató problémák súlypontja eltolódott. Az amerikai átlagember létbizonytalanságára nem ad választ a kisebb állam jelszava. Az adócsökkentés elve nem visz közelebb az olyan gondok orvoslásához, mint hogy nem emelkednek a jövedelmek, torz az egészségügyi rendszer, továbbá hogy veszélyben van az ökológiai egyensúly. Sőt, ezeket a problémákat lehetetlen állami szerepvállalás nélkül megoldani.

Az amerikai konzervatív agytrösztök azonban nemigen változtatnak felfogásukon, köreikben szinte nem is ildomos beismerni, hogy ma nem a kisebb állam a megoldás, vagy hogy például a globális felmelegedés valódi probléma, nem hisztéria.

Ez egyúttal megnehezíti a republikánus elnökjelölt, John McCain dolgát. Ha ugyanis az emberek gondjaira akar válaszolni, nem hangoztathatja a régi tételeket. Másfelől viszont újak még nincsenek, márpedig valamivel a republikánus szavazótábort is mozgósítania kellene. McCain egyelőre azt a megoldást választja, hogy tartózkodik mindenféle ideológiától, és Packer szerint ez az egyetlen esélye arra, hogy nyerjen. De győzelme sem változtatna azon, hogy a republikánusoknak nincs új mondanivalójuk az új kor számára.

Konzervatív elnökök