Kinek a zsoldosai?
Kíváncsiak vagyunk, vajon Kövér László parlamenti házelnök a Schmitt-ügy feltárásában közreműködő újságírókhoz hasonlóan azokat a kollégáinkat is nyikhaj senkiházi tollforgató terroristáknak tartja-e, akik (cseppet sem kíméletesebb eszközökkel) mostanában Gyurcsány Ferenc szakdolgozatával kapcsolatban tényfeltárnak.
De arra még inkább, miként vélekedik az első számú fideszes párttagkönyv tulajdonosa azokról a bloggerekről, akik hamis, félpercnyi internetes keresgéléssel cáfolható álinformációkkal mocskolják Ángyán József nemrég lemondott vidékfejlesztési államtitkárt (akinek agrárkörökben amúgy lényegesen szilárdabb a renoméja, mint az agrárminiszternek vagy akár a miniszterelnöknek). Vagy azokról a „közszolgálati” újságírókról, akik az MTI hírmonopóliumát kihasználva hiteles hírforrásként fogadják el a múlttalan, láthatóan erre az alkalomra létrehozott „napraforgóblogot”, és azonnal széles körben, az egész ország nyilvánossága előtt teríteni kezdik az igaz állításokat teljességgel nélkülöző, tartalma alapján valószínűleg valamelyik kormányközeli spamgyárból kikerült moslékot.
A Kinek a zsoldosa Ángyán József című ún. blogbejegyzés nem kevesebbet állít, mint hogy az elmúlt napokban az állami földbérletpályázatokról leleplező tanulmányt publikáló, a földek odaítélésén keresztüli pártklientúra-építés gyakorlatát leleplező (egyébiránt jelenleg is a Fidesz-frakcióban ülő) volt államtitkár azért ágál, mert nem az ő rokonai, illetve jobbikos cimborái nyertek a pályázatokon.
Eltekintve attól, hogy ha Ángyánnak az említett körök kedvezményezése lett volna a célja, erre államtitkárként minden bizonnyal lett volna lehetősége – meg attól is, hogy ha a bloggernek igaza lenne, az sem kisebbítené az Ángyán-tanulmányban feltárt kormányzati visszaélések súlyát –, az említett szövegnek a „nemzeti” hírügynökség általi publikálását nehéz lenne nem a politikai banditizmus és a leszámolás kategóriájába sorolni. Különösen azért, mert az MTI-nél amúgy meglehetősen óvatosak az egynapos blogokkal.
Hogy csak egyetlen példát említsünk: a főpolgármester-választás előestéjén egy előzékeny blogger szinte az összes hazai szerkesztőségnek (a címlista szerint a távirati irodának is) elküldte azt a szöveget, amelyben – nem különösebben ízléses stílusban, de tényekkel és konkrétumokkal alaposan aládúcolva – kifejtette, milyen megalázó szerep hárul majd Budapestre és a főváros első emberére a nemzeti együttműködésben. A visszatekintve kiváló jóstehetséggel megáldott szerző írása (szakmailag helyesen) nem ment át az MTI szűrőjén, pedig volt hírértéke, és az internetes sajtó jócskán csemegézett belőle. A nem ellenőrizhető forrásból származó anyag a hírügynökségnél a kukában landolt – ott, ahová a „napraforgóblog” cikkét is iktatni kellett volna.
Hogy a kiinduló kérdésre is választ adjunk: a legfelsőbb köröknek láthatóan semmi kifogásuk a zsoldosok ellen – feltéve, hogy az ő zsoldjukban állnak.