Már 2010 előtt is közöltünk egy csomó cikket arról, hogy a magyar innovációval nagy bajok vannak, a K + F-kiadások tarthatatlanul alacsonyak.

Nem kellett ahhoz az Orbán-kormány, hogy Magyarország innovációs teljesítménye pocsék legyen. Csak ahhoz, hogy még annál is sokkal pocsékabb legyen. Az innovációs teljesítmény a versenyképesség döntő tényezője. A Világgazdasági Fórum legutóbbi versenyképességi rangsorának adatai szerint az innovációval kapcsolatos összes mutatónk romlott, s szegény hazánk az innovációs teljesítmény tekintetében 148 ország közül a 45. helyről a 97.-re zuhant!

Hargitai Miklós a múlt héten ismertette lapunkban a tragikus adatokat. Emlékeztetett rá, hogy az Orbán-kormány az innovációs szektor támogatásait két évre befagyasztotta, aztán a kereteket jelentősen csökkentette, s a felsőoktatás kutatóhelyeit is kegyetlen fogyókúrára fogta. Van azonban itt még egy döntő jelentőségű tényező, amelyről éppoly kevés szó esik, mint amilyen sokat érdemelne. Az extraprofit.

Ahol ez szitokszóvá válik, ahol a kirobbanó üzleti siker, a piaci újításnak köszönhető robbanásszerű vagyonnövekedés nem dicsőség, hanem szégyen, ott az innovációnak vége. Tudniillik az extraprofit az a meghatározó vonzerő, amely az innovációt élteti.

Van olyan extraprofit persze bőven, amelynek a forrása gyalázatos. Kormányok közpénzből sokszorosan túlfizetik az érdekeltségi körükbe tartozó cégek szolgáltatásait, monopolhelyzeteket és monopolárakat konzerválnak, vagy tesznek lehetővé, irreális árakon adnak-vesznek, közbeszereznek, cégek kiszolgáltatott embereket, gyerekeket foglalkoztatnak borzalmas feltételek mellett, természetpusztítással minimalizálják költségeiket stb.

Sok-sok példát tudunk és hozunk minderre. Viszont ott, ahol nem ezeket a jelenségeket, hanem magát az extraprofitot diabolizálják és üldözik, mint a mi régi és új államkapitalista bolsevistáink, ott innovációs fű nem terem. Kornai János írt erről egy alapvető tanulmányt (Innováció és dinamizmus, 2009). Ebben számtalan példával igazolja, hogy a hihetetlenül felgyorsult technikai haladás mögött álló forradalmi innovációk tömege a mozitól a papírpelenkán keresztül az iPodig és az eBayig gyakorlatilag teljes egészében olyan kapitalista országokhoz kötődik, ahol az extraprofit legitim, és az üzleti siker dicsőség, társadalmi megbecsülés forrása.

A szocialista világrendszer hét évtized alatt ezen a téren nem tudott fölmutatni szinte semmit. Csak egyre távolabbról követte ólomlábakon a világ élvonalát. Az üzleti szféra K + F-kiadásai nálunk elképesztően alacsonyak. E tekintetben a 148 országból 107 (!) megelőz minket. Vajh’ miért? Egy-egy sikeres innovációra sok kudarc, zsákutca, elbukott befektetés jut. Ezt a nagy kockázatot csak ott vállalják sokan, ahol siker esetén nagyon sokat lehet nyerni. Ahol az elsőknek járó monopoljáradék magas, és senki nem kérdőjelezheti meg a jogosságát. Ahol a politikai önkény bármikor bárki bármekkora extraprofitját megbélyegezheti és kisajátíthatja, ott nincs innováció, nincs versenyképesség, nincs jólét, csak bolsevizmus van, kiszolgáltatottság és rettegés.