Hajba Ferenc: A magyar lyuk
Kivágták az unió zászlaját Szombathelyen egy olyan molinóból, mely az egyik ottani cég fejlesztésének több mint 39 milliós EU-támogatását hirdeti az Új Széchenyi Terv nevében. Nem áthúzták, befestették, letépték onnan: gondosan kinyesték belőle, talán sebészkéssel vagy snitzerrel. Azóta csak a fehér kerítés drótszálai látszanak a téglalap alakú helyen, a jobb alsó sarokban. Átlátni rajta. Lyukat vágni a nemzeti lobogón a rajta található idegen szimbólum eltávolítása végett: történelmi tett Magyarországon, valamiféle nekikeseredett népakarat jelképértékű megnyilvánulása. Szabadságharc idején szokott az ilyen előfordulni.
Magyarországon pedig manapság ugyebár dúl a szabadságharc az élet minden fontos területén. Rezsivédő katonák fegyverkeznek, öltenek karba kart a gyest védő asszonyokkal, békemenetekbe tömörülve lengyel testvéreinkkel közösen űzik ki a gyarmatosítókat. Ellenséget persze nemigen látnak a hályogtalanok, a még nem teljesen elvakultak, de a fontos nem is az, hanem a küzdés maga. Hogy legyőzni látszunk azokat, akikre saját hibáink átruházhatók.
A közös jelképként lobogtatott lyukas zászló azért is szép, mert mindenki azt képzel a szövethiány helyére, amit éppen akar. Olyan köztársasági címert vagy királyi koronát, jogart, amilyen neki a legkedvesebb. A lyuk szabadságot ad. Szombathelyen persze nem zászlót lyukasztottak, hanem egy molinóról az unió lobogóját szabták ki csillagostul.
Ha nem hangoznék túl magasztosan, azt írnám: gyakorlatilag önmagunkat is kivágtuk vele, mi magyarok. Öncsonkítás ez a javából, ami mindenkinek fájhatna, de az önmagán ejtett sebet talán könnyebben viseli az ember. Vagy a fene tudja. Mindenesetre a nyugat.hu nevű, mellesleg nem jobboldali vasi portál kommentelőinek többsége nem lát ebben semmi kivetnivalót.
„Kit érdekel ez a semmit sem jelentő szabadkőműves kék rongy a sárga csillagaival? Kifelé az összes szar eu ronggyal. Támogatás. Nevetséges. Filléreket csepegtetnek vissza, mióta 2004-ben beléptünk ebbe a szarba. Mennyire szerencsés nép az ukrán!” – vágyakozik „hetényi” néven egy tuttimondó olvasó. Nem csak ebből a véleményből gyanítható, hogy az európai zászlót nem feltétlenül tiszteli a magyar. Pláne nem azonosul vele. A normális, józan emberek részéről azért van valamiféle közmegegyezés abban, hogy a saját zászlónknak és mások lobogójának egy kevéske tisztelet minimum jár. Legalább a látszat erejéig.
Tanács Istvánnak múlt hét végén megjelent riportjából tudjuk – ahogy azt neki a szentesi Horváth Mihály Gimnázium igazgatója mondta, miután azt nehezményezte, hogy a drámatagozatos osztály diákszínészei egy darabban „közösülést mímeltek a magyar nemzeti zászlóra emlékeztető textílián” –, hogy „zászlón nem szexelünk, zászlót nem égetünk.” Tessenek mondani – és ezt most már nem az igazgatótól kérdezem –, s csak úgy a további miheztartás végett: zászlót kivágni lehet?
