Miklós Gábor: Putyin hallgatása

Miért Volgográd? A Volga partján 65 kilométer hosszan húzódó várost októberben választották először tetthelynek a terroristák. Volgográd nagyváros, de mégsem olyan szigorúan ellenőrzött központ, mint Moszkva vagy Szentpétervár. Ráadásul jelképes hely, a sztálingrádi csata a huszadik század nagy fordulópontja volt. Októberben, a hetvenedik évfordulón itt mutatták be Fjodor Bondarcsuk 3D-ben készült nagy filmeposzát. És először októberben robbantott egy öngyilkos terrorista egy volgográdi buszon. Orosz szóval „sahidkának” nevezik az elkeseredett nőket, akik férjüket, fiukat vesztették, akiknek apjuk, rokonságuk került börtönbe a több mint húsz éve tartó háborúban. Az Észak-Kaukázus, akár a XIX. században, az elmúlt húsz évben is háborús hadszíntér. Először szeparatista célok vezették a csecseneket, dagesztániakat. Aztán színre léptek az iszlamisták, akik vallásháborút hirdettek, akikhez csatlakozott az al-Kaida turnézó gyilkos-terrorista különítménye.

Moszkva, Beszlan, Volgográd... Az al-Kaida kaukázusi osztagai a mai orosz hatalom legjobb szövetségesei. A merényletek után Putyin azonnal ukázokat adott ki, amelyek alapján blokkolni lehet internetes szájtokat, ha azok engedély nélküli megmozdulásokra szólítanak fel, vagy szeparatista tartalmakat közölnek. Ezért öt év börtön is járhat. Ahol terror van, ott a terrorelhárítás elsőbbséget élvez. Ott nem kérdeznek emberi jogokról, gyülekezési szabadságról. A terrorelhárítás persze többnyire a csúcsokat védi. Volgográdban a pályaudvaron például lehetetlen lett volna megakadályozni a merényletet, ahogy a trolibusz felrobbantói sem ütköztek akadályba.

Miért nem szólalt meg az első, de a második merénylet után sem Putyin elnök? A macsó arculattal fellépő politikus zavarban van a hasonló emberi-társadalmi tragédiákkal találkozva. Az elnöknek választ kellene adnia: miért nem képes rendszere, az ezermilliárdokkal kistafírozott biztonsági apparátus biztonságot adni az országnak? Putyin évtizede alatt a helyi autonómiákat gyakorlatilag felszámolták, az országot egyetlen központi erőtér irányítja, ez nevezi ki a helyi főnökséget. Az Észak-Kaukázusban is ez a helyzet. Biztonság még sincs, miközben a milliárdokat lenyúlják Putyin helyi vazallusai. Nekik gyűlölhető ellenség kell. Gyűlölet az van. Az orosz nagyvárosokban időnként pogromokat rendeznek a „kaukázusi külsejű idegeneket” üldözve a nagyorosz „hazafiak”.

Doku Umarov, a Kaukázus önjelölt emírje korábban azzal állt elő, hogy minden erővel megakadályozzák a Szocsiban rendezendő téli olimpiát, a „sátáni játékokat”. Az orosz állam elképzelhetetlen biztonsági hálóval őrzi a várost. Minden lakosról (300 ezer) dossziét vezetnek, minden házmester a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB ügynöke. A hegyeket a hadsereg, a tengert a flotta zárta le. Sikerül-e megállítani ezzel Umarovot? Sok turista, akit az egekbe szökő szolgáltatási és szobaárak nem rettentettek el, akit nem zavart az orosz demokráciadeficit, most elgondolkozik. Umarovnak újra sikerült nemzetközi figyelmet keltenie gonosz ügyéhez. A hatalom most csavar egyet, a feszültség növekedik, a terrorellenes terror újabb önkéntes sahidokat és sahidkákat produkál. A társadalmak pedig elhiszik, hogy a félelem és gyűlölet köréből nem lehet kilépni.

Putyin és Medvegyev tegnap már szigorításokról tárgyalt
Putyin és Medvegyev tegnap már szigorításokról tárgyalt
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.