A megvetést a bőrükön érző diktátorok, Kimek, Alijevek, Mugabék szoktak ekkora energiát fektetni a külvilág véleményének befolyásolásába. Ez a legfontosabb feladata a diplomáciai karnak, a titkosszolgálatoknak és a milliárdokkal kistafírozott Fellegi Tamásnak, ezen dolgozik a Századvég (szintén milliárdokkal megsegítve) meg Kumin helyettes államtitkár az apparátusával. A dolog persze reménytelen. Ürülékből nem lehet aranyat csinálni. A Budapesten akkreditált nagykövetek közül talán ha ketten kívánják őszintén a Fidesz választási győzelmét, az azeri és az orosz. Még kínai kollégájukról lehet sejteni, hogy neki mindegy. Mindenki más pezsgőt nyitna Orbán bukásakor.

Ha nem bukik, akkor is fagyokra számíthat. A német koalícióban a szocdemeknek jutott a külügy, és a magyar kormány egyetlen reménye, hogy a bajor Keresztényszociális Unió tompítani igyekszik majd a kritika élét. (Nem mintha márciusban a bajor törvényhozás CSU-s elnöke fogadta volna az arra járó Kövér „Gennyedző Sebező” Lászlót.) Jó esélye van, hogy az Európai Parlamentben a baloldal adja az új bizottsági elnököt. Ha Orbán eddig a konzervatív Barrosóval nem értette meg magát, most majd próbálkozhat a szocialista Martin Schulzcal, netán, ha a Néppárt mégis befut, a luxemburgi exkormányfő Jean-Claude Junckerrel. Utóbbi külügyminisztere, Jean Asselborn két éve így fogalmazott egy interjúban: „Magyarország az Európai Unió szégyenfoltjává válik.”

Amíg Orbán egyre várja, hogy a gazdagoknak kedvező egykulcsos adó beindítsa a gazdaságot (nem fogja, mert e fixa idea kedvéért minden más, a fejlődéshez szükséges körülményt tönkretett), a kormányok világszerte megfontoltan keresik az egyensúlyt: hogyan lehetne úgy serkenteni a növekedést, hogy közben a szociális feszültségeket is csillapítsák. Franciaországban például a szupergazdagok extraadójával kísérleteznek, de hát Párizs nekünk csak a hatalom tévéelnök-kinevezési jogkörét illetően példa.

Az Orbán–Matolcsy-modellbe kódolt gazdasági lemaradás mellé járul önkéntes elkülönülésünk az európai (transzatlanti, zsidó-keresztény, ahogy tetszik) értékektől. Földrajzi helyzetünk és történelmünk amúgy is a fejlett térségek szélére helyez minket, de az utóbbi években, ahelyett hogy minden erőnkkel igyekeznénk befelé, magunk indultunk el ellenkező irányba. Ez nem csak képletes beszéd. Ha marad a mostani kormány, a zöldenergia helyett az orosz atomerőmű országa leszünk. Lettország most, Litvánia 2015-ben bevezeti az eurót, nálunk az alaptörvény kétharmaddal őrzi a forintot.

2013-ban valamelyest csillapodott az Orbán-kormány konfliktusa a külvilággal. Ha marad, jövőre újra élesedni fog. Ahogy a Trónok harcában mondogatják: Közeleg a tél. Ez amagyarok döntő többségének rosszat jelent. Nem az a baj, hogy küszködni fognak, hanem az, hogy – ha itt maradnak – a gyerekeik is. Az uralkodó osztály gyerekeire ez nem vonatkozik. A többieknek a nemzeti együttműködés jegyében ennek még örülniük is kellene.