Lassan megértem, miért lett az „új nemzeti légitársaság” neve Sólyom: legalább ennek révén van valami kapcsolata a repüléssel. Július végén, amikor a céget gründolók – akik már sejtették, hogy az állítólagos befektetőjük fizetési hajlandóságával gondok lehetnek, de erről erősen hallgattak – bejelentették a projektet, a névválasztást azzal indokolták (szó szerinti idézet következik), hogy: „A Sólyom a magyar történelem egyik leginkább ismert és megbecsült szimbóluma, végigkísérte a magyarság történelmét, számos kegytárgyon és ábrázoláson töltött, tölt be fontos mitológiai szerepet. A SÓLYOM a kapocs az ÉG és FÖLD között. Megtestesíti az ERŐ-t, a BÁTORSÁG-ot.”

Mára kiderült: mindebből igaz a föld, valamint a cégvezetőket illetően a bátorság is, bár utóbbi esetben nem teljesen indokolatlan eljátszani a bátorság–botorság szóviccel sem. S nem ok nélkül juthat eszünkbe az ősi adoma a kupecről, akinek a lova nagy erővel szaladt neki újra és újra a falnak, de ő folyton csak azt bizonygatta a vevőnek, hogy a ló „nem vak, csak bátor”.

Kitartó élcelődésre adna még lehetőséget ez a sztori, például az a része, hogy majd afrikai magyar üzletemberek mentik meg a magyar aviatikát, a baj csak az, hogy nem esne jól a nevetés, kínunkban röhögni ugyanis nem tartozik épp a legfelemelőbb dolgok közé. Különösen, hogy szembe kell néznünk a szomorú ténnyel, miszerint ez a történet is nálunk esett meg.

Hol máshol? Jött egy ember, aki elhitette a fél országgal, hogy az arabok megvették az unortodox ötletét, amely annyiból áll, hogy menjünk fel menetiránnyal szembe az autópályára, és nyomjuk tövig a gázt. Értsd: csináljunk légitársaságot a semmiből, de olyat, ahol nem számít a bevétel, csak az, hogy kiadás legyen, abból viszont rengeteg, s akkor majd milliószám lehet leakasztani a fogasról a kínai turistákat, akiknek mindegy, hogy hová utaznak, a lényeg, hogy a Sólyom szárnyán tegyék.

A baj pont az volt a modellel, amiért sokan beleszerettek. Semmi konkrétat nem kellett letenni az asztalra, elegendő volt a nagyotmondás, és az elragadtatást még az sem csökkentette egy jó ideig, hogy végül kiderült: a dologból nem lesz semmi.

Hogy az egész történet milyen sebet ejtett a magyar légi közlekedésen, az azonban nem mellékes. Hogy pont olyasvalaki ütötte meg öv alatt a Malév csődje óta állás nélkül tengődő magyar szakembereket, aki szavakban a legnagyobb támogatójuk, felkarolójuk volt – azt sokan még ma sem merik bevallani maguknak. Pedig ideje volna elgondolkodni azon, ezek után hogyan fog reagálni a politika és a közvélemény, amikor majd igazi szakemberek igazi befektetőkkel igazi üzleti terv alapján vetik fel egy légitársaság gondolatát. A Sólyom-sztori által okozott legnagyobb kár ugyanis nem a kifizetetlen számlákban testesül meg, hanem abban, hogy miatta azokat sem veszik majd komolyan, akik Vágóék után jönnek.