Ha régebben találkozott volna egy népszerű színésznő és egy politológus, a bemutatkozásnál az utóbbinak nyilván el kellett volna mondania, kicsoda. Ma már nem így van. A politológus gyakran jár színházba, és ismeri, kedveli a színésznőt, de a színésznő is jól ismeri a politológust, mert gyakran látja a tévében. Páros interjú: Margitai Ági–Lakner Zoltán

Rómer István a magyar gyógyszerészet és kémia egyik legkiválóbb képviselője volt, de alig tudni róla valamit. Hosszú időn át mindössze annyit jegyeztek fel a tudománytörténeti művekben, hogy dúsgazdag bécsi kereskedő, aki potom összegért kaparintotta meg Irinyi János találmányát, a foszforos gyufát. 1788. december 26-án a mai Szlovákia területén található Nagysároson született.

Ha az ember kinéz a dráma ablakán, szeme mindig megpihen egy dombos tájon, melyen sűrű erdők zöldje villog, hallani véli patakok éltető zuhatagát, örökkön sürgő lények sóhaját, sikolyát, az ismétlődő mesék tarka ritmusát.Helyesen leírni nehéz e vidék nevét, de kimondani könnyű és örömteli: Sekszpír.

Dadogós lehetőleg ne legyen király. És fordítva.

A zongoristák Mekkájában, a Zeneakadémia nagytermében Szokolay Balázs, Liszt-díjas zongoraművész Robert Schumann C-dúr fantáziáját és Liszt Ferenc h-moll szonátáját adja elő. Szokolay negyven éve a magyar komolyzene állócsillaga.

A Millenáris Központban rendezett Art Marketen láttam meg, és azóta foglalkoztat ez a kép. Ez csak egy vicc?

Az internet részeként funkcionáló világháló egy végtelen könyvtár, amelyben minden megtalálható, amit ember alkotott és alkot. Sok tudható már a természetéről, de még nem látható mivé változtatja majd meg a világot.

A hölgy most múlt 110 éves, különféle nyelveken cseveg és zongorál. Ő a holokauszt még élő túlélői között a legidősebb. Alice Herz-Sommer vagy száz koncertet adott a theresienstadti lágerben.

Felelősségünk teljes tudatában kijelenthetjük: december 18-ra nincs jobb elfoglaltság, mint megnézni a KFT-t az A38-on. Legfeljebb a céges karácsonyi balhé mutatkozhat elfogadható alibinek, de egyéb hasfájásnak helye nincs!

Vlagyimírban irtózatos hideg volt, két kabátban jártam egyszerre, és az orrom alá odafagyott a pára.

Ironikus mondat kívánkozik az élre: hálás lehet a kortárs magyar színház a kormány és a fővárosi önkormányzat kultúrpolitikájának, mert újra, mint a Kádár-korszakban, fontos közügy, közvélemény-formáló tényező lett a színház. A műfaj egyre inkább feltöltődik politikai, társadalmi, morális feszültséggel, és újra kiderül, hogy a színpadon felhangzó szavak nemcsak esztétikai, hanem kollektív hatású, közvéleményt formáló erővel is bírnak, ha olyanná válik a közeg, amelyben veszélyeztetve van a szellemi szabadság és sűrűsödnek a társadalmi, politikai krízisek.

A kritikus egyik barátja, ha szó kerül a televíziózásról, a kritikus dolgozatairól, minden érdemi közlés előtt kijelenti, leszögezi és hangsúlyozza: „a tévé anakronizmus”. És hát mennyire igaza van. De az is igaz, hogy a legtöbbeknek még mindig a tévé a legfőbb hír- és szórakozásforrás. És akkor már illenék jól csinálni. Nem eldugni a fontos ügyeket az „aktív népesség” előtt tévézésileg teljességgel szürkületi zónáknak számító idősávokba vagy mikbe.

Egy négyezer évvel ezelőtt élt felolvasópap sírkövével gazdagodott a Szépművészeti Múzeum az egyiptomi gyűjtemény felújítása és újranyitása alkalmából: 350 ezer eurót, mintegy százmillió forintot fizetett az intézmény egy londoni régiségkereskedőnek e becses kőért, amelynek felirata valaha egy sírkamra bejárata fölött volt olvasható. Ez az egyiptomi kollekció eddigi legdrágább vásárlása. Ma már a kő még többet ér, sikerült azonosítani ugyanis a lelőhelyét.

A Trafóban immár hatodik alkalommal vendégeskedő, 1990-ben alapított montreali együttes vezetője a kortárs táncszcéna talán legradikálisabb, leginkább formabontó képviselője. A kanadai Marie Chouinard (1955) bravúrra törő estje két, vele különcségben versenyre kelő művész előtt hódol. A belga születésű, francia szürrealista író, poéta, festő Henri Michaux (1899–1984) Mouvements (Mozgások) című kötetéből előbb szólót készített a táncoskoreográfus, majd 2011-ben mutatta be az 1951-es könyvet sorról sorra, szóról szóra lekövető, tíz táncosra írt munkáját.

Nemcsak információkat nem adnak át a magyar hatóságoknak az amerikaiak a Kuruc.info megregulázása érdekében, hanem azt is megtagadták, hogy lefoglalják azokat a szervereket, amelyek „elhallgattatásával” –legalábbis ideiglenesen – felfüggeszthették volna a szélsőjobboldali portál működését. Nemrég „fulladt be” az a nyomozás is, amelyet a NAV indított adócsalás és más bűncselekmények gyanújával ismeretlen tettesek ellen, mivel az Amerikai Egyesült Államok az adócsalási ügyben sem adott ki információt a területén működő szerveren futó portállal kapcsolatban.

A lengyel bankok titkolják, hány olyan frankhitellel rendelkező ügyfelük van, aki képtelen törleszteni adósságát. Az ország vezető napilapja, a Gazeta Wyborcza szerint viszont akár kétszázezren is lehetnek. Számuk azért sem mindegy, mert a kormány most törvénytervezettel állt elő, a frankhitelesek megmentésére. Az elképzelés jelentősen különbözik a magyar kabinet által felvetett tervektől, pedig az ottani hitelhelyzet nem sokban különbözik a hazaitól.

Megállapodtak az európai bankszanálási szabályokról a tagállamok és az európai parlament képviselői szerda éjjel, s ezzel helyére került az épülő európai bankunió egyik eleme. A most elfogadott szabályok abban adnak eligazítást, hogy milyen sorrendben vegyék ki részüket a veszteségmegosztásból a bank tulajdonosai, a kötvénytulajdonosok, illetve a betétesek. Az európai politikusok azt szeretnék elkerülni, hogy az adófizetők pénzéből kelljen pénzintézeteket megmenteni, szanálni, ahogy az a 2008–2009-es válság óta történt. A Financial Times adatai szerint 2008 óta az európai bankokba 473 milliárd euró tőkét pumpáltak az adófizetők zsebéből. Az új szabályrendszer mind a 28 tagállamban érvényes lesz 2016. január elsejétől. A szerda éjjel született egyezséget még az Európai Parlament plenáris ülésén is meg kell szavazni, és a tagállamokból álló tanácsának is rá kell bólintania, de ez már csak formalitás.

Háborús hangulat uralkodott tegnap Spanyolországban, legalábbis a szavak szintjén. A katalán kormány bejelentette: 2014. november 9-énmegtartják a népszavazást a hét és félmilliós Katalónia önállóságáról. Két kérdésre kell válaszolniuk a résztvevőknek: akarják-e, hogy Katalónia állam legyen? És akarják-e, hogy független állam legyen? Ha az első kérdésre igen, a másodikra nem válasz születne, akkor az azt jelentené, hogy Katalónia marad a spanyol állam keretein belül.