Átjáró a címe a közszolgálati csütörtöki magazinműsorának, mely a Kárpát-medence fontos dolgairól hivatott beszámolni a nézőnek, ekképpen maga a műsor is bízvást nevezhető fontosnak. Össznemzetileg? Délután fél kettő előtt.

A Bereki Anikó műsorvezetésével (és felelős szerkesztésével) képernyőre kerülő adás témaválasztásait tulajdonképpen nem érheti kritika. Felsőőrön (Ausztria) új művészeti galéria nyílt, magyarok csinálják. Konferenciát rendezett a magyar állampolgárság intézményének két évtizedéről az MTA. Mindkét anyag tárgyszerű, egyik sem túl érdektelen. A külhoni magyarok választójogával tényleg foglalkozni kell. De kérdés, elég-e, ha „csak” az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (elnök: Tőkés László) aktivistáit látjuk munka közben. Ha más szervezet nem segít, akkor rendben, de erről nem tudunk meg semmit. A háttérben viszont lágy, érzelmes gitárzene.

A Nemzeti Színház társulatának kárpátaljai turnéjáról szóló riportnak helye van egy ilyen magazinban. És nem azért, mert Vidnyánszky Attila kinevezése óta először lép saját rendezéssel a kárpátaljai közönség elé. Hanem, mert jó néhány napig Ukrajnában játszott Tamási Áront a Nemzeti, több száz vagy több ezer magyarnak, akiknek mást jelent az előadás, mint annak, aki néhány megállóra lakik a Nemzetitől. Vagy a Vígtől. Vagy a Radnótitól, a Katonától. A budapesti függetlenek állandó vagy változó helyeitől. Megszólal néző, színész, látunk előadásképeket, pipa, pipa, pipa. Arról meg, hogy korai kilencvenes évek szaga van az egésznek képileg és hangulatilag, egyrészt nyilván a valóság tehet, aminek talán ugyancsak kilencvenes évek szaga van, másrészt meg nyilván én, aki mégiscsak több színt várnék egy ilyen riporttól.

Ahogy az utána következő, már a stúdióban zajló Vidnyánszky-interjútól is. A „milyen volt a fogadtatás?” típusú kérdés nem nagyon izgató az után, hogy az imént láttuk, hogy eléggé jó... Ám Bereki Anikó következő kérdése után levegőt sem merünk venni a megnyugtató felelet érkeztéig: egy éve derült ki, hogy kinevezik Vidnyánszkyt, aki akkor arról beszélt, egész eddigi munkája az e feladatra való felkészülésről szólt. És akkor a kérdés: vajon most is azt gondolja-e a direktor, hogy teljes embert kíván ez a feladat? Hogyan sikerült felkészülnie? Sok mindenre felkészült, de nem mindenre – tudjuk meg. Azta.

Sose legyen a kicsit unalmas Átjárónál rosszabb magazin a köztévén. De jobb azért elférne. Az átjárás mindig izgalmas tud lenni ugyanis. Most úgy állunk, hogy a lecke fel van mondva, a munka el van végezve, úgyhogy mi el vagyunk menve a kocsmába.