Meglehetős aggodalommal utaztam Kecskemétre, Mohácsi János legújabb Vízkereszt-változatát megnézni. Mégiscsak a harmadik bőr lehet ugyanarról a rókáról. De legalább a második, ha a Petörke-tónál történt táborozás eredményt nem számítjuk külön produkciónak. Amit meg az eredményéből Zsámbékon láthattam jó fél évtizede, felülmúlhatatlanként él emlékezetemben. A falu rossza 2010-es kaposvári előadásának idei szombathelyi felidézése viszont egyáltalán nem töltött el maradéktalan örömmel. Fáradt újrahasznosításnak éreztem.

Trokán Nóra és Szemenyei János Kecskeméti Katona József Színház

Egy látás-hallás nyomán természetesen nem merném tüzetesen összevetni a mostanit a korábbi produkcióval. Abban mégis biztos vagyok, hogy több történt a szabadtéri lehetőségeket remekül kihasználó játék rendes kőszínházi adaptáció­jánál. De még annál is, hogy ezúttal remek, nagy tapasztalatú színészek pompáznak a Shakespeare ihlette Mohácsi-szövegekben. Pedig az is bámulatos, ahogyan Kőszegi Ákos Malvolio csikorgó darabosságából gőgösen vicsorgó sértettséget hoz elő, vagy ahogyan Kocsis Pál Böffen Tóbiás­ elvi léhaságát demonstrálja, ahogy Zayzon Zsolt Vitéz Nemes-Fonnyadi András félszeg ostobaságát poentírozza. März Fruzsina nem hagy kétséget a pompás Olivia lelki-szellemi törékenységéről, Csapó Virág Máriája megkopott-megkeseredett tréfaszerző, Jankovics Péter komor bolond. Decsi Edit lelkiismeretesen buzgólkodó vízimentőként veti magát gyakran a zenekari árok labdahabjai közé. Trokán Nóra fiút játszó lányként laza természetességgel viseli magát ­fiús leányként, mint akit nem igazán hoz lázba a körülötte buzgó sokféle törekvés, történés. És még kevésbé a lelepleződés veszélye. Fazakas Géza motorbiciklin közlekedő papként bizonyára alkalmi fusimunkában adja össze a szerelmes grófnőt eltévesztett párjával. A szöveg most, ha régi is, ott születettként hat. Az újrahasznosítás megújulást, felfrissülést hozott magával.

A szabadtéri helyváltoztatásokat, a közönség megsétáltatását a kőszínházban forgó helyettesíti, Khell Zsolt díszlete egyszerű, praktikus, nem játssza túl a szöveget és a színészeket, Remete Kriszta ruhái sem árulnak el az éppen szükségesnél többet viselőjükről. Viola-Cesario éppen csak túlméretezett szürke fiúruhája pontos és az előadás befogadásához fontos találat.
A zsámbéki bemutatón hosszú zenés-dobolásos vándorlás után apró hőlégballonok repülő lampionokként zárták az előadást.

Nem mind szállt fel. A későbbi előadásokon ezt el is hagyták. Most Kecskeméten szöveg nélküli zárókórus melankolikus polifóniájával ér véget a sokszor harsányan kacagtató történet. A zeneszerző most is Kovács Márton.

Shakespeare: Vízkereszt
Kecskeméti Katona József Színház